Legyél tökéletes, hogy ő beleülhessen a tutiba, amit te szereztél

Már egy ideje én is tervezem, hogy írok nektek, de végül Gál levelét olvasva ragadtam billentyűzetet, mert kikívánkozik belőlem 1-2 dolog.

A társkeresésről lesz szó Márton álnevű olvasónk alábbi levelében, aki két további gondolattal folytatja azt, amiről Gál számolt be a fent említett posztban. Nem könnyű a férfiaknak, ha a társkeresésről van szó, mondja Márton, de természetesen közben nem felejtjük, hogy az ellenkező oldalon lenni sem feltétlenül felhőtlen minden esetben. Ha ön is a nők szemszögéből nézve tenne még hozzá pár dolgot az alábbiakhoz, kérjük, írjon nekünk! Ha viszont a férfiként folytatná a következő gondolatsort... akkor is írjon nekünk! A Randiblog e-mailcíme minden esetben az ön rendelkezésére áll, várjuk levelét!

„A harmincas éveimben járok, egy jó munkahellyel és stabil, színvonalas élettel a hátam mögött. Gál levelével minden szavában egyet tudok érteni. Két dologra szeretnék kitérni, ami engem zavar a női gondolkodással és ismerkedéssel kapcsolatban.

Az egyik, amit Gál is említett, hogy némelyik nőnek irreálisak az elvárásai. Én is ugyanezt tapasztaltam. Sokan elvárják, hogy nézzél ki jól, legyél magabiztos, rosszfiús, legyen lakásod és autód, egy felépített komplett életed. Tulajdonképpen legyél tökéletes, hogy aztán ő majd beleülhessen a tutiba, amit te szereztél, teremtettél meg hosszú évek kemény munkájával és tanulással.

Ezzel nem is lenne baj, ha ők is beletennének majdnem ennyit a kapcsolatba. De ez korántsem így van. Tapasztalataim szerint olyan nőknek vannak irreális elvárásaik, akik még szinte semmit nem értek el az életben. Sok huszonéves lány (harmincasok közül is egyre többen) azt hiszi, hogy elég, ha jól néz ki, akkor már lehetnek is magas elvárásai a férfival szemben. De a testükön kívül mit tudnak felmutatni? Sokan sajnos semmi mást.

Akikkel randiztam az elmúlt időszakban, majdnem mindenki albérletben lakott, nem voltak céljaik a bulizáson, a szelfiposztoláson, vásárláson, szépítkezésen kívül. Főzni nem tudtak, gyereket nem akartak, szellemileg fejlődni (pl. nyelvtanulás, vagy szakmai továbbképzés, stb.) nem akartak. Egy ilyen nőnek, aki csak a mának él tervek, célok, elért eredmények nélkül, mégis mire fel vannak magas elvárásai a férfiakkal szemben? Az nekem édeskevés indok, hogy jól néz ki és szétteszi a lábát. Én ennél sokkal többet kérek és adok!

Nem mondom, hogy minden nő ilyen, de nagyon sokan ilyenek manapság, abszolút nincsenek tisztában a saját értékeikkel. Az a vicces az egészben, hogy azok a nők, akik viszont már letettek valamit az asztalra, vannak életcéljaik, lehet velük jókat beszélgetni, esténként nem az agyromboló TV műsorokat bámulják, nos ezek a nők teljesen korrekt elvárásokkal rendelkeznek. Talán pont azért, mert ők tudnak reálisan és normálisan gondolkodni, bíznak magukban, a saját tehetségükben, az értékeikben. És ebből kifolyólag tudják azt is, hogy nem a lábuk közötti réssel fognak majd boldogulni az életben és a férfiaknál. Csak sajnos kevés ilyen nővel találkoztam eddig.

A másik dolog pedig, ami zavar, sőt szerintem primitív bicskanyitogató dolog... az nem más mint a randi utolsó pillanatban való lemondása, vagy csak egyszerűen eltűnés a randi előtt. Én is pörgettem ezt a „csodás” Tindert és férfiként eleve nem egyszerű a dolog, ha nem vagy egy Brad Pitt. Pedig én egészségesen élek, rendszeresen sportolok, nem vagyok egy csupaizom bodybuilder, de azért van rajtam az átlagnál több izom, kevés zsír. Csúnyának sem mondhatom magam, átlagos arcom van.

Ehhez képest kb. 50 jelölésből 1 matchem van, de ez még semmit nem jelent... Ha összejön 10 match nagy nehezen, akkor abból kb. 5 nő fog visszaírni, 5 pedig sosem ír, olyan mintha nem is léteznének, vagy csak kamuprofil lenne. Szóval az 5 kommunikálni hajlandó nőből hárommal elhal a beszélgetés pár nap után, a maradék kettőből pár nap vagy hét beszélgetés után eljutunk oda, hogy na akkor találkozzunk, ők is benne vannak és szeretnének megismerni állításuk szerint. Itt már azt hinné az egyszeri férfiember, hogy félsiker, vagy jól sikerül majd a randi, vagy nem. Csak sajnos a randiból nem lesz semmi! Általában aznap lemondják, jobb esetben. Rosszabb esetben pedig egyszerűen csak eltűnnek, nem reagálnak semmire.

Nem törlik a matchet, csak soha többé nem írnak, nem válaszolnak. Általában várok néhány napot, mert én naiv azt feltételezem, hogy esetleg elromlott a telefonja, vagy nagyon húzós volt a hét és nem volt ideje feljönni Tinderre. Tudom, hogy ennek minimális az esélye és csak a leszarom stílust nyomják, de én azért mégis várok pár napot. Azután persze ugyanúgy nincs válasz és ekkor én törlöm a matchünket. Nem is írok már nekik semmit, pedig sérti az önérzetemet az ilyen primitív viselkedés. Engem nem így neveltek annak idején. Régebben még megírtam a véleményemet nekik, de ma már nem pazarlom erre az energiám. Tudom, hogy úgyis csak a falnak beszélek...

És nem az zavar, hogy megint nem jött össze! Az zavar, hogy egyáltalán miért ígérgetnek, miért mondják, hogy találkozzunk, ha utána eltűnnek, mint szürke szamár a ködben? És 10-ből 7 nő ezt csinálja, de nem ám csak a jó csajok, hanem mindegyik. Na ez, ami zavar! És nem csak velem csinálják ezt. Konkrétan az összes egyedülálló haverom ugyan ezeket tapasztalja. Most akkor mi van? Segítsen már valaki megfejteni. Erre élveznek a mai nők, lányok, hogy kit tudnak jobban megszívatni, meg hány match jön össze, aztán dicsekedhetnek egymásnak? Ez aztán az igazi boldogság! Remélem, nagyobb örömük nem lesz az életben...

Az biztos, hogy én a Tindert ezek után hanyagolom, mert úgy tűnik, értelmes, valamire való nőt ott bizony nem találni, legalábbis az elmúlt 1 év tapasztalatai ezt mutatják. Ennyi volt a „mese” mára, mindenki vonja le a következtetéseket magának. Én ezentúl csak a személyes ismerkedésben hiszek!”