horoszkóp

Elképesztő sorsok rajzolódtak ki napi bosszúságaink kapcsán

2010.05.26. 10:32
Több mint négyszáz komment érkezett a mindennapi bosszúságokat okozó bunkóságokkal foglalkozó cikkünkre, és néhány hozzászólás annyira elképesztő, hogy nem hagyhatjuk őket a cikkel együtt elsüllyedni, muszáj megosztanunk néhányat önökkel. Kezdve a tömött masszázsmedence problémájával egészen egy olvasónkig, aki egy életre elég bosszúságot írt meg kisregény hosszúságú kommentjeiben.

Azt már tudjuk, hogy az általunk készített listán a mozgássérültek helyének jogtalan elfoglalását találták a legnagyobb taplóságnak, az olvasóink javaslatai alapján összeállított listán meg a tömegközlekedés közben elszenvedett kellemetlen élmények számítanak a legelvetemültebb dolognak. A különféle taplóságok felsorolása közben néhány igazán szórakoztató hozzászólást is kaptunk olvasóinktól, amelyekről úgy érezzük, muszáj megosztanunk őket a nagyvilággal.

Gittegylet a Lukács fürdőben

Az egyik kedvenc életképünket Senta küldte be, aki a Lukács fürdőben szokott hoppon maradni, mert nem fér oda a masszázsmedencében a befúvókhoz. Az igazi, hamisítatlan dühös vergődés csodásan átérződik a leírásán:

"Ja, igen... Fürdőben (Lukács) klimaxos szedett szemöldökű görény nők és papucs férjeik védegyletbe tömörülése: céljuk, senkit oda nem engedni masszíroztató ketyeréhez. Rendszeresen ugyanaz az 5-6 odagyógyult önző dög használja, használhatja csak, ha egyik végez, int a következő gittegylet tagnak... ha szólsz, hogy félórája azért ácsorogsz (türelmesen) a masszírozó mellett, mert magad is használnád, kiosztanak, hogy már más "lestoppolta"... egen... és a fél óra alatt volt alkalmad megfigyelni, hogy mindig ugyanaz az öt vén picsa és szottyadt kappan. Ezeknek szívesen megemelném a vízben a lábát... undorító egy önző fajzat" - panaszkodott lendületesen Senta.

Az életet a kiskutyák és a fiatalok keserítik meg

Rövid, de annál jobb dinamikájú, az önhergelés jeleit példásan bemutató hozzászólást küldött dukeekud, akinek az életét a kicsi állatok hosszú póráza keseríti meg:

"Kis szar 10 dekás kutyákat sétáltatni 50 méteres pórázon, lezárva ezzel utcákat, egész kerületeket, városnegyedeket. Csak azért mert a kutya abszolút fegyelmezetlen, és ha egyszer elengednék, soha többé nem menne vissza a "gazdájához". Ezért aztán kitalálták a fél városon átívelő pórázokat" – olvashattuk, és elképzeltük mellé dukeekud vörösen izzó fejét meg egy kis fehér bologneset.

Hamarosan érkezik a kommentörténelem egyik leghosszabb, legösszetettebb kesergése, de előtte bemelegítésnek olvassuk el Mocoria panaszait a fiatalokkal megtűzdelt házból:

"Nagy taplóság a fölöttünk lakónak éjszaka közepén ihletet kapni, és a zongora húrjai közé csapni. Fölöttünk nagyszabású házibulit szervezni, és hajnalig őrjöngeni. Ugyanezen buli közben – lévén csak egy WC van a lakásban, vendég meg vagy 30 – a lépcsőházban szarni, a függőfolyosón más ajtajánál pisilni, és a korláton kihajolva az ajtónk elé hányni. Nyári éjszakán vázába/befőttesüvegbe pisilni, és az első emeleti ablakból az utcára (ill. a mi ablakunkba) önteni. Mindezek miatti szóláskor birkamódra bámulni, és azt mondani: Tényleg? Én? Nahát, pedig én sose csinálok ilyet - akkor is, ha a háta mögött dübörög a zene éjjel kettőkor, vagy ha még kezében a hugyosváza" - tényleg sajnáljuk Mocoriát, a hugyosváza kifejezésért viszont innen is külön köszönet neki.

