„Na, most már videóznak minket, akkor beszéljük meg, hogy mi hogy lesz” – tartották meg taktikai megbeszélésüket a másfél héttel ezelőtti kulcsi gyilkosság áldozatainak szerdai temetése előtt a rendőrök és a polgárőrök. Feladatuk nem igazán volt: mindössze arra kellett felhívniuk a fennsíkon fekvő kulcsi temetőbe igyekvő operatőrök figyelmét, hogy a szertartást nem rögzíthetik, és a családtagok abba sem egyeztek bele, hogy az arcukat mutassák. A hozzátartozók közül csak 5-6 fő jelent meg a temetésen, úgy tűnt, a leginkább az idős nagynénit törte meg a négyes gyilkosság – egyedül ő ejtett könnyeket rokonaiért.
A két túlélő családtag - a harmadik a nővér barátja -, a gyilkosságról részletes beismerő vallomást tett H. Csanád Jutas édesanyja és nővére nem vett részt a búcsúztatáson, amint azt a lelkész is említette, még mindketten kórházban vannak. Az anyának szeretetet kért a falutól, a falusiaknak meg lelki tisztaságot. Azt nem tudni, hogy a közöny vagy a szertartás időpontjának szigorú titkolása miatt-e, de a Fejér megyei település lakosai közül csak egy maroknyian mentek el a temetésre – többen a szertartást finanszírozó önkormányzat munkatársai lehetettek -, a jelenlévők nagyobb részét a média képviselői alkották.
"Gyilkosság történt, és családon belül"
"Értetlenül állunk az előtt a hatalmas bűn előtt, ami itt történt, és hogy meg kellett halniuk társainknak, négy kulcsi lakosnak, hozzátartozóknak azért, mert elemi erővel tört fel a démoni megkötözöttség (...) Jóleső érzés, hogy vannak Kulcson olyanok, akik szerették ezt a családot, tisztelték valamelyik tagját " - prédikálta a baptista lelkész, miután közelebb hívott mindenkit, akinél nem volt fényképező, kamera vagy notesz. Aztán odaszúrt a sajtónak: "az országnak nagy érdeklődése van, mert tragikus események voltak Kulcson. (...) Sajnos ennyire kíváncsi a nép. De meg kell állnunk a tények előtt, hogy gyilkosság történt, és családon belül".
A rokonok csak rövid ideig búcsúztak az elhunytaktól, a 87 éves nagyapától, dr. Horváth Ferenc matematikustól, 83 éves nejétől, dr. Horváth Ferencnétől (született Till Ilonától), az apától, a 61 éves építési vállalkozótól, Horváth Ferenctől és a nagyobbik fiútól, a 35 éves informatikus Horváth Szabolcstól, aztán elsiettek a helyszínről, nyilatkozni senkinek nem akartak.
"Épp Csanád, pedig milyen csendes gyerek volt"
„Nagyon jóban voltam a nagyszülőkkel, rendes emberek voltak, olyan édesek voltak, ahogy kéz a kézben sétáltak az utcán” – ácsorgott a széles és mély sírgödör mellett egy helyi asszony. „És épp a Csanád, pedig milyen csendes gyerek volt mindig” – és megállás nélkül hajtogatta háromfős közönségének, hogy nem érti, mi ütött a fiúba, hiszen milyen csendes volt, ki gondolta.
„Sajnálom a fiút is, meggyógyíthatták volna, ha időben segítséget kér, amikor először észlelte magán a gyilkolás szándékát” – mondta kérdésünkre egy, a temetőből sétáló asszony. Budapesti születésű, de már jó ötven éve Kulcson él, ide ment férjhez. Szereti a nyugalmat, vagyis, szerette. „Mindenféle szegény családok beköltöztek, félni kell a lopásoktól is. Már nem lehet csak úgy kint hagyni az udvaron mindent, mint régen. Kiveszett az emberség, a tisztesség az emberekből” – tette még hozzá. Ő az elhunytak közül a korábban szocpolcsalással vádolt apát, Horváth Ferencet ismerte, ezért ment el a temetésre. Az időpontot előle nem titkolták el, bement az önkormányzathoz, és azonnal megmondták neki.
"Már a híreket sem igazán követem, annyi hülyeséget írnak"
Nem úgy a közvetlen szomszédnak, Bacsa Lajosnak. „Réka [H. Csanád Jutas nővére – a szerk.] biztos nem akarta, hogy ott legyen az egész falu, megértem végül is” – mondta lapunknak, de hangsúlyozta, szeretett volna ott lenni, mégiscsak a szomszédai voltak, még ha nem is jártak össze. „Megviseltek a történtek, ahogy az egész falut, de már jobban vagyok. Az öregasszonyok azért még mondják, hogy bezárkóznak éjszakára, de próbál mindenki túllépni ezen, egyre kevésbé foglalkoznak azzal, hogy mi történt. Inkább attól tartanak, hogy leesnek az ingatlanárak, meg ki tudja, mi lesz Rékáékkal is, se ő, se az anyja nem dolgozik, nem tudni, hogyan fogják fenntartani a házat.”
A temetőtől mindössze pár perc sétára található háznál ott-jártunkkor két rendőrautó állt, az udvaron a hatóság emberei. A szomszéd szerint állandóan ott vannak, amióta az egyik éjjel betörtek a házba, de a kertből előkerült csontok is indokolják a jelenlétüket. Egy másik közelben lakó azt mondja, nem kell meglepődni a csontokon, az ő régi, ugyancsak a dombon fekvő telkükön is akadt néhány, „temető volt itt szerintem, jelentettük is akkor, de nem foglalkoztak vele, azt mondták, ha találunk valami érdekeset, akkor szóljunk”, idézte fel a múltat. A másik verzió szerint II. világháborús maradványok lehetnek.
„Már a híreket sem igazán követem, annyi hülyeséget írnak. Itt van például az, hogy a Csanád kocsmákba járt, pedig nem is. Régen jóban voltunk a családdal, beszélgettünk, aztán eltelt pár év, és ez is elmúlt. Nincs abban semmi meglepő a mai világban, hogy visszahúzódóak voltak” – jegyezte meg a kapunál állva az egyik szomszéd, a nevét nem akarta vállalni, nem jönne jól a munkahelyén semmiféle nyilatkozat.