Stephen Griffithst a hét elején tartóztatták le, mert a feltételezések szerint ő felel legalább három bradfordi prostituált brutális meggyilkolásáért. A férfiről már a letartóztatása után néhány nappal különös részletek derültek ki, hogy többek között egyetemen tanult pszichológiát, ahol a sorozatgyilkosok viselkedését kutatta, a MySpace-en egy démoni alteregójaként jelent meg, ahol náci vezetőkről és gyilkosokról posztolt képeket.
A rendőrség feltételezései szerint a nőket számszeríjjal és szamurájkarddal kivégző és feldaraboló férfi valószínűleg evett is áldozataiból, legalábbis erre utalnak a megtalált testrészeken lévő harapásnyomok. A kannibalizmusról szóló feltételezéseket Griffiths a kihallgatás során megerősítette, amikor arra a kérdésre, hogy mi a neve, annyit válaszolt: "A Számszeríjas Kannibál".
A gyilkosságokról nem derültek ki újabb részletek, a rendőrség továbbra is nagy erővel keres még legalább kettő, néhány hónapja eltűntnek bejelentett prostituáltat, arra számítanak, hogy ők is a férfi áldozatai lettek. A későbbiekben azt tervezik, hogy kiterjesztik a nyomozást, és Bradfordtól egyre messzebb haladva, egyre régebben eltűnt prostituáltakat is megpróbálnak felkutatni. Egyelőre egy nyugat-yorkshire-i nő eltűnésénél merült fel, hogy az eltűnésnek köze lehet a gyilkosságokhoz.
"Egyeztettünk a nyugat-yorkshire-i kollégákkal, hogy amennyiben bármiféle egyezés van az ügyekben, azokat azonnal azonosítani és kivizsgálni tudjuk" - nyilatkozta az észak-yorkshire-i rendőrség szóvivője a BBC-nek.
A feltételezett gyilkos kihallgatásán kiderült, korábban kezelték már mentális problémáit. Korábban a nottinghamshire-i Rampton Special Hospitalban tartották bent pszichés problémái miatt.
Griffiths gyilkosságai valamennyire hasonlítanak azokra, amelyeket kedvenc gyilkosa, Hasfelmetsző Jack követett el a XIX. század végén. Griffiths Hasfelmetsző Jackhez hasonlóan prostituáltakat ölt meg, elődjéhez képest viszont a misztikus elemek hiányoznak Griffiths tetteiből. Hasfelmetsző Jack úgy ölte meg öt áldozatát, hogy a holttestek megtalálási helyei keresztet formázzanak a londoni térképen.
Hasfelmetsző Jackhez hasonlóan, valószínűleg Griffiths is evett áldozataiból. Hasfelmetsző Jack saját maga vallott kannibalizmusáról, egy levélben elküldte a londoni rendőrségnek, hogy egyik áldozata veséjét megsütötte és elfogyasztotta, Griffiths esetében nem lehet tudni, hogy pontosan miket csinált, csak annyit, hogy saját bevallása szerint kannibál.
Griffiths és Hasfelmetsző Jack kannibalizmusánál jóval súlyosabb eset történt nemrég Oroszországban, ahol két húszéves fiatal megfojtotta egyikük tizenhat éves barátnőjét, majd ettek belőle , sőt még egy, a lakásba érkező gyanútlan társukat is megkínálták a kegyetlenül meggyilkolt lányból. Az ügy annyira gyomorforgató részleteket tartalmazott, hogy az egyik tárgyalási napot el is kellett halasztani, mert a bíró rosszul lett, amikor bemutatták neki a fényképes bizonyítékokat.
