Akkora vihart kavart egy Reddit-oldal a napokban, hogy még a Daily Mail is írt róla, pedig a téma nem új, csak nagyon durva: az úgynevezett postán rendelt feleségekről van szó. Mi is írtunk már erről a jelenségről, a lényeg az, hogy csomó nemzetközi cég szakosodott arra, hogy feleségnekvaló csajokat közvetít ki szegény(ebb) keleti országokból, pl. Oroszországból, Ukrajnából vagy Thaiföldről gazdag(abb) nyugati országban lakó férfiaknak, jellemzően amerikaiaknak.

A társkeresés egy elég különleges formájáról van szó, amiben a férjek gyakran katalógusokból választhatják ki, hogy kit szeretnének elvenni, fizetnek egy ügynökségnek és általában az esküvő előtt szinte nem is ismerik meg személyesen a leendő feleséget.

A Redditen most arról van szó, hogy ezek a postafordultával kötött kelet-nyugati vegyes házasságok hogyan működnek a gyakorlatban a júzerek tapasztalatai szerint. Amint azt sejteni lehetett, általában nem a tökéletes házasságok mintapéldái jönnek ki egy-egy ilyen kapcsolatból, alább a hét legdurvább sztorit foglaljuk össze. A sztorikat megíró júzerek jellemzően az USA-ban élnek.

1. Szex, mint házimunka

„Régebben angolt tanítottam külföldieknek, és sok olyan nőt tanítottam, aki ügynökségen keresztül ment férjhez. Mind támogatták anyagilag az otthon maradottakat. A férjek általában elég normálisak voltak, csak a társasági élethez voltak bénák. A nők közül néhány már túl volt a 45-ön és új kalandot keresett az életben. Úgy beszéltek a szexről, mint ahogy a házimunkáról vagy bármi más teendőről. Részben azért csinálták, hogy a gyerekeik biztonságosabb, egészségesebb helyeken lehessenek. Egyikük sem volt szerelmes a férfiba, de mind szerették a férjüket. A férfiak viszont imádták feleségeiket, a lábuk nyomát is megcsókolták.”

2. Ritkán zuhanyozott

„Az egyik volt kollégám postán rendelte a feleségét Thaiföldről. Életemben nem láttam még egy olyan szörnyű és undorító fazont, elég ritkán zuhanyozott vagy mosott fogat. Párszor láttam a feleségét, extrémjól nézett ki, és el se tudtam képzelni, hogy bírja ki egy ilyen férfi mellett... Aztán sok év után a nő megkapta a svájci állampolgárságot, és rögtön elvált. A férj tonnaszámra vette a házakat és ingatlanokat Thaiföldön, de a feleség nevére, mert (úgy tudom) a törvény szerint külföldieknek nem lehet ingatlantulajdona Thaiföldön. Szóval a nő hosszú évek alatt átvágta a férfit, jól túljárt az eszén végül is. Visszament Thaiföldre, a férfi meg most egy egyszobás lakásban él.”

3. Rendelt még egyet

„Az olajszakmában dolgozom, és elég gyakori a válás. Egy kollégám 20 év után vált el a feleségétől, aki mindennek a felét elvitte. Ezek után a férfi úgy döntött, hogy Brazíliából rendel feleséget (a Brazil partoknál dolgozott akkoriban). A nő egy bombázó volt, de hat évvel később rákos lett, halálos beteg. Mielőtt meghalt volna, a férfi rendelt még egy menyasszonyt Thaiföldről, aki átvette a háztartás vezetését és még a brazil nőt is ápolta.”

4. Csomó párásító volt a lakásban

„Egy időben olyan munkám volt, hogy emberek lakásaiba kellett bemennem, és az egyszer az egyikben nyilván egy ilyen postán vett feleség volt. Nem beszélt angolul, csak ült egy székben, a falat bámulta, és teljesen kedélybetegnek tűnt. Egy csomó párásító volt a lakásban, hogy kicsit olyan legyen a klíma, mint a nő országában. A férj egy nagy esküvői képet akasztott az ágya fölé, amint ő mosolyog, a nő viszont nem is a fényképezőgépbe néz, hanem totál depressziósnak tűnik a fotón.”

