Akárcsak egy évvel ezelőtt a Föld napja alkalmából, ismét megrendezték az Ökoteregetést, amelyről egy szervező azt mondta, roppant összetett dolog. Mi ebből csak annyit láttunk, hogy pezseg, mint a tőzsde. "Egyrészt arról szól, hogy hogyan lehet kényelmesen, egyszerűen, olcsón kímélni a környezetet, másrészt arról, hogyan lehet egy művészeti eseményt csinálni a megunt ruhák felhasználásából, valamint az ingyenes jótékonykodásról. A rendezvény során a leadott használt ruhákat más használt ruhákra lehet cserélni, amit pedig nem visz haza senki, abból a rászoruló családok részesülnek" – nyilatkozta Fekete Angelika. „Mivel a tavalyi teregetés nagyon jól sikerült, ezért idén sokkal szívesebben jöttek el az emberek, sokan hallottak róla" – tette hozzá. A szervező fontosnak tartotta kiemelni, hogy csak elektronikus hirdetéseket használtak. Tudjuk, pusztulnak az esőrdők, de az áram is drága.
A megunt ruhákat már vasárnap le lehetett hozni a Gödör bejáratához. „Így tudtuk délutánra elkészíteni a ruhaszivárványt. Egyébként mindenki annyi ruhát vihet haza, amennyit felajánlott. Volt, aki hat zsák ruhát hozott, de nem kért érte semmit" – nyilatkozta a Velvetnek az egyik szervező, aki elmondta, milyen más hasonló lehetőségei vannak a csereberének Budapesten. „A Corvintetőn nyílt egy hasonló elven működő üzlet, de régi motoros a pályán a 0 Forintos Bolt a Tűzraktérben. Mi eddig csak évente egyszer jelentkeztünk ezzel a rendezvénnyel, de idén meghívtak minket a Szegedi Ifjúsági Napokra, ahova lehet, hogy ellátogatunk. Bár vidéken is lenne igény az ilyen kezdeményezésekre, sokan nem hiszik, hogy egyedül meg tudják szervezni, pedig mi is egy kávé mellett találtuk ki" – próbálta ösztönözni az embereket Fekete Angelika. A ruhák között válogató emberektől pedig megkérdeztük, mit kezdenek leselejtezett ruháikkal, ha éppen nem az Erzsébet téren csereberélek, és milyen más módon próbálják védeni a környezetünket.
Nem zavar, ha más már hordta
Zsófi az IWIW üzenőfalán olvasott az eseményről, és mivel ráért szerdán délután, közelebbről is megnézte. „A férjemmel igyekszünk mindent megtenni a környezetvédelem érdekében a háztartásunk keretein belül. Amikor lehet, megpróbálunk BKV-val közlekedni autó helyett, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, és mosható pelenkával pelenkázom a kisfiamat" – nyilatkozta a 28 éves anyuka, aki egyúttal elárulta, nagyon ritkán szokott elmenni kifejezetten ruhákat vásárolni. „A kisfiam nagyon sok használt holmit örökölt, én is turkálóból vásárolok neki. Időnként persze veszek újonnan is ruhát, ha kell, de engem nem zavar, ha valaki már viselte azt a darabot korábban. Egyébként mindent elpakolok, és ritkán selejtezek. Ami még hordható, azt összegyűjtjük, és általában a Máltai Szeretetszolgálatnak szoktuk adományozni."