A brutális kannibál gyilkosok közül viszont talán a japán Issei Sagawa története a legelképesztőbb. Sagawa 1981-ben megölte a párizsi Sorbonne egyetem egyik holland diákját Renée Harteveltet, majd napokon keresztül evett a lány különböző testrészeiből, szexuális aktust folytatott a holttesttel. Később elmondta, azért választotta Harteveltet, mert nagyon szépnek és egészségesnek találta, és úgy vélte, ha megöli és megeszi, akkor ezek a tulajdonságok belé szállnak, így ő is szép és egészséges lesz. Segawának komoly komplexusai voltak amiatt, hogy 152 centiméter magas volt. A férfi jómódú apja szerzett fiának egy jó ügyvédet, aki kijárta, hogy Sagawa párizsi tárgyalását halasszák el, és helyezzék elmegyógyintézetbe. Egy japán író később megírta Sagawa történetét, aminek a hatására kisebb híresség lett belőle a szigetországban, ami közvetetten azt eredményezte, hogy Franciaország kiadta Japánnak a gyilkost. Néhány hivatalos papír viszont nem volt megfelelő, ezért a japán hatóságok nem tudták bent tartani a férfit, aki végül 1986-ban végérvényesen szabadult minden börtönből és elmegyógyintézetből, azóta is szabadlábon van. Rendszeresen hívják tévéműsorokba kommentátornak, morbid módon étteremkritikákat is írt egy japán lapnak.
A különféle országok sorozatgyilkosait áttekintve azt találhatjuk, hogy mindenféle földrajzi, kulturális vagy bármiféle kritériumtól függetlenül vallja magát az elfogott sorozatgyilkosok egy kis százaléka kannibálnak. Az esetek nagy részében nem részletezik, hogy a kannibalizmus miben merül ki, általában a belső szervek valamilyen rituális elfogyasztásáról van szó, de olyan is akadt a történelemben, aki egészben megfőzte áldozatait.
A 2009-ben halálra ítélt koreai Ju Young-csul legalább húsz áldozata közül saját bevallása szerint néhánynak megette a máját. A férfi alapvetően prostituáltakat és gazdag, idős férfiakat ölt meg. Amikor az indítékairól kérdezték, azt mondta, azért követte el a gyilkosságokat, mert a nőknek nem szabad prostituáltaknak lenniük, az idős, gazdag férfiaknak, akik igénybe vették az örömlányok szolgáltatásait meg fizetniük kell azért, amit tettek.
Persze viszonylag kevés gyilkosnál találunk ilyen nemesnek vélt célokat a kannibalizmus mögött, meglepő módon még a nyereségvágy is gyakoribb ennél. A XIX. század végén élő Enriqueta Martí különféle bájitalokat gyártott áldozatai szerveiből , amelyekkel később kereskedett. A spanyol nő legalább tizenkét gyereket rabolt el és ölt meg Barcelona környékén egy nagyjából húszéves időtartam alatt. Azután fogták el, hogy két lánynak sikerült tőle megszöknie. Az ügyében nem sikerült kihirdetni az ítéletet, mert Martít a tárgyalás idejére egy női börtönbe zárták, ahol egyik rabtársa megölte még mielőtt elítélték volna.
Az amerikai Albert Fish szintén a XIX. század végén, a XX. század elején élt, és gyerekeket rabolt el és gyilkolt meg. Összesen három gyilkosságot tudtak rábizonyítani, de azt vallotta magáról, hogy minden amerikai államból rabolt gyereket. A kegyetlen gyilkos nem minden állításáról tudták eldönteni, hogy igaz-e, volt amikor azt mondta, megerőszakolt száz gyereket, de olyan is volt, amikor azt állította evett belőlük. A férfi egész életében perverzióinak élt, betegesen vonzódott a kasztrálásokhoz, egy alkalommal több mint egy tucat tűt szúrt magába a végbelén keresztül, rendszeresen járt bordélyházakba, hogy alaposan elveresse magát. A férfit elfogása után a Sing Sing börtönben végezték ki villamosszékkel.
