Kétségtelen, hogy az Eurovíziós Dalversenytől a zene terén sem vár senki különösebben kifinomult vagy muzsikatörténelmi jelentőségű produkciókat. Ennek megfelelően arra is badarság lenne számítani, hogy a zenei eurózóna fellépői divatszempontból azért lepipálják majd, mondjuk, a Metropolitan gála vörös szőnyegén felvonuló csillagokat. A legtöbben ezért meg sem próbálták. Akik meg mégis, azok pedig bár ne tették volna. Kattintsa végig bátran terjedelmes fotógalériánkat, aztán döntse el, van-e humorérzéke a csütörtöki elődöntő után a szombati döntőt is végignézni.

Az izraeli pincérfiú

Az első elődöntő első emlékezetes előadója Boaz volt, aki ezüstösen csillogva szolgálta fel egzotikus hangulatú dalát. A jóvágású fiatalember divattanácsadója azonban úgy látta megfelelőnek, ha Boazt pincérnek öltözteti (Charlie Chaplint másodlagos tájékozódási pontként kegyeleti okokból csak zárójelben említjük). A ruhaösszeállítás savát-borsát az adja, hogy a mellény alól nagyjából a Janet Jackson-féle cicigate-botrányából ismert spontaneitással kifelejtették az inget, ezzel talán azt is sejtetve, hogy Boaz esetleg a nadrág alatt sem visel fehérneműt. Szerencsére az izraeli énekes előadása alatt nem történt "baleset".

Az észt színtévesztők

Akik nagy nehezen hozzászoktak már, hogy az Eurovízió az évek során szép lassan átment giccsrevübe, még azoknak is kicsit éles kanyart jelenthetett az az abszurd zenebohóc-esztrád, amit az észtek mutattak be. A műsor mintha a Budapest TV-ből származna, egyszerre idézi a '80-as és a '90-es évek szilveszteri adásait. Mindehhez a Kreisiraadio első tagja a hupikék öltöny alá hupikék trikót és hupikék cipőt vett, a második piszkosvörös öltöny alá piszkosvörös trikót és piszkosvörös cipőt vett, a harmadik pedig drapp öltöny alá - most figyeljenek - citromsárga trikót és sötétbarna cipőt vett! Vajon mi lehet a rejtett üzenet megfejtése? Az együttes hála Istennek kiesett, ezért remélhetőleg ezt már soha nem fogjuk megtudni.

A belga nyalókanő

Nem jutott be a döntőbe a Belgiumból szalasztott Ishtar együttes sem. Ők O Julissi című számukat egy kitalált nyelven írták, és ezzel párhuzamosan a divatban is teljesen egyéni hangot ütöttek meg, ami önmagában - az eredménytől függetlenül is - azért mindenképpen tiszteletre méltó. A piros-fehér, csavaros nyalókát idéző, csiperke alakú ruha normális körülmények közül legfeljebb egy döbbent felszisszenésre indítana legtöbbünket, de egy ilyen Eurovíziós mezőnyön belül viszont még a kifejezetten jópofák közé is bekerülhet.

Ez még mind semmi, kattintson a képre!

A bosnyák Jancsi és Juliska

Bosznia-Hercegovinából Laka érkezett, cirkusz-varietés jelmezben. Bár újabban divat a bajusz, ezt a ceruzavékony típust továbbra is kizárólag John Watersnek vagyunk hajlandóak elnézni. Szerencsére Laka jelenlétét egyensúlyozta egy újabb piros-fehér csiperkeszoknyás hölgyike, aki meglepően emlékeztetett a belga nyalókanőre, azzal a különbséggel, hogy ez a leány almamintás. Vele együtt kiegészülve a produkció kiállítása Grimm-mesei jelleget kapott, de ezt a Jancsi és Juliskát mintha egy új hullámos NDK-s rajzoló illusztrálta volna a '60-as években tudatmódosító szerek befolyása alatt.

Az örmény felüdülés

Sirushót azért említjük meg, mert ő, ha jól emlékszünk még egyáltalán az érzésre, kifejezetten tetszett. Nem volt túl sok, nem volt túl kevés, egy jópofán rojtos koktélruhában adta elő magát a ráadásul még meglehetősen jó testi adottságokkal is megáldott örmény énekesnő. Az átmenetes színárnyalatok ugyan nem tartoznak a legmenőbb jelenlegi trendek közé (a Prada például tavaly nyáron tette túl magát egy ilyen fázison), de ennyit bőven hajlandóak vagyunk elnézni a szintén tündéri Katie Melua honfitársnőjének.

Az orosz melegparádé

Nem bajmolódott az árnyalatokkal viszont Dima Bilan, aki Oroszországból magával hozta a torinói olimpiai bajnok műkorcsolyázót, Jevgenyij Plusenkót. A fiúbandák legsötétebb korszakait idéző, paradox módon tisztafehér jelmezt ha már bevállalták, legalább annyi következetességet is mutattak, hogy a hasonló ruházatban elhíresült Backstreet Boys tagjaival ellentétben az énekes és a korcsolyázó nyíltan flörtöltek is egymással a koreográfia szerint. Hiába, amint azt mindenki tudja, a melegek kizárólag fehér nadrágban járnak. Ráadásul közben Edvin Marton húzta el a nótájukat, de neki legalább sem a hegedűje, sem az inge nem volt fehér.

Az azerbajdzsáni és finn alsós farsang

Elnur és Samir az általános iskolai jelmezbálokon (sem) tapasztalható kifinomultsággal öltözött angyalnak, illetve ördögnek, bár a borzasztó kosztümök ízléstelensége legalább elterelte az ember figyelmét a füleket hasogató számról. Szintén farsangira vette a figurát Finnország képviselői, akik, nyilván a Lordi 2006-os sikerén felbuzdulva, idén megint metállal jelentkeztek. A Terasbetoni minimál-bőrszerkói azonban a sok fodor és csillogás közepette ugyanolyan nevetségesnek hatottak, mint maga az egész műsor. Nagyjából annyira voltak félelmetesek, mint egy nyolcadikosokból verbuvált alkalmi Edda-emlékzenekar.

Futottak még

Engedjék meg, hogy a többieket most már csak egy-egy félmondatban intézzük el. Valamiért bejutott a döntőbe az önbarnításnak és a hajhidrogénezésnek a tudomány mai állása szerint halálos kombinációját alkalmazó elfuserált Donatella Versace, azaz a lengyel Isis Gee, valamint a Modart bemutatóján látottakhoz hasonlóan szívószálszerűségekkel díszített ruhában (trend?) éneklő román hölgy is, öltönyös partnerével egyetemben, nem nyert viszont a 7 évvel ezelőtti Christina Aguilerától nyúló Gissela Andorrából, sem pedig a gyomorforgatóra felcsicsázott ír pulyka. Volt továbbá pár szépfiú, akiknek még arra sem telt a fantáziájukból, hogy legalább rondák legyenek (Miodio - San Marino; Stefan Filipovic - Montenegro), a mezőnynek pedig nagyjából a negyedét tették ki a csillogni vágyó, de arra egyszerűen nem képes dívák. Ez utóbbiak között említhetjük a holland, a görög vagy a szlovén versenyzőt.