- Már négy éve teljes energiával azon vagyunk, hogy minél ismertebbé tegyük a Budapest Fashion Week-et, szerencsére külföldről számtalan újságíró érkezik, és idén a Fashion tévé is eljött, és remélhetőleg beszámol a három napos rendezvényről.
- Remélhetőleg? Tehát nem biztos.
- Már hogyne lenne biztos, ne viccelj! Borzasztóan sokan kiváncsiak arra, mi a helyzet Magyarországon.
Mintha pezsegne a divatélet
A rendezvény főszervezőjével, Mayer Balázzsal, a Kenguruként ismert divattervezővel folytatott beszélgetésünk azt sugallta, pezseg a hazai divatélet, de amikor körülnéztünk a Vam Designban rendezett péntek esti nyitópartin, a lézengés nem éppen azt a képet mutatta. Megszoktuk már, hogy a Tescóban forgalmazott ruhamárkák bemutatóján látható mindig a legnagyobb tülekedés, de azért az itt tapasztalt érdektelenség meglepő volt.
Idén már Fashion Trendnek hívják ezt a divatkiállítást és vásárt, és első alkalommal rendezik a Király utcában. A divatbemutatók mellett divattörténeti- és divatfotó kiállítás, valamint szín és sminktanácsadás is igénybe vehető, és a nőknek szánt new age hóbortok közül itt az illathoroszkópot láttuk a programban. A teremben családtagok és barátok köszöntötték a hozzájuk tartozó modelleket, hangulat ekkor még a tavalyi Répce Szépe előtti készülődést idézte, és ez a nyitó performansz alatt sem változott.
Törzsi tánc ragadozónővel
Csaknem meztelen táncosok a fogyasztói társadalomtól elfordulva törzsi táncot mutattak be hatalmas papírmasé fejdíszekben, majd betoltak egy fából készült leopárdot is, miközben egy tangás ragadozónő végezte a varázslást, amelynek végső soron mégiscsak a fogyasztás ösztönzése lenne a célja. Az elhúzódó táncelőadás holtpontjain Herczeg Zoltán divattervező lendített bennünket át, aki vázolta a magyar férfiak ruhavásárlási szokásait. Eszerint magyar férfi sajnos ritkán vásárol ruhát divatvásárokon, egyáltalán, ritkán vásárol bárhol. Úgy láttuk, kivétel ez alól Éliás Gyula a szépségversenyszervezők Fásy Ádámista generációjának jeles képviselője, aki viszont minden iránta érdeklődő újságírónak elmondta, Kenguru-nadrágot vett fel, a „márványos veszkója” pedig Miamiból van. Egyéb félcelebet nem láttunk az este folyamán, ami pedig a celebeket illeti, őket a műsorvezető, Piringer Patrícia egyszemélyben képviselte.
Az újságíróknak előzőleg eljutattatott programhoz képest kicsit módosult a műsor, a nyitónapon három bemutatót láttunk. Elsőként a Ticci – Rockabilly Clothing új kollekcióját, amelyik valószínűleg nem annyira új, a tervezőnő, Ágoston Stefánia évek óta az 50-es évek beli amerikai kultúrájából merít. A magát a rock’n’roll elkötelezettjeként bemutató tervezőnő valójában hiányt pótol a hazai piacon, rajta kívül nem igazán képviselik ezt a stílust, és ezzel olyan előadók fellépőruháját tudja biztosítani, mint Marót Viki és a Nova kultúrzenekarét. Mint azt Mayer Balázs elmondta, minden bemutatót tartó divattervezőtől legalább tíz-húsz darabból álló kollekciót kért, és a közös bemutató alkalma szerinte élénkíti a versenyszellemet.
Akik elégették az emocuccaikat
A következő bemutatót a Bitemystyle márkát alapító horvát Zoran Aragovics rendezte, aki láthatóan azoknak a lázadó kamaszlányoknak tervez, akik szeretnének ellenállni a nemzetközi emo előretörésének, és elégették a tizenhárom éves korukig viselt fekete cuccaikat. Aragovics kollekcióját Ibiza ihlette, de jelentősen elrugaszkodott a Café Del Mar világától, és a dance műfajban megjelenő önbarnítóval színesített partikultusztól is. A bemutató után az ibizai élményeiről kérdeztük a tervezőt, aki jelezte, még sosem járt Ibizán. „Nagy vágyam, hogy eljussak oda. Ezt a kollekciót a nagy partik helyszíneként ismert sziget ihlette, a szexi és boldog emberek, az utazás.”
A záróbemutató Kengurué volt, aki Ninja kollekcióját mutatta be. A munkavédelmi ruháknak látszó terepmintás kabátokkal, az MC Hammer szellemi örökégéből származó hammernadrágokkal, és a Japánból rendelt ninjacsizmákkal a tervező azt szerette volna kifejezni, hogy választhatjuk azt az életmódot, hogy ninjaként élünk.
A külföldi divatélet unalmas
A bemutatót érdeklődve figyelték az első sorból Kenguru szülei, bár öltözködési stílusuk nagymértékben eltért a fiúk által képviselt irányzattól. „Balázsnak korszakai vannak a ruhatervezésben, amelyeket gyakran az utazásai ihletnek. Például amikor Indiában töltött egy huzamosabb időt, azután indiai stílusú ruhákból állította össze a kollekcióját”- tért ki fia inspirációira Mayer apuka, aki a keresztnevét nem árulta el. Miközben az édesapával beszélgettünk, a vendégek egy része már távozott, színpadra lépett a Neo. A zenekar számára bizonyára emlékezetes lesz az este, feltehetően egyetemi éveik alatt zenéltek utoljára harminc ember előtt.
Kenguru ugyanakkor töretlenül optimista. Arra utalt, a nemzetközi brandépítés a legfőbb célja. „Ezt olyan módon lehet elérni, hogy kitartó vagy, és színvonalas, olyan kollekciót csinálsz, amelyik egyedi, nem állsz be a sorba az összes trendi tervező közé. Elnézve a külföldi divatéletet, borzalmasan unalmasnak tartom, és a magyar tervezők szerencsések, mert eljönnek a BFW-re, és a saját ötleteiket tudják megvalósítani.” Kérdésünkre, hogy jól értettük-e azt, hogy azért nem gondolkozik sorozatgyártott konfekcióban, mert az esetlegesen akadálya lenne a nemzetközi karriernek, a tervező így válaszolt. „Valószínű, hogy a sorozatgyártásnál meg kell alkudni, el kell menni kommerszbe. És én azt nem akarom”- zárta a gondolatait Kenguru, és mielőtt felsóhajthattunk volna, továbbállt.