A gazdasági válság ellenére az idei ősz mozgalmasan telt a divatipar szempontjából, sorra nyíltak meg a nemzetközi luxusmárkák budapesti márkaüzletei. Ebben az időszakban nyitott az első Gucci, Roberto Cavalli üzlet. Négy új luxusóra-márka is kapható mostantól nálunk, többek közt a Girard-Perregaux, Ulysse Nardin. Önök miért ezt az időszakot választották, hogy az Andrássy úton megnyissák az első Tag Heuer márkaüzletet?
Jack Heuer: Ezek a döntések hosszú előkészítő munkát igényelnek. Amikor elhatároztunk, hogy megnyitjuk a budapesti szalont, akkor még nem volt gazdasági válság. Az óraiparban egyébként mindig is ingadozások vannak, és erre az időszakra már korábban is jeleztek némi visszaesést, noha a válságot akkor még nem lehetett előre látni. De a butik nyitásából is látszik, hogy ez nem egy rövidtávú elképelés, hanem messze előre tekintünk a jövőbe. Az értékesítési filozófiánk alapvetése az, hogy legyenek butikjaink Európában is, és budapesti üzlet az első butikunk ebben a régióban, csak ezt követően két héttel nyitjuk meg a moszkvai butikot. Igaz, Londonban is jelen vagyunk, de be kell látnunk, az nem tartozik a kontinenshez (nevet).
Szerb Gábor (a Tag Heuer budapesti üzletének a tulajdonosa): Magyarországon úgy alakult, hogy a Tag Hauernek nagy a bázisa, több ezer főt számláló hazai klubja van a márka rajongóinak, és ez biztonságot ad nekünk, amikor ilyen invesztícióba lépünk. Egy ilyen krízishelyzetben, mint ami nemzetközileg kialakult, stabilitást ad, hogy ez egy széles választékot nyújtó márka, az olcsóbbtól az egészen drága modellekig rengeteg órát kínál. Az a szerencsénk, hogy egy ilyen időszakban az emberek sokkal jobban odafigyelnek, hogy mibe fektetik a pénzüket, ilyen módon a nagy múltú, stabil márkák sokkal könnyebben átvészelik a nehéz helyzeteket, mint az egzotikus kis márkák.
A Tag Heuer a Forma 1 egyik támogatója, egy alkalommal olimpiát is támogatott, illetve golfeseményeket. Mitől függ, hogy mely sporteseményt választják?
Jack Heuer: A Forma 1-hez egyenes út vezetett. A világ első stopperóráját a nagyapám állította össze 1911-ben. A sport világában nagy siker övezte ezt, és hol máshol lehetett volna jól hasznosítani az új találmányt, mint az autóversenyzésben? Végre pontosan meg lehetett mérni, a versenyzők mennyi idő alatt mennyi távolságot tesznek meg. A húszas években hegyi futamokat is időmérték, ezért természetes volt, hogy sokáig a rally-ban voltunk jelen, és a további hiányok pótlására fedélzeti órákat is gyártottunk. Az, hogy lépjünk be a Forma 1-be 1969-ben, az én ötletem volt. Ugyanis ez az a sport, amelyiken keresztül Ázsiától Amerikáig mindenhol meg lehetett jelenni, ahol luxusórákat tudtunk eladni.
Jack Heuer élete
Jack William Edouard Heuer annak az Edouard Heuernek a dédunokája, aki 1860-ban megalapította a Heuer óragyárat. Villamosmérnökként végzett Zürichben. 1958-ban csatlakozott a családi vállalkozáshoz, egy évvel később megnyitotta a Heuer Time Corporation-t. 1962-ben lett az Ed. Heuer & Co. SA fő részvényese, két évvel később pedig a vállalat megvásárolta legnagyobb versenytársát, a Leonidas Watch Co.-t. A cég ügyvezető igazgatójaként kulcsszerepe volt abban, hogy létrejött a világ első automata kronográfja 1969-ben. Ugyanabban az évben Jack Heuer cége lett a Forma-1 egyik első olyan szponzora, amelyik nem autóipari cég. Jack Heuer a svájci óraipar nagy átalakulása után, melynek során a Piaget csoport 1982-ben megvásárolta a Heuer-Leonidas SA-t, távozott a cégtől, és tanácsadó lett. Tanácsadói tevékenysége mellett 1983-ban elkezdte kiépíteni egy Hong Kong-i központú, elektronikus fogyasztási cikkekkel foglalkozó cég, az IDT (Integrated Display Technology Ltd) európai marketing szervezetét. 2000-ben visszavonult ügyvezető igazgatói pozíciójából. Az elmúlt években is kapcsolatban maradt a TAG Heuer vezetésével, és jelentős szeretpet vállalt a Mastering Time című történelemköny megjelentetésésben. Több mint negyven éve él Bernben. Nős, három felnőtt gyermeke van, egy lánya és két fia, és hat unokája.
