„Úgy indult az egész, hogy modelleket kerestem a molett lányokra való esküvői és báli ruháimhoz. Rövid időn belül kiderült, hogy Magyarországon senki sem foglalkozik a képzésükkel – egy-egy lány elvétve akad, de csapatot nem lehet belőlük összehozni.” Ekkor elkezdett maga verbuválni egy csapatot, de menet közben kiderült, hogy a modelleket képezni is kell.
Simonits elmondása szerint ekkortájt kezdte kinőni magát az eredeti ötlet. Megkeresett néhány szakembert, és kiválogatott egy olyan csapatot, akik jól viszonyulnak a molettséghez, hogy a lányok ne érezzék rosszul magukat. A modellek pedig örültek: sokan testalkatuktól függetlenül szívesen mutatnák meg magukat, és vennének részt divatbemutatókon. Mások pedig csak azért vesznek részt a modellképzésen, mert ez erősíti önbizalmukat.
„Trapp Gyöngyvér divattervező múlt nyáron végzett az egyetemen, az ő diplomamunkájának – Ennivaló Vénuszok – bemutatása volt az egyik legnagyobb feladatunk. Kifejezetten azokat a gyártókat keressük meg – illetve, szerencsére, ma már inkább ők minket, akik nagy méretű ruhákat forgalmaznak vagy importálnak.” Modelljeik kivétel nélkül 40-42-es méret felettiek, ami jó az egyre több erre szakosodott kereskedőnek, de nem valószínű, hogy a lányok meg tudnak élni ebből. A plus size modellkedés inkább hobbi, amit kedvtelésből, esetleg kereset-kiegészítésként végeznek.
„Májusban rendezünk szépségversenyt, amelyen egy színvonalas bemutatót szeretnének. A hónap elején kezdődik egy modellképzés, az azon részt vetteknek ott lesz a vizsgabemutatója. Fürdőruhás tour nem lesz, mert a molett modellvilágot ismerem, de nem tudom, hogy mennyire merik és akarják megmutatni magukat – marad az utcai és a báli viselet.” A bemutatókra szakemberek készítik fel őket, de nem minden esetben taníthatják ugyanazokat a technikákat, mint a nem plus size modelleken. „Nem lehet elvárni ugyanazt a járást, az pedig különösen visszatetsző lenne, hogyha a más bemutatókon látott, mogorva arckifejezést erőltetnék a lányok.”
A tanfolyamnak része a fotózás is, ahová a modellek saját ruháikat hozzák – erről az azt megelőző napon egyeztetnek. Ilyenkor szóba kerül az is, kinek mi a hobbija, mert az ahhoz kapcsolódó öltözetek is sorra kerülnek másnap. „Van, aki motoros szerkót hoz, sokan pedig hastáncolnak. Kaszás Bence a fotósunk, Fábián Erika pedig a stylist – nagyon sok beállással kísérletezünk, és a gyakorlat végére általában össze is hozzuk egy portfólió alapját.” Az ügynökségvezető komoly adatbázist vezet a modellek méreteivel, mert, mint mondta, ha ezek a lányok egy kicsit felszednek, az nem egy centit jelent, így ha valaki testsúlyváltozásról számol be, be kell kérnie az új méreteket.
A nagyobb ügynökségek több száz modellt foglalkoztatnak, az ő csapata körülbelül hetven fős. „Különbözünk a többi modellügynökségtől, nemcsak a csapatot tekintve, hanem hozzáállásban is. Nagyon figyelek a lányok lelkivilágára, mert az nagyon nem kell nekik, hogy beletapossanak a lelkivilágukba. Nem azért jönnek. Azért jönnek, hogy jól érezzék magukat ”. Simonits hozzátette, ha a molett lányok sokszor látják, hogy nem megy nekik egy mozdulat, ami társaiknak igen, magukba zuhannak – ilyenkor leül vele beszélgetni, és próbálja feloldani a darabosságot okozó görcsöt.
„Megkereséseknél mindig alaposan körüljárom, hogy mit akar a megrendelő, mielőtt odavinném a modelleket. Van, hogy olyan fotózásra hívnak, ami nincs kellőképpen körülhatárolva, de ilyenkor már általában a megbeszélés folyamatában kiderül, hogy valami nem stimmel.” Mint mondta, többször mondott a helyszínen is nemet, de rendszeresen keresik meg olyanok is, akik nem a tevékenységi körükbe vágó szerepre kérnék fel a modelleket.