„Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán megosszam a történetem, de most már belekezdtem, hát leírom. Itt a kanapén hajnalok hajnalán cikáznak a gondolatok a fejemben, persze még nem aludtam egy szemhunyásnyit sem” – Lizett álnevű olvasónk a jelek szerint elég felzaklatott állapotban írta meg az alábbi sorokat, de szerintünk jól tette, hogy megírta, mert olyan kérdéseket vet fel, amikkel bizonyára sokan szembesülnek valamilyen formában olvasóink közül.
Lizett több, mint húsz évet élt és dolgozott végig férjével közösen, de a férj most fel akarja borítani az eddig megszokott felállást, sőt, már fel is borította. Lizettnek kell lépnie, de mit? Ha önnek vannak tapasztalatai vagy válaszai, kérjük, írja meg őket nekünk a Randiblog e-mailcímére!
„43 éves anyuka vagyok egy tizenéves fiúval. Városban élünk, és évek alatt építettük fel a vállalkozásunkat a párommal a semmiből. Nagyon hosszú kapcsolat már a miénk, 21 évet töltöttünk el együtt. És mire minden a helyére került, a sok munka, stressz felemésztette a kapcsolatunkat. Igaz, mindketten belekényelmesedtünk egy kicsit, nem vettük észre időben, hogy valami nem OK.
Érezni éreztem, hogy van valakije, de nem akartam még magamnak sem bevallani. Aztán kiderült a dolog, és szinte büszkén mutatta meg a fotóját, hogy ő az, és úgy éreztem, mintha egy havernak dicsekedne vele, és nem érdekli, hogy mit érzek. Sokkot kaptam, hiszen két évvel idősebb csak a mi gyerekünknél.
Elgondolkodtam, hogy ez tényleg megtörténik velem? Mikor mindent együtt csináltunk, küzdöttünk, hogy legyen valamink? De igaz, most már 4 hónapja tart. Na jó, gondoltam, sok helyen megesik az ilyen. De a lényeg, hogy ő nem akar minket elhagyni, de a kiscsajról sem mond le. Hát gondoltam, majd idővel megjön az esze, és rájön, hogy elveszíti a családját. De ő nem így gondolja.
Azt mondta, hogy most mindenki ezt csinálja a középkorú ismerősei közül. És az asszony eltűri. Hát normális világ ez?! Én képtelen vagyok erre. Mindenki maga dönti el, hogy mit ér meg neki a kapcsolata, de én ebbe beleőrülök. Tudom, nekem kell lépnem, mert nem fog megváltozni sosem.
Már belenyalt a mézescsuporba, és innen már nincs visszaút. Na ennyi a bajom a mai világgal, hol vannak már a régi normák?! Ez a trend?!”
Ön is írna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!