5. Esélyem nem lenne

„35 éves vagyok és újszülöttkori agysérülésem van, de annyira nem durva, tudok bot nélkül járni. 27 éves koromban kezdtem [nőt] keresni. Másfél évbe telt és 22 ezer dollárba (kb. hatmillió Ft-ba) került. Jó állásom van és évi kb. 60 ezer dollárt keresek. A lány már élt korábban az USA-ban, de a diákvízumát visszavonták és 4 évre hazaküldték. Jól beszélt angolul már akkor is, és tanult volt. Anikor online és Skype-on beszélgetni kezdtünk, megmondtam neki, hogy én inkább egy barátságszerű kapcsolatra vágyom. És hogy nem akarom, hogy velem legyen, ha ő nem ezt akarja. Már 5-6 éve vagyunk együtt. Párként élünk együtt. Egyébként ilyen jó nőre esélyem nem lenne.

Szokott pénzt küldeni haza az anyjának és a nővéreinek, de bankban dolgozik, és a keresetéből küld. Kamaszkorában rákja volt és ezért nem lehet gyereke, de én ezt sose bántam. Benne volt a profiljában.

Esténként általában kint ülünk a teraszon, iszunk és beszélgetünk. Plusz bírom, hogy ilyen független. Nem olyan nőre vágytam, aki mindenre csak bólogat vagy úgy csinál, mintha marhára tetszene neki minden, amint csinálok és egyet ért mindennel, amit mondok.

Ha főz, néha elég furákat csinál.”

6. Társkereső magazinokhoz fordult

„Most, hogy ezt olvasom, rájöttem, hogy anyukám is ilyen postán rendelt feleség (volt). Miután apukám elvált az első feleségétől, már majdnem 50 éves volt és az összes testvére közül csak neki nem volt családja, úgyhogy „társkereső magazinokhoz” fordult. Levelet írt az összes nőnek, aki felkeltette az érdeklődését, aztán elutazott az összeshez, hogy mindenkivel találkozzon a szülőföldjén. Az a nő, akivel anyukám előtt találkozott, megpróbálta bezárni őt a szobába, amikor rájött, hogy rajta kívül más nőkkel is akar találkozni. De örülök, hogy apukám továbbment, mert ezután a Fülöp-szigeteken találkozott anyukámmal. Megtalálták a közös hangot, randizni kezdtek, aztán apukám hazahozta őt az Államokba és összeházasodtak.

Most, hogy visszaolvasom ezt az egészet, döbbenet, hogy nem is gondoltam arra, hogy ez az egész ilyen postai rendelős dolog volt, évekig azzal áltattam magam, hogy társkereső magazin volt. De tudom is, hogy miért, mert a szüleim nagyon szeretik egymást és jól elvannak együtt. Most, hogy olvasom, hogy a feleséget rendelő férfiak általában milyenek, megerősíthetem, hogy apukám se egy társasági ember. Fura dolgai vannak, de imádja anyukámat. Anyukám egyáltalán nem rendeli magát alá neki, éppen, hogy mindenben ő dönt, de azért van mindkettőjüknek mozgástere, én meg imádom őket.”

7. Árverésen vette anyukámat

„Apám árverésen vette anyukámat még régen Thaiföldön, elég fura, és apám elég gáz egy ember, szóval nagyjából el lehet képzelni.

Sosem mondták el rendesen a részleteket, csak azt tudom, hogy anyukámnak sokkal rosszabb élete volt, mielőtt férjhez ment volna, de sose mondta el, miért. Apámtól annyit tudok, hogy az egész nem volt olyan szörnyű, mint ahogy hangzik, nem megvette pénzért, hanem csak kifizette a tartozásait, hogy férjhez mehessen, csak pont voltak mások is, akik anyukámra pályáztak, úgyhogy többet kellett ajánlani, mint ők. Nem hiszem, hogy ismerték volna egymást ezelőtt, mert apám egyszer azt mondta, hogy amikor meglátta a felsorakoztatott lányokat, egyből anyukámat szúrta ki magának.

Később néha visszamentek Thaiföldre, de ezen kívül eléggé bezárkózott életet éltek. Úgy vettem ki, hogy kb. egy évtized után nem volt már több szex a kapcsolatban, de annyira jól kijöttek, hogy a közös múlt miatt együtt maradtak, anyukám segített apámnak mindenfélében. Anyukám mindig is nagyon kedves volt, de teljesen reménytelen saját magával kapcsolatban. Egyáltalán nem az volt, hogy nem csinálhatta, amit akart, hanem ha azt csinálhatta, amit akart, akkor az neki mindig az volt, hogy gondozott valakit vagy megcsinált dolgokat másoknak.”