horoszkóp
18

Csak felnőtteknek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet. Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését a gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik.

shutterstock 98321987

Most már visszasírom a magyar lányokat

2016.10.10. 21:24

Sziasztok, én egy 23 éves srác vagyok, és gyakran szoktam olvasni a cikkeiteket, és arra jutottam, hogy nekem is írnom kellene. Fél éve költöztem ki Ausztráliába, előtte Budapesten laktam” – így kezdődik Gedeon levele, akit természetesen igazából nem így hívnak, de neki is olyan álnevet szerettünk volna adni, ami még nem szerepelt itt a Randiblogban.

Többen írtak már nekünk arról, hogyan megy a társkeresés külföldön a magyar viszonyokhoz képest, és van, aki szerint kint jobb, más szerint viszont kint rosszabb. Amint az a poszt címéből is egyértelmű, Gedeon az utóbbi táborba tartozik – magyar füllel elég megdöbbentően hangzó dolgokat mesél ő az ausztrál lányokról, annyira megdöbbentőeket méghozzá, hogy kénytelenek voltunk a biztonság kedvéért gyerekzárral ellátni ezt a posztot.

Ön is él vagy élt külföldön? Az ön tapasztalatai egybevágnak azzal, amiről Gedeon beszámol? Kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

Sosem volt gondom otthon a csajozással, de a Tinderen sosem ment. Soha egyetlen lányt sem tudtam ott összeszedni, miközben Facebookon csak bejelölgettem a lányokat és számtalan kalandom és kapcsolatom lett.

Tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz otthon párt találni akár fiú, akár lányként.

Mind a két nemnél súlyos problémák vannak mind elvárások, mind teljesítmény terén, de szerintem otthon még mindig van esély.

Nekem sikerült azért aránylag normális kapcsolatokat kialakítanom a volt barátnőimmel, akik normálisak is voltak nagyjából...

Amikor kiköltöztem ide, letöltöttem a Tindert, hogy majd akkor ott csajozok, ha már nem ismerek itt senkit, és olyan dolgokkal szembesültem, amit soha nem gondoltam volna.

Rájöttem, hogy ami Magyarországon van a lányokkal és fiúkkal, az semmi ahhoz képest, ami Sydney-ben.

Elkezdtem nézegetni a lányokat, meg hát az utcán sétálva is elég sokat látok, a 16 évesek úgy vannak kisminkelve, mint Kim Kardasian és kb. úgy is néznek ki, amivel még nem is lenne akkora gond, ha nem olyanokat írnának ki Tinderre, mint például: ha több sajtburgert eszel meg a Mekiben, mint én, akkor leszoplak, vagy az a lány vagyok, akit hazavihetsz az anyukádhoz, de az úton hazafelé leszop.

Itt már azért kicsit elgondolkodtam, hogy mi történt a lányokkal, amikor is elkezdtem nézni a lányok érdeklődését… A nagy részük biszex, amivel nekem egyébként semmi problémám, de azért az, hogy a 16-26 éves lányok és fiúk nagy része biszex, elég kiábrándító.

Természetesen olyan lányt is láttam, hogy ő két bi fiút keres, akikkel elszórakozhat.

De ez még mindig a jobbik kategória, mert a többi lánnyal elkezdesz beszélni, és gyorsan kiderül, hogy ők azért vannak itt fent, mert a bankkártya-adataidat szeretnék, és cserében kamerában vetkőznek neked (ez kb. a jó csajok 90%-a).

Azt gondolná az ember, hogy otthon pénzcentrikus a világ, hát én is azt hittem egészen addig, amíg kijöttem, és megláttam, hogy mi folyik itt. Ha van pénzed pár piára és esetleg egy gramm kólád, azt viszel haza, akit szeretnél, talán még azt is, akit nem. És megszólalnod sem igazán kell.

A csajok nem hordanak melltartót, állandóan kint van a mellük mindenhol, olyan ruhák és olyan lányok, hogy amit az ember otthon lát az éjszakában, konszolidált ehhez képest.

Ráadásul mindenki alkoholista, és olyan részegre isszák magukat, hogy magukról sem tudnak. Beszéltem pár lánnyal, az mondják: most próbáljuk visszafogni az ivást és a bulizást, csak heti 3-szor megyünk.

Szóval tudom, hogy nehéz otthon, de otthon még van esély, van normális lány, és lehet az embernek normális kapcsolata. Itt is biztos van, de nekem fél év alatt egy normális lánnyal sem sikerült beszélnem. Csak a pia, a drog és hát nyilván a pénz.

Otthon is nagy dolog a pénz, de egy olyan országban, ahol nincs pénz, meg kell becsülni a kicsit. Itt sosem lehet elég pénzed. Jártam húszmillió dolláros házakban, hát… még a villanykapcsoló is tablet. A 16 éves ázsiai gyerekek Lexusszal és Porschéval járnak, a több millió dolláros hajókról már ne is beszéljünk.

Szóval csak oda akartam kilyukadni, hogy az ember nyilván nem becsüli, amit maga körül lát, amíg nincs viszonyítási alap. Hát nekem most már van és visszasírom a magyar lányokat.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.