A hétköznapi függőségek után kutakodva kiderül, hogy talán csak a víz nem okoz függőséget, de még ez sem teljesen igaz, mert a modern, nyugati társadalmakban egyre elterjedtebb, hogy az emberek a hirdetésekből és a wellness-tanácsadókból rájuk ömlő wellnessdömping miatt annyi vizet és ásványvizet fogyasztanak, amennyire egyáltalán nincs szükségük. Aquaholistának hívják azokat, akik naponta 5-7 liter vizet, jellemzően ásványvizet vagy szűrt vizet megisznak valamilyen várt jó hatás elérése érdekében, például, hogy ne legyenek másnaposak, vagy hogy egészségesnek érezzék magukat, mint a szép emberek a képeken. A dolog akkor válhat veszélyessé, ha a sok vízzel annyira sikerül felhigítani a vérünkben a nátriumszintet, hogy elérjük a hyponatraemiának nevezett állapotot, ami fejfájással, hányingerrel, kómával, akár halállal is járhat, mint például tavaly egy sheffieldi férfi esetében.
De térjünk inkább át az olyan hétköznapi dolgokra, amik nem okozhatnak alapvetően halált, de mondjuk olyan függőséget, amit észre sem veszünk, igen.
1. Orrspré
Az előző cikkünkre még olvasói levelet is kaptunk, hogy miért hagytuk ki az orrsprét, amit ha valaki egyszer elkezd használni, akkor szinte biztos, hogy rajta marad. És valóban, a náthás taknyosok megváltója könnyen ellenséggé válhat, ha túl sokat használjuk. A dologra több helyen, például a legtöbb orrspré üvegének a hátán felhívják a figyelmet. Mármint arra, hogy naponta csak párszor használjuk a terméket. Nem kifejezetten függőségről, hanem toleranciáról, majd nagyjából a diétákhoz hasonló jojóeffektusról beszélünk. Arról van szó, hogy a náthás orrban kitágulnak a vérerek, az orr emiatt sok nyálkát termel, amitől bedugul és taknyos lesz. A sprék az ereket összehúzzák, ezzel csökkentve a nyálkatermelést. Probléma két esetben lehet. Ha túl sokat, túl sok ideig használunk ilyen spréket, akkor kialakulhat egyfajta tolerancia az orrban, ami miatt ugyanahhoz a hatás eléréséhez egyre több és több sprére van szükségünk. A másik esetben a hatás olyan, mint egy nagyon kalóriaszegény diéta után szokott lenni: a szervezet túlkompenzál. Amilyen gyorsan visszajönnek a kilók a normális kalóriákra visszatéréskor, úgy taknyosodik be durván az orr egy orrsprékúra után újra.
2. Köhögéscsillapítók
A különféle receptre kapható köhögéscsillapítók egyik leggyakoribb hatóanyaga a dextrometorfán, ami amellett, hogy csillapítja a köhögést, akár hallucinációkat is okozhat, ha az előírt adagok sokszorosát fogyasztják belőle. Ugyan fizikai függőséget nem okoz, elég népszerű partidrog, főleg az Egyesült Államokban. A Robo-tripping a legépszerűbb köhögéscsillapítóra, a Robitussinra, és a túladagolásával kiváltott drogos tripre utal. A köhögéscsillapítók másik csoportjában a kodein nevű morfinszármazék van, ami a fájdalomküszöb emelésével csökkenti a fájdalomérzetet, túladagolva pedig álmosságot, általános gyengeségérzetet, valamint extrém esetben légzésleállást okoz.
Ennek ellenére, mind a dextrometorfán-, mind a kodeintartalmú gyógyszerek népszerű alapanyagai az úgynevezett lila löttynek, ami a jellemzően sötét színű köhögéscsillapítók összeöntése Mountain Dew-val vagy Sprite-tal. Az USA-ban eléggé üldözik a lila löttyöt, mert már többen is belehaltak a fogyasztásába, többek között több, a drogról éneklő texasi rapper is.