A Forma 1-es pilóták jó része, főleg a McLaren Mercedes versenyzői reklámozzák a márkát. Nemrég olvastam, hogy Fernando Alonso részt vett az órája megtervezésében. A divatszakmából nagyjából tudjuk, mit jelent, ha egy színész ruhát tervez egy nemzetközi divatházzal együttműködve: a színész kiválasztja a neki tetsző modellt az előzőleg összeállított kollekcióból. Fernando Alonso munkája miből állt?
Kilian Müller (a Tag Heuer közép-európai sales igazgatója): Az általunk kiválasztott hírességek nemcsak arcai a márkának, hanem követei is a cégünk filozófiájának. Lewis Hamiltonnal, Kimi Raikönnennel és az ön által említett Alonsóval is csináltunk közösen órát, amelyen keresztül az autóversenyzőnek szorosabb kötődése lesz a termékeinkhez. Úgy vettük észre, hogy a sportolók lelkesen vesznek részt a feladatban. Kölcsönös az öröm és az elkötelezettség. Ha csak egy példát említek, Maria Sharapova is részt vett a tervezésben, azt mondta, a rózsaszín csodálatos szín, ő ezért rózsaszín szíjat szeretne. Nézze, ez lett Sharapova órája (egy fabobozból elővesz egy halvány rózsaszín órát). Ez példázza a személyes kapcsolatot a márkával.
Jack Heuer: Tiger Woodsot hadd említsem meg, aki az egyik legjobb nagykövetünk. Kijelentette: ahhoz, hogy egy órát a csuklóján tudjon viselni, ne legyen fémcsatja, és 55 grammnál ne legyen nehezebb. Megcsináltuk neki, ahogy igényelte.
Tehát a hírességek ötleteket adnak, hogy nézzen ki a nekik tervezett óra. Brad Pittnek milyen kívánsága volt?
Kilian Müller. Annyi csak, hogy tessék neki. Nekünk pedig az a fő szempontunk a nagykövetek kiválasztásában, hogy olyan személyekkel működjünk együtt, akik a világ élvonalában dolgoznak, abszolút a topon vannak.
Az előbb említették, hogy a Forma 1-en keresztül mindenhova el lehet jutni, ahol a luxusórák eladhatók. Indiában milyen terveik vannak? Két indiai színész is szerepel a – szavukkal élve – nagyköveteik között.
Jack Heuer: Pryanka Chopka és Shah Rukh Khan a legjobb nagyköveteink közül valók. Az utóbbi színészt személyesen is nagyon kedvelem. Az indiai filmszakma nagyjai, ezért választottuk őket. Alapvetésünk, hogy a nagyköveteink a cégünk vezetőivel állnak összeköttetésben. A legmagasabb szinten végezzük a tárgyalásokat, nem egy marketinges veszi fel és tartja velük a kapcsolatot velük, hanem mi magunk.
1969 egy másik szempontból is fontos év a márkájuk történetében, akkor mutatták be az automatikus kronográfot, amelynek kifejlesztését ön kezdeményezte. Arra lennék kíváncsi, hogy a tömegkommunikációnak az akkori lehetőségei mellett hogyan lehetett gyorsan eljuttatni a hírt minél több emberhez? Tudvalevő, hogy a felső kategóriás brandek nemigen hirdetnek bulvárlapokban.
Kronográf
A görög chrono-idő, és graph-írás szavak összevonásából keletkezett kifejezéssel illetett órák adott időközök megmérését teszik lehetővé. Az 1960-as évek után vetődött fel az igény olyan szerkezetek megalkotására, amelyeknél egy az alap óraműtől független időmérő áttétel volt elindítható-megállítható, anélkül, hogy maga az óraszerkezet leállt volna. Ezek eleinte csak egy másodpercmutatót vezéreltek. Hamar felismerték, hogy a kronográf valóban használhatóvá tételére szükséges egy olyan szerkezet - az igazi kronográf "lelke" - amely lehetővé teszi, hogy a mutatók "0" állásba mindenkor pontosan vissza tudjanak térni. (forrás: svajciora.com)
Jack Heuer. Az automatikus kronográf elkészültével elgördült az utolsó nagy akadály az óraipar fejlődése előtt. A második világháború után nagyon népszerűek lettek az automatikus órák, a kronográfok pedig mechanikusak voltak. Az idő azonban meghaladta ezeket, világszerte estek az órák eladhatósága 10-15 százalékkal. A túlélés egyetlen módja volt a fejlesztés.