A brutális tetteket elkövető sorozatgyilkosok indítékait nem minden esetben lehet megállapítani, mert sokszor öngyilkosok lesznek letartóztatásuk után, esetleg egy rabtársuk megöli őket az előzetesben. A főleg melegeket meggyilkoló Jeffrey Dahmert az egyik rabtársa ölte meg a börtönben. Dahmer melegbárokban kereste áldozatait, a gyilkosságok előtt lefeküdt velük, miután megölte őket, megcsonkította a testüket. Egy idő után azt vette a fejébe, hogy zombit készít, amihez összevarrta különböző áldozatai testrészeit és sósavat injekciózott a koponyájukba.
Jellemzőbb viszont, hogy a lebukott gyilkosok végeznek magukkal. Így történt ez Németország legismertebb sorozatgyilkosánál, Karl Denkénél is, aki szintén a XIX. század végén élt. Denke a mai Lengyelország területén található Ziebicében élt, ahol a helyi templom orgonaművésze volt, miközben sorozatgyilkosként legalább harminc embert megölt. A férfi rendszeresen evett áldozataiból, hatalmas edényekben tárolta a besózott emberi húst, úgy vélik, hogy még olyan is előfordult, hogy a wroclawi piacon árulta az emberi húst.
Denkéhez hasonlóan öngyilkos lett a mexikói José Luis Calva is, akit nyolc nő meggyilkolásával vádoltak 2007-ben. A férfi bizonyíthatóan megölte a barátnőjét, akinek a húsát olajban kisütötte, egy részét a hűtőben tartotta. Denkéhez hasonlóan Calva is művészlélek volt, amellett, hogy embereket ölt, könyvet is írt tapasztaltaiból Kannibál ösztönök vagy 12 nap címmel, de nem fejezte be. A gyilkos motivációiról keveset tudni, de a lakásában találtak egy képet Anthony Hopkinsról a Bárányok hallgatnak című filmből, amiben a Hannibal Lecter nevű kannibál gyilkost alakította.
Annak ellenére, hogy nem lehet azt mondani, hogy a sorozatgyilkosokat bármilyen kultúrkörhöz vagy népcsoporthoz lehetne kötni, akadnak olyan területek, ahol az ilyen jellegű bűncselekmények előfordulása kevésbé valószínű. Általában a szigorú, hagyományokat tiszteletben tartó életvitel miatt.
A 2007-ben elfogott török Özgür Dengizre azt mondták, hogy ő az első olyan török gyilkos, aki kannibalizmussal próbálkozott. A 30 éves férfit három ember meggyilkolásával gyanúsították, bűneit nem bánta meg. Azt mondta, mindenképpen meg akarta érezni az emberi hús ízét, ezért evett az egyik áldozatából. Azért csodálkoztak különösen Dengiz tettén, mert az iszlám hagyományokban nagyon pontosan szabályozzák, hogy milyen húsokat szabad és milyen húsokat tilos fogyasztani, ami a Turkish Cypriot újságírója szerint kizárja még a gondolatát is annak, hogy valakiben felmerüljön az emberi hús fogyasztásának ötlete.
Venezuelára is azt mondják, hogy olyan ország, ahol kifejezetten ritkák a sorozatgyilkosságok, 1997-ben mégis feltűnt egy hajléktalan férfi, aki két év alatt legalább tíz embert ölt meg és evett meg . A mentális problémákkal kezelt Dorangel Vargas elmondása szerint a legkülönfélébb módokon készítette el áldozatait, és külön szabályokat fektetett le arra vonatkozóan, hogy milyen testrészeket ehet meg és milyeneket nem. Nem ette meg a nemi szerveket és a végtagokat, alapvetően csak olyan részekből fogyasztott, ahol sok volt az izom. Emberevéseiről bőbeszédűen, élénk részletekkel tarkítva számolt be. Az egész ügy viszont borzasztó zavaros volt, mert a rendőrök szerint Vargas egy San Cristobal-i parkban vadászott áldozataira, a férfi viszont azt állította, hogy különféle idegenek ajánlották fel neki a testeket, amelyeket megevett. Voltak olyanok, akik úgy vélték, hogy a kannibál gyilkossal akarják elterelni a figyelmet egy venezuelai szervkereskedő hálózat működéséről.