Az Argentin dzsungelben zajló Celeb vagyok, ments ki innen! című reality-ből nemrég szabadult Spitzer Gyöngyi énekesnő minden hónap első szerdáján Ébresztő Klub néven előadást tart a Nemzeti Múzeum közelében lévő Károlyi-Csekonits rezidencián. A novemberi szeánszon mi is részt vettünk, így megtudtuk, hogy az énekesnő eleinte Spirituális Klubnak akarta nevezni a főként nőknek szóló előadássorozatot, de erről letett, mert "hiába állunk a spiritualitás kapujában", sokan nem tudják, hogy pontosan mit is jelent ez. ”Öt évvel ezelőtt csatlakoztam a Születés Hete Mozgalomhoz, mivel ez a téma a szívügyem. Az előadásaimmal elkezdtem járni az országot és az elmúlt pár év során rengeteg városban jártam. Időközben egyre többen kérdezték, hogy mikor lesznek Budapesten is ilyen előadások, és feltettem magamnak a kérdést, hogy tényleg, miért ne. Ezután rátaláltam erre a helyre és így elindult ez a sorozat. Vagyis egyszerre volt külső és belső késztetés” – világosított fel minket az előadássorozat ötletéről a spiritualitásban jártas híresség.
A mai nőt kőkeményen az Ego irányítja
Ezután arra tértünk ki, hogy az előadások, valamint a Somához érkező levelek alapján mik a magyar nők legfőbb problémái. „Az egész férfi-nő kapcsolatot, a szerepminta változást nem tudják hogyan kezelni az emberek. Nagyon kevés hosszú, boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatot láttam, illetve kevés olyan emberrel találkoztam, aki tudna ilyenről. Olyan kérdések és kétségek gyötrik a nőket, hogy hogyan legyenek önmaguk, hogyan merjenek belevágni egy házasságba, hogy mit kezdjenek a hatalmi drámákkal, hogy ki a vezető, hogy kik ők, milyen mintákhoz kell hasonlítaniuk, milyen nőknek kell lenniük. Ez persze nem csak Magyarországon probléma, hanem az egész civilizált világban” – mondta Soma, aki kitért a generációváltás lényegére is. „A freudi strukturális személyiségmodell szerint van Id (ösztön én), az Ego (én) és a Szuperego (felettes én). Anyáink egy szuperegós társadalomban éltek, vagyis megpróbáltak megfelelni az elvárásoknak. A mai nőt kőkeményen az Ego irányítja, elkezdődött az individualizáció, vagyis „én én vagyok, nem vagyok a szolgálód.”
Hivatásos lelki szemetesláda
Somát, aki idén fejezte be a miskolci Nagy Lajos Király Egyetemen a pszichológia szakot, arról kérdeztük, hogy a tanulmányai során szerzett tudás és a spiritulaitás milyen kapcsolatban áll egymással. „Folyamatosan dobom el azokat a címkéket, amiket természetesen hasznos volt megtanulni, hiszen így sok mindent meg tudok fogalmazni, amiket eddig csak sejtettem. Nagy alázattal és tisztelettel figyelem azt, hogy ki mit tesz és vásárolom az újabbnál újabb irodalmakat. Mindez valahogy összeáll a saját élettapasztalatommal ” – nyilatkozta a Velvetnek Soma, aki állítólag már a gimnáziumban is lelki szemetesládaként működött. „Ehhez nyilván kell egy alaptermészet is. Ráadásul egy ötgyermekes család első gyermeke vagyok, így mindig volt egy kisebb, akire figyelni és vigyázni kellett." Ami az előadások tematikáját és felépítését illeti, Soma általában a belső hangjára hagyatkozik, ami ugye sosem csal. „Előadás előtt gyakran biciklizek, úszom, és miközben nézelődök, egyszer csak megérkezik a válasz” – tudtuk meg Somától.
A Nők Háza
Soma tervei között szerepel egy intézmény létrehozása, ami nem túl eredeti módon a Nők Háza nevet viseli majd. „Összegyűjtjük azokat a dolgokat, amiktől egy nő fejlődhet. Lesz egy babafelvigyázó rész is, vagyis támogatjuk azokat a nőket, akik úgy döntenek, hogy 1-3 évig otthon maradnak a gyermekeikkel, de már az összes kutyaszaros játszótérből elegük van. Tudják, hogy jó helyen van a gyerek, míg ők kerámia órán, önismereti kurzuson, tantrajógán vagy valamilyen előadáson vesznek részt” – vázolta a terveit Spitzer Gyöngyi.