3. Sampon
Természetesen nemcsak az ajakbalzsamok azok a szépészeti termékek, amelyeknél találkozhatunk a függőség fogalmával. Míg az ajakbalzsamoknál nem alakul ki függőség, addig a samponoknál könnyen a hajápoló rabjaivá válhatunk. Akik naponta samponnal mossák a hajukat alaposan hazavágják a faggyúmirigyeiket, amik miatt valószínűleg naponta mossák a hajukat. Arról van szó, hogy a samponnal lemossunk a szennyeződéseket a hajunkról, meg az úgynevezett zsírt, amit a hajhagymák közelében található faggyúmirigyek juttatnak a hajra többek között azért, hogy növeljék a hajszálak és a bőr vízállóságát, rugalmasságát. Ha viszont rendszeresen lemossuk a hajunkról a faggyúmirigyek váladékát, akkor a szervezet úgy reagál, hogy egyre több és több váladékot termel, mert azt érzi, nem dolgoznak elég hatékonyan a faggyúmirigyek. Vagyis minél többet mossuk a hajunkat, annál zsírosabb lesz, ami miatt egyre többször akarjuk majd mosni. A szakemberek szerint az a megoldás, hogy csökkenteni kell a samponos hajmosások számát. Hasonló a hidratáló testápolók esete is, amelyek egyes beszámolók szerint leállítják a bőr természetes hidratálását, ezért egy idő után csak az ilyen krémekkel tudjuk megfelelően hidratálni a bőrünket. Ez viszont a bőrgyógyászok szerint a sampon hatásaival ellentétben csak kitaláció, a hidratálók nem tesznek rosszat a bőrrel. Az előfordulhat, hogy a bőrtípusunknak nem megfelelő hidratálót használunk, ezért nem működik jól.
4. Rágógumi
Nem kell megijedni, a rágógumiban nincsenek addiktív anyagok, kivéve, ha kifejezetten valami olyan rágógumit keresünk (nikotinos, koffeines), amiben vannak. A rágógumi esetében pszichológiai függőségről beszélhetünk, de csak akkor, ha rendszeresen rágózunk. A rágót egyébként behelyettesíthetjük kis mentolos cukorkákkal, apró ropogtatnivalókkal. A lényeg, hogy olyan termék legyen, aminek a fogyasztása könnyedén szokássá válhat. Különösen, ha mindig valami helyett, vagy meghatározott időben rágózunk. Például fogyókúra közben a reggeli szelet kenyér helyett. Akkor egy idő után a rágó hiányát fogjuk érezni reggel, vagy ha az értekezleteket vagy bizonyos élethelyzeteket összekötünk a rágózással, akkor egy idő után az egy dolog, hogy a rágóról az unalmas reggeli értekezlet ugrik majd az eszünkbe, de a reggeli értekezleten hiányozni fog a rágó, ha nem viszünk magunkkal. Így lehetünk könnyen a saját magunk pavlovi kutyái.
5. Hashajtó
A gyógyszerfüggőségek viszonylag elterjedtek, különösen a fájdalomcsillapítók esetében, amelyekről már ebben a cikkben, de az előző összeállításunkban is volt szó. De hallott már a hashajtófüggőségről? Itt nem úgy alakul ki a függőség, hogy a gyógyszer valamelyik hatóanyagára kattanunk rá, hanem úgy, hogy a gyógyszer hatására a szervezetünk elfelejti az egyik funkcióját. Egy évek óta, napi szinten hashajtót fogyasztó beteg arra panaszkodott, hogy ha nem szed hashajtót, nincs széklete. Egyáltalán. A megoldás az, hogy a hashajtók amellett, hogy vizet hajtanak ki a szervezetből, stimulálják a belekben található idegvégződéseket, hogy a belek végezzék gyorsabban a munkájukat. Ha sokat szedünk hashajtót, a belek hozzászoknak az erősebb ingerekhez, vagyis hashajtó nélkül elfelejtenek dolgozni, mert a szervezet természetes ingerei szó szerint nem ütik meg az ingerküszöbüket. Az ilyen függőség megoldása, mint a samponnál is láthattuk, nem túl bonyolult, az adag csökkentésével szép lassan, nagyjából vissza lehet állítani a szervezet természetes rendjét. Hashajtófüggőség például akkor szokott kialakulni, ha valaki teljesen torz módon ilyen szerektől akar fogyni, nem tudván, hogy a hashajtó leginkább csak vizet hajt, attól nem lesz kevesebb az emberen a zsír. Az eredmény az, hogy az illető fogyni nem tud, megy a hasa, a belei meg nem működnek már rendesen a gyógyszer nélkül. Érdemes tehát odafigyelni.