A munkának nagyszerű specialistákkal álltam neki. Három évet invesztáltunk ebbe a fejlesztésbe. Amikor elkészültünk, egyetértettünk abban, hogy a termék bevezetését a legprofibb módon kell elvégeznünk. Úgy szerveztük meg a sajtótájékoztatót, hogy ugyanazon a napon, ugyanabban az időben két konferenciát tartottunk, az egyiket a New York-i Pan Am Building legfelső szintjén, a másikat a genfi International Hotel felső emeletén. Amerikában a svájci nagykövet, Genfben a svájci óraipar elnöke mutatta be az új szerkezetet. Nagyon jó sajtóvisszhangot kapott az esemény és a találmány, az akkori szokásokhoz képest.
Az utóbbi nyolc évben nagyobb hangsúlyt fektetnek a saját fejlesztésekre. Miért?
Jack Heuer: Az előrelépést mindig fontosnak tartottunk, a családunk négy generációjának minden képviselője hozott valami világújdonságot. Az utóbbi nyolc évben azonban más oka is volt a fejlesztéseknek. Miután a Louis Vuitton és Moët Hennessy összeolvadásával megalakult a luxustermékeket összefogó LVMH-csoport, abba beléptünk. A csoportban nagyon profi emberek dolgoznak, és a marketingre is hangsúlyt fektetnek, a márkáikat állandó fejlesztésekre ösztönzik. Az utóbbi öt évben négyszer kaptunk szakmai elismerést, amit úgy hívok, hogy a genfi óra Oscar-díj.
Térjünk rá a személyesebb kérdésekre. A családjában a pontosság mennyire volt fontos?
Jack Heuer: Nagyon. A pontosság jellem kérdése, ezt tanultam. A minap egy újságíró megkérdezte tőlem, ha már az óraiparban tevékenykedem, pontos szoktam-e lenni? Ez a tulajdonságom nem az óraiparral függ össze, az apám ezredes volt, nagyon precíz ember, a nevelésem során nagyon szigorú elveket alkalmazott. Ha azt mondta, hogy 8.15-re érkezzek meg, akkor nem jöhettem 8-ra sem, mert az nem volt jó.
Szerb Gábor. Heuer úrnak van egy olyan szokása, hogy előre közli, pontosan mikor lép ki majd a liftből. És tényleg akkor lép ki, már tapasztaltam.
Jack Heuer: A feleségem maximálisan ellensúlyozza a precizitásomat. Ő egy latin lélek, sosem tartja fontosnak a pontosságot, és nem is ért jól németül. Ha együtt elutazunk, és tudom, hogy a busz holnap 8.45.kor indul, akkor szoktam csalni, és azt mondom neki, hogy 8.30-kor indul. Így van esély rá, hogy odaér 45-re.
A lakásának melyik az a helyisége, ahol sosem tartana időmérésre alkalmas szerkezetet?
Jack Heuer: Ne higgye, hogy idő vagy óramegszállott vagyok. Nem is gyűjtöm az órákat, a privát életemből kihagyom, ami a munkámban alapvető. Nincs a sublótom tele titokban antik órákkal, amiket féltve őrzök.
Sosem vetődött fel önben, hogy nem azt a pályát választja, amelyiken a családja tevékenykedett, és hogy nem veszi majd át a családi vállalkozást?
Jack Heuer. Igazából nem. Mérnök szerettem volna lenni, ez a pálya érdekelt, aztán azt választottam, hogy nem gépészmérnök, hanem elektromérnök leszek. A Silicon Valley-ben is tanulmányoztam az elektronikát, hogy az óraiparban hogyan lehet hasznosítani.
A nyolcvanas évektől kezdve Hong Kongban dolgozott az elektronikus fogyasztási cikkekkel foglalkozó IDT-ben. A kínaiakkal manapság sokat foglalkoznak, a gazdaságuk gyakori téma és hivatkozási alap. Ön szerint mit tanulhatunk tőlük?
Jack Heuer: Úgy pontos, hogy ’83-ban a digitalis stopperórák beszállítója lettem Hong Kongban. Azt a húsz évet, amit kint töltöttem, nem hagynék ki az életemből, kulturálisan gazdagította a világképemet. Ahogy a kínaiak gondolkoznak, az nagyon különbözik az európai mentalitástól. Egyrészt nagyon babonásak: nem hajlandók bemenni egy olyan házba, amelynek a házszáma négyes, mert az a halált jelenti. A telefonszámokból is kihagyják a négyest, a főnököm pedig sosem foglalt szobát egy szálloda negyedik emeletén. Másrészt van egy különös szokásuk, amit a cégünk kínai titkárnőinél figyeltem meg, akik a svájci kapcsolatokat tartották: ha parfümöt vagy csokit vittél nekik ajándékba, nagyon nem örültek. Annak örülnek, ha egy piros borítékot viszel nekik készpénzzel. Még a három éves gyerek is piros borítékot kap ajándékba, emellett másodlagos, hogy játékot is kap. A pénz kultúráját, a spórolás alapvetését már ilyen korban belenevelik az emberbe. Konfucius szabályai az értékekről és a hagyományokról nagyon erősen tartják magukat. Talán ezt lehetne átvenni tőlük.