Clara Clarissa, a bennem élő titkárnő
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a spiritualitás kapujában állva mennyire nyitottak az emberek: „Aki leírja nekem a problémáját, kiadja a szívét, lelkét, megtisztel azzal, hogy mesél nekem a gondjairól, nyílván azért keres meg, mert szeretné, ha egy kívülálló, egy objektív személy segítene neki. Mivel nem ismerem az illetőt, nem áll érdekemben, hogy megfeleljek vagy tetsszem neki, csak a saját lelkiismeretem miatt akarok segíteni neki, nem azért, mert bármit is kapok ezért” – állította Spitzer Gyöngyi. „Rengeteg időmet veszi igénybe, hogy levelekre válaszoljak. Ez tulajdonképpen egy hobbi. Van egy énem, akit úgy hívok, hogy Clara Clarissa, ő a bennem élő titkárnő” – árult el egy titkot az énekesnő, aki szerint nem véletlen, hogy egyre több férfi – például Feldmár András, Szendi Gábor vagy Csernus Imre – foglalkozik a női léttel. „A vak is látja, hogy az új évezredben az önmegvalósító nő kezd ébredezni , már nem Hallgass! a neve. Nagyon-nagyon sok múlik azon, hogy merre tart tovább a mi kis együttlétünk, a sorsunk” – fejtette ki Soma, aki hozzátette, hogy férfiak nélkül nem lenne kerek a világ.
Krízis nélkül nincs fejlődés
A novemberi előadás, amin mi is részt vettünk, az életkrízisekről szólt. A teremben 100-150 hölgy gyűlt össze, és fotósunkkal együtt is öt alatt volt a férfiak létszáma, így nő létünkre egy kisebb ösztrosokkban volt részünk. A közel két órás előadás során megtudtuk, hogy krízisek nélkül nincsen fejlődés, és csak akkor tudunk igazán a jelenben élni, ha leválasztjuk magunkat a múltról és senkit, illetve semmit nem ítélünk meg. Bármennyire is extatikus élmény számunkra az önsajnálat, le kell mondanunk róla. Ez persze nem lesz könnyű, hiszen alapvetően egy neurotikus nép vagyunk, ami részben a mostanában egyre inkább háttérbe szoruló hospitalizált szülésnek köszönhető. Mint megtudtuk, minden életszakasznak – például magának a fogantatásnak meg van a maga krízisre, és mennyiben nem vagyunk képesek feldolgozni ezeket a problémákat, bármilyen kellemetlen helyzetben „lecsúszhatunk a regressziós spirálon”, vagyis felidézzük múltbéli sérelmeinket és ezeknek megfelelően reagálunk. Soma szerint kellő önismerettel ezeket az alapsérüléseket is meg lehet gyógyítani.
Ha nem fogadjuk el a valóságot
Az egyik legrizikósabb életszakasz a kamaszkor, hiszen ekkor kell meghatároznunk, hogy valójában kik is vagyunk. Az identitáskeresésben több zavar merülhet fel: a korai zárás esetében egy másik személy, főként a szülő találja ki, hogy mi is legyen az illető, késői zárás esetében harminc, negyven évesen sem tudja mit is kar, pedig közeledik a kapuzárási pánik, és vannak akik annyira félnek, annyira gyengék, hogy félnek valami mellett kiállni, és az is előfordulhat, hogy az idealizált én és a valós én közötti szakadék áthidalhatatlan. Megtudtuk azt is, hogy egy negatív helyzetben három dolognak van értelme: vagy kiszállunk, vagy erőszaktétel nélkül, amennyire képesek vagyunk változtatunk, vagy elfogadjuk a helyzetet. Soma az előadás során rávilágított a nők két fő hibájára, mint azt tanulta. Az egyik a projekció, amikor egy illetőbe, egy helyzetbe belevetítjük azt, amit meg akarunk élni, a másik az idealizáció, amikor nem fogadjuk el a valóságot, többet remélünk, vagy hiszünk. Majd rávilágított arra, hogy az őszinteséggel csak akkor érünk el valamit, ha a másik fejlődik vele.
És végül így küzdötte le a kukacfóbiát
Soma zárásként beszámolt arról, hogyan sikerült legyőznie a félelmét a hernyóktól illetve a kukacoktól. A műsort megelőzően pszichológushoz és kineziológushoz járt, így amikor Horváth Éva a dzsungelben egy hernyóval a kezén közelített felé, sikerült úrrá lenni a félelmén annak ellenére, hogy a számára a biztonságot jelentő vízben sem sikerült ellazulnia. Soma természetesen kitért a fóbiájának eredetére is: álltása szerint félelme egyrészt onnan fakad, hogy szülei szerették volna, ha első gyermekük kisfiú lesz, a kukac pedig ugye egyfajta fallikus szimbólum, másrészt ott vannak azok a férfiakkal kapcsolatos kalandok – amiket ő csak bélyeggyűjtésként definiált – amikbe azért ment bele, mert nem szerette magát kellőképpen. Bár az előadás végén senki nem merte feltenni az őt foglalkoztató kérdéseket, miután sokan hazamentek, egy kisebb, csöndes sor kezdett el kígyózni az előadói asztal előtt.