Halálfélelemmel jár a HIV-teszt, de jó biztosra menni

Nemcsak rengeteg a tévhit a HIV-vírussal kapcsolatban, de Magyarországon még mindig ritka, ha valaki önszántából elmegy tesztet csináltatni. Pedig a HIV-járvány már világméretű, itthon is egyre terjed, és már jó ideje nem csak elszigetelt csoportokat érint. A legtöbben mégis azt hiszik, hogy náluk nem következhet be a baj, sokan pedig egyszerűen csak félnek elmenni a vérvételre, pedig a bizonytalanság és az alaptalan parázás egyből megszűnne a negatív teszteredménnyel.

Olvasókat kértük meg arra, akik ilyen-olyan okból kifolyólag már túlestek egy HIV-teszten, hogy számoljanak be a Velvetnek tapasztalataikról. Rettegésről, halálfélelemről beszéltek, de egyetértettek abban, hogy mindezek ellenére jó biztosra menni ezzel a dologgal kapcsolatban.

Az orvos nem szólt neki a tesztről

"Egyszer tüdőgyulladásgyanúval kezelt egy ismerős orvos, vettek tőlem vért és elküldték laborra, és azt hiszem, a vizsgálatkérő lapon láttam meg, mindenesetre teljesen véletlenül, hogy a doktor odaírta, hogy HIV-tesztet is kér" - mesélte a 30 éves Barnabás. "Tudta, hogy meleg vagyok, és azóta se tudom, hogy ennek köze volt-e a dologhoz, vagy normális, hogy mindenkinél csinálnak tüdőgyulladáskor HIV-tesztet is. Mindenesetre az orvos nem szólt semmit, én meg valamennyire aggódtam egy pár napig, mert bár elvileg nem volt lehetséges, hogy megfertőződtem, hirtelen nagyon gyanús lett, hogy tavasz közepén csak úgy lebetegszem, semmi különösebb járvány nem volt, hideg se már, és én se voltam olyan nagyon beteg, csak egy kicsit levert meg erőtlen, viszont abból a kevésből már egy hete nem bírtam kigyógyulni. Közben szedtem valami antibiotikumot, ha jól emlékszem, mindenesetre pár nap múlva visszamentem a dokihoz. Tudtam, hogy megvan az eredmény, de semmit nem szólt róla, mint ahogy arról sem szólt, hogy egyáltalán elvégezte a tesztet. Ebből levontam a következtetést, hogy nyilván negatív, nem vagyok AIDS-es, nemsokára meg is gyógyultam, és ennyiben maradt a dolog. Ez körülbelül tíz éve volt."

Sírt örömében

A 32 éves Janka először akkor ment el AIDS-tesztre, amikor volt egy olyan fiúja, akiről kiderült, hogy óriási cafkákkal feküdt le korábban. "Akkor borzasztóan ráparáztam, gugliztam ezerrel, de rájöttem, hogy igazából csak a tesztből derül ki, fertőzött vagyok-e. Addig eltelt egy hónap, amit végigrettegtem. Rászántam magam, és elmentem az anonim szűrésre. Nagyon jó arcok dolgoznak ott, maga a mintavétel sima ügy volt, inkább nyugtatgattak, pedig elég sokat kérdezgettem, meg hát ők is. Közben láttam, hogy jönnek az enberek az eredményért, és valaki, aki nem az orvos volt, kérte tőlük a jelszót, ő megnézte, és mondta nekik, hogy negatív. Utána egy szörnyű egész hetet kellett várni. Addigra teljes tervet dolgoztam ki arról, hogy mi van, ha pozitív, amiről addigra sikeresen meggyőztem magam. Minden statisztikát végignéztem, és nem tudom, hogyan, de arra jutottam, hogy tuti pozitív lesz az eredmény. Amikor mentem az eredményért, mondtam a jelszót, erre mondták, hogy üljek le, mindjárt behív a doktor úr. Akkor is leültem volna, ha nem mondják, kiszállt belőlem a vér, na, ha hozzám doki kell, akkor tuti baj van. Bementem, ott kiderült, hogy negatív vagyok, szifiliszem sincs, és akkor kicsit elsírtam magam örömömben, de annyira hálás voltam, hogy az orvosnak adtam a szilvás beiglit, amit aznap kaptam valakitől ajándékba. Olyan volt, mintha visszakaptam volna az életem. A biztonság kedvéért (a lappangási idő miatt) hat hónap múlva visszamentem még egyre, de akkor már rutinos voltam."

Gumit használ mindig, így nincs para

"Én még fiatalabb koromban voltam, kíváncsiságból, azt hiszem a Karolina úton. Nem volt para, mert nem gondoltam, hogy kaphatnék pozitív eredményt. Mivel mindenkivel csak gumival kefélek (mint terhességmegelőzés és a nemi bajok elleni védekezés) ezért nem félek.

Egyébként meg járok vért adni, és ott is szűrik, ergo akkor nem kell menni AIDS szűrésre - bár ezt a Vöröskereszt utálja, ha arra használja valaki a véradást, hogy mindenféle betegségeket nézessen meg magán" - mesélte a 28 éves Emese.

Nem szexel gumi nélkül, míg nincs teszteredmény

"Még 23 éves koromban volt egy pasim, aki félredugott, szakítottunk is miatta" - számolt be a 35 éves Judit saját történetéről. "Aztán egyszer csak felhívott telefonon, hogy szifiliszes, attól a másik nőtől kapta el, úgyhogy jó lenne, ha csináltatnék mindenféle tesztet, az orvosa javasolta. Akkor kissé elsötétült a világ körülöttem, és mindaddig, míg nem volt kezemben az eredmény, halálfélelmem volt, már azt is terveztem, mi lesz a gyerekemmel, ha kiderül, hogy AIDS-es vagyok. Annyira ráparáztam a dologra, hogy onnantól kezdve még komoly kapcsolatban sem vagyok hajlandó dugni gumi nélkül mindaddig, míg a partnerem nem mutat be egy friss tesztet. Voltak már ezzel problémák, volt, hogy emiatt hagytak el, de az meg is érdemli."

Bőrprobléma okozta a gyanút

A 27 éves Kriszta testén különös, hámló pöttyök jelentek meg, amik ráadásul is szaporodni kezdtek, innen indult minden: "Fogalmam sem volt róla, mi lehet az, így hát elmentem bőrgyógyászhoz, aki a következőt közölte: rózsahámlásom van, ami nyár végén-ősz elején gyakran előfordul fiatal felnőtteknél, szóval kenjem magam A meg B kenőcsökkel. De azért, hangsúlyozta az orvos, jó lenne, ha átmennék szépen vérvételre, legyen egy szifilisz meg egy HIV-teszt. Persze értetlenkedve néztem rá, hogy de minek, nem váltogatom a pasijaimat hetente, és rosszul is esett, hogy kurvának néznek, de erre csak annyit mondott, hogy hát neki kutyakötelessége ezt tanácsolni, mert ők nemi beteg gondozó is. Rettegtem az eredménytől, nem hittem el, hogy csak azért javasolja, kint leültem a folyosóra, és remegtem. Anyámat hívtam, van laboros kapcsolata, azt mondta, menjek be, másnapra meglesz az eredmény. Ja, merthogy mind a szifilisz, mind a HIV-teszt eredményére egy hónapot kell várni, hiába, na, magyar egészségügy. Másnapig izzadtam, görcsöltem, már ötvenkétszer eltemettem magam, de szerencsére negatív lett."