Egyes ruhákat húsz évig hordtam
Anna csak most kezd igazán környezettudatosan élni, és egy ideig érlelődött benne a gondolat, ugyanis lakóhelyén nem olyan egyszerű a szelektíven gyűjtött hulladékok elhelyezése. „Messze van a gyűjtősziget, és autóba kell ülni, ami tulajdonképpen megint energiapocsékolás. Ezért zsákokban gyűjtöm a hulladékot, és bizonyos időközönként mégis autóba ülök, hogy megszabaduljak tőle" – mesélte az 57 éves nő, aki sokat tanul kanadai születésű mennyétől. "Nagyon sok ruhám van, amelyek közül egyes darabokat akár 20 évig is hordtam. Négy-öt évvel ezelőtt azonban kicsit meghíztam, és most két mérettel nagyobb ruhákat hordok. Mivel ilyen korban már nem szabad arra gondolni, hogy visszafogy az ember, elhoztam a régebbi darabokat ide" – mesélte Anna, aki a Máltai Szeretetszolgálatnak is adományoz ruhákat, és régebben otthonában alkalmi turkálót is csinált.
Soha több nem veszem fel a farmeromat
Juli, aki a Critical Mass oldalán értesült a rendezvényről, három éve nem használ vegyszereket, kizárólag mosószódával, mosódióval és ecettel takarít és tisztít. „Emellett természetesen mi is szelektíven gyűjtjük a hulladékot, és nagyon szeretjük az ökovásárokat. Az ismerősökkel is gyakran csereberélünk. Természetesen ott vannak azok a használtruha boltok is, ahol nagyon jó minőségű holmikat lehet találni, és még akár két embert is kiszolgálnak" – nyilatkozta a 26 éves édesanya, aki a kistestvér számára megőrizte első gyermeke ruháit. „Három doboz gyűlt össze eddig. Ha nem azonos nemű lesz a második baba, akkor egy hasonló kezdeményezés keretében továbbadjuk az összegyűjtött ruhákat. Most főként az én ruháimat hoztuk el, amik már biztos, hogy soha nem lesznek jók rám. Olyan kedvenc daraboktól kellett megválnom, mint például a kedvenc farmerom. Három éve őrizgetem, de tudom, hogy soha többé nem bírom már felvenni."
A kis dolgok is számítanak
Jozó örül, hogy az év egy napját a Földnek szenteljük, bár szerinte ennél jóval többel tartozunk a bolygónknak. „Nemcsak ezen az egy napon kell szeretni a Földet és a környezetünket. Bár ez a nap kiválóan használható arra, hogy az ember megismerkedhessen a környezettudatos életmóddal" – nyilatkozta a 21 éves fiú, aki mindenhova biciklivel közlekedik. „Én is szelektíven gyűjtöm a hulladékot, lekapcsolom a villanyt, ha kimegyek egy szobából, egyetlen készülék sem marad készenléti üzemmódban, és a csap sem folyik feleslegesen fogmosás közben. Az ilyen sok apró dolog áll össze egy nagyobb dologgá" – osztotta meg velünk mJozó, aki elhasznált ruháit általában törlőrongynak fogja be. „Azokat a darabokat, amiket pedig én már nem tudok használni, de másnak még jót tehetnek, különböző ruhagyűjtési akciókon szoktam felajánlani" – tette hozzá.
Vágyik egy ökodarálóra
Noémi, aki három percre lakik az Erzsébet tértől, már vasárnap is itt járt, hiszen már hétvégén le lehetett adni a megunt ruhákat. Talán nem meglepő, hogy a 27 éves lány is csatlakozott az előtte szólókhoz. „Emellett nem közlekedem autóval, ha tehetem, akkor inkább sétálok. Ha vásárolok, akkor pedig megpróbálok olyan dolgokat venni, amik nem szennyezik annyira a környezetet. " – nyilatkozta Noémi, akinek egyes esetekben nehéz türtőztetnie magát, és ennek köszönhetően már harminc kalapja van. „A kisebb mániáimtól eltekintve odafigyelek arra, hogy mit veszek meg. Igaz, arra még nem, hogy hol. Évente egyébként egy-két alkalommal szoktam kiselejtezni a ruháimat. Nagyon sok mindent odaadok az unokatestvéreimnek" – tette hozzá Noémi, aki ugyan ritkán selejtezik, de érdekelné egy olyan hely, ahol egész évben ki lehet cserélni a megunt ruhákat. Az lenne az igazi ökodaráló.