Az ágyban elnézést kért, és kiment kezet mosni

„Most találtam meg, hogy nemrég volt pár poszt arról, hogy ki hogyan vesztette el a szüzességét, és megdöbbenve állapítottam meg, hogy én nem nagyon emlékszem rá, hogy én hogyan vesztettem el. Azért én is elmesélem, jó?” – ezt a bevezetőt egy mosolygós szmájli követte Klára levelében, a mosolygós szmájlit pedig egy borzasztó szórakoztatóan megírt levél.

Mint pár korábbi levélíró, Klára is azok közé tartozik, akik nem mentek bele az első szexbe tizenévesen. Talán ezért is érezte úgy, hogy itt az ideje, hogy ő is megírja, ő hogyan élte meg szüzessége elvesztését. Ha van kedve mesélni, ön is beküldheti a saját történetét! A Randiblog e-mailcímére bármikor írhat, akár arra reagál, amit Klára ír, akár saját sztoriját szeretné névtelenül megosztani. Merthogy mindenki álnevet kap a Randiblogban: természetesen Klára is álnéven szerepel, ha ír nekünk, ön is azon fog. Várjuk a levelét!

„Nem azért nem emlékszem a szüzességem elvesztésére, mert ittam vagy drogoztam volna előtte egyébként! Abban például hótbiztos vagyok, hogy nem voltam semmilyen szernek a hatása alatt, kora délután volt és hétköznap. Nem is értem, hogy a srác miért volt otthon, tekintettel arra, hogy ő már dolgozott, én egyetemre jártam. Vagy akkor lehet, hogy mégse hétköznap volt, de hogy kora délután, az 100%.

Esetleg azért nem emlékszem részletesen, mert annyira régen volt: majdnem húsz éve, én meg most múltam negyven, akkor huszonkettő voltam. Szokták azt mondani, hogy az ember sose felejti el az első csókját, hát én azt totál elfelejtettem. Életem első csókja egyáltalán nem rémlik, az se, hogy kivel lehetett. Ezzel szemben arra nagyon is emlékszem, hogy milyen volt az első csók a férjemmel, na az is volt vagy tizenöt éve. Mindegy.

Alapvetően biztonságra törekvő személyiségem van, amit csak nagykorúan vettem észre, akkor elkezdtem tudatosan ellene dolgozni. De addig ha valamiben nem voltam biztos, inkább hagytam a fenébe, ha kétes kimenetelű volt valami, nem fogtam neki, nehogy valami baj legyen. Ez így halál unalmasnak hangzik, és lehet, hogy gyereknek tényleg halál unalmas voltam, talán most is az vagyok, de szerintem történt velem így is pont elég izgalom gyerekként, vagy legalábbis akkor úgy éreztem. Csomó embernek sokkal nehezebb dolgokkal kell megküzdenie, tudom, mint amivel nekem kellett.

Szóval amikor éppen én magam választhattam, akkor sose választottam tudatosan a kockázatost vagy az ismeretlent. Pontosan emiatt párkapcsolatba vagy szexbe se mentem bele csak azért, hogy végre ilyenem is legyen, mert tizenévesen egyszerűen nem hiányzott annyira, hogy megkockáztassam a… most már nem is tudom, mit. Az osztálytársaim ittak, cigiztek és szexeltek a gimiben és az egyetemen, én kábé örültem, hogy élek.

De azért az egyetem vége felé kezdtek a helyükre kerülni a dolgok bennem, és akkor már nehezebben bírtam magammal én is. 22 voltam, és úgy éreztem, hogy milyen öreg vagyok már és még mindig nem volt párkapcsolatom és nem is szexeltem. Hála Istennek arra nem is gondoltam, hogy kapcsolatba belemenjek valakivel, akit nem szeretek, csak azért, hogy legyen mellettem valaki.

Azt viszont gondoltam, hogy most már kéne szexelni, és elkezdtem próbálkozni, nyilván ebben a korszakban volt, hogy először csókolóztam valakivel, de tényleg nem emlékszem.

A lényeg: egy buliban összeismerkedtem egy sráccal, akivel megtetszettünk egymásnak. Rögtön akkor még nem történt semmi, arra emlékszem, hogy baromi körülményes volt megszervezni a következő randit, mert még nem volt mobiltelefon(om) és pont elutaztunk. De aztán csak összejött, a Hősök terén találkoztunk, késett, de jót sétáltunk a Ligetben. Annak a randinak az volt a vége, hogy a következő randit már hozzá szerveztük.

Nem emlékszem, hogy elmondtam-e neki, hogy még szűz vagyok. Arra viszont emlékszem, hogy ő egy lezáratlan kapcsolat végében volt benne, mindkét oldalról úgy mentünk neki, hogy ez elsősorban csak szex lesz, aztán vagy összejön a kapcsolat is, vagy nem. És akkor végre eljött a nagy nap, amire nyilván annyira vártam, mégis csak totál mellékes részletekre emlékszem belőle. Meg úgy alapvetően arra, hogy jó volt és izgalmas, de maga a szex nem volt egy átütő.

Szóval délután volt, felmentem hozzá, Budapest egy elég híres épületében lakott, amit csomószor látok azóta is, szóval mindig ez a srác jut róla eszembe, pedig biztos rég elköltözött. Az egyetlen kifejezetten élénk emlékem erről a délutánról az, hogy csinált kávét, és a kotyogós kávéfőzőnek valahogy megégett a műanyag fogója, és ettől kicsit büdös lett. És aztán ő megfogta a fogót, és attól büdös lett a keze, amit az ágyban is éreztem. Már ott feküdtünk meztelenül, de előjáték közben érezte ő is az égett műanyagszagot a saját kezén. Még a fő műsorszám előtt elnézést kért, hogy milyen idegesítően büdös a keze, és kiment kezet mosni.

És aztán visszajött, és megvolt a szex, de arra már nem emlékszem ilyen élénken, mint a fejére, ahogy fekszik rajtam, illetve fölöttem, és megszagolja a kezét és bocsánatot kér, és kimegy kezet mosni. Kíváncsi lennék, hogy ha ezt véletlenül olvassa, akkor visszaemlékezne-e húsz év távlatából, magára ismerne-e egyáltalán. Feltételezem, hogy számára nem volt annyira fontos részlet, hogy kiment kezet mosni. Azt se értem, hogy bennem miért maradt meg ennyire élénken.

Az egész együtt véve jó volt egyébként, jó élmény volt, de nem frenetikus, ennyi rémlik a többiről. Elég pontos fogalmam volt előtte arról, hogy mi fog történni (lát-hall-megbeszél az ember dolgokat attól még, hogy szűz), szóval nagyjából az történt, amire számítottam, úgy, ahogy gondoltam, hogy történni fog. Jó élmény volt.

Még találkoztunk a sráccal párszor, és volt olyan pillanat, hogy azt gondoltam, hogy ebből még kapcsolat is lehet. De végül valahogy mégse lett. Nem vesztünk össze, csak hagytuk behalni a dolgot. Aztán ő visszament a korábbi barátnőjéhez. Én meg folytattam a relatíve óvatos pasizást. Volt internetes randi, volt, akivel barátok hoztak össze, voltak egyéjszakás kalandjaim, sokkal jobb és emlékezetesebb szexszel, mint a legelső.

A későbbi férjem is ilyen egyéjszakásnak indult egy házibuli után, de kapcsolat, majd házasság és család is lett belőle.”