Kommenttörténeti kisregény

És akkor következzen egy olyan, amit még biztos nem látott. Árkászati Hadimérnökség három öles kommentben sorolta fájdalmait, amit most igyekszünk egy kisregénnyé összeilleszteni. A legnagyobb írókhoz mérhető precíz esetleírások, pontos megfigyelések a mindennapjainkról, a társasházi és a vidéki lét szépségeiről, illetve a kocsmából meg a vendéglőből. Van itt minden, olajos hordó, csirkék, galambok, öngyilkosság, hangos zene, spangli, lejárt élelmiszerek kilenc százalékos leárazása. Egyre inkább úgy gondoljuk, hogy hozzászólónk író, vagy ha nem, akkor jobb lenne, ha elkezdene írni:

"Taplóság társasházban minden szombat és vasárnap reggel hattól laposhúst klopfolni negyed nyolcig, aztán fél tizenkettőkor kisütni. Jjó, tudom, Magyarország államformája rántott hús. Taplóság társasházban minden közös folyosót, lépcsőfordulót kerékpárral, lakásban már nem, de a közös térben még használhatónak tartott ócska/kopott/ronda bútorral - legtöbbször gardróbszekrény, két-, de inkább háromajtós - telepakolni. Taplóság társasházi közös térben (lépcsőház leginkább) reggeli cigire a harmadikon rágyújtani, lefelé telefüstölni, telehamuzni, aztán a csikket a földszinten, még lehetőleg a bejáraton belül, vagy közvetlenül előtte, akkor viszont a rácsos lábtörlő rácsai közé eltaposni. Taplóság hajnali fél négykor hazaérni, a gépkocsiból kiszállás előtt még három-négy kedvenc számot egy utolsó cigi, esetleg vicces cigi mellé csutka hangerővel meghallgatni, hamutartót a cigi után a járdára kiborítani, kapu felé menet ordítva mobiltelefonálni a többi partiarcnak, haza-e értek, kaput jól bevágni, fakultatíve otthon még egy lefekvés előtti utolsó, esetleg vicces cigit elszívni, közben az otthoni hifit üvöltetni, beájulni, hifit odavisszán hagyva délutánig bőgetni.

Taplóság faluhelyre költözni, és ezer mázsa tűzifát okosított fűrészgép mellé bekészletezni, vigyorogva szólni a szomszédnak, hogy esetleg pár órát fűrészelek, aztán a teljes rokonság, plusz focihaverok, plusz munkatársak, plusz kocsmacimbik összes fűtőanyagát felvágni hangtompítómentes, excenteres, hörögve visító, élezetlen, földeletlen és árnyékolatlan készüléken, reggel munkába menet előtti - fél öttől hatig - és munkából érkezés utáni - este fél nyolctól tizenegyig - szabadidőben, hogy ne csak ne hallják a tévét, de még a kép is behullámosodjon fűrészölés közben. Taplóság a szomszédnak szólni, hogy hozok pár csirkét, aztán hatvan tyúkot, negyven kacsát, húsz libát, pár pulykát, tető alá tucatnyi galambot, hat kecskét, négy disznót, két tehenet, meg pár féltestvért, előző asszonnyal közös kamaszgyereket, részeges komát beköltöztetni, udvar végébe ezer használt akkumulátort, száz lestrapált traktorgumit, ötven üres olajoshordót, három kibelezett téesz-uaz-452-est felhalmozni, aztán a padláson önakasztani, visszahagyva az egész cirkuszt a picsbe.

Taplóság boltban zárás előtt félórával sok vízzel (vastagon) "felmosni", hogy a negyedórával zárás előtt érkező szarul érezze magát, amiért összejárja a legtöbbször nem tiszta, csak vizes padlót. Taplóság ugyanígy a felvágottszeletelőt is "letakarítani", ezért vastagkolbászt, szalámit, sonkát már fel nem szeletelni, kínjában hebegő vásárlóra eladónak, személyzetnek szomorú, tehetetlen bociszemmel nézni. Még rosszabb: erre az ott dolgozó ipari tanulókat első nap megtanítani. Ennél is rosszabb: ugyanezt művelni kocsmában, amikor a felmosatlan sarokban pultoslány pasija a barátaival nyilvánvalóan záróra utá is marad, fogyaszt, csak a kicsit mólés vendégeket kinézni, hogy "de most már fel van mosva", és "kihozom, persze, de meg-e bír inni egy egész üveg sört fél óra alatt?" szöveggel bepróbálkozni. És még ennél is rosszabb utána visszajáróból borravalót lecsípni. Kiskereskedelmi taplóság: lejárt élelmiszereket 5, 7, 9 (legfeljebb 9) százalékkal leárazni, akciós címkét a lejárati dátumra vastagon ráragasztani, reklamálókra csodálkozva nézni, belekezdeni a "de ettől a dátumtól függetlenül még..." kezdetű mondatba. Kiskereskedelmi taplóság továbbá: az áruházi gondolák közé random helyekre térdmagasságú kispolcok kihelyezése, a kispolcok fölé három méter magasan piros-sárga "Akció!" tábla elhelyezése, imígyen figyelem elterelése, kispolcba botló, annak bevásárló, babakocsit nekitoló vevő cseszegetése, két ipari tanulónak nagy bátran odaszólással (Mert nem figyel. Miért nem figyel? szöveggel), ipari tanulók röhigcsélését főnökileg elvárva, de inkább kikényszerítve".

Úgy érezzük ezután már nem tudjuk tovább emelni a tétet, úgyhogy csak annyit jegyeznénk meg a végére, hogy értjük mi a tréfát.