Feljövőben, de ha úgy tetszik, akkor soha véget nem érő hajrájában van a balatoni gasztronómia. A magyar tengert is elérte a pesti kézművesforradalom és sorra nyílnak a parton az igényesebbnél igényesebb helyek. Olyan halakat lehet enni, hogy a belülről törött Dom Perignon-os üvegekkel bélelt kemencék adják a másikat. Teszteltünk már sok mindent, eljutottunk az alsóörsi lángosmennyországbai is, de eljött az idő, hogy a legalapabb balatoni kaját is lemeózzuk. Jöjjön a
A legkevesebből kihozni a legtöbbet, na az az igazi teljesítmény. Angus marhából médium rare húspogácsát sütni, aztán két szelet házi készítésű zsömle közé dobni, majd nagyanyánk megművelhetetlen nagyságú telkén szedett hagymákból készült lekvárral és savanyú uborkával kínált, ehető hamburgerrel előállni nem egy nagy was ist das. Egy balatoni strandon jöttünk rá a nagy igazságra, hogy
külcsín
Ma már nem lehet csak az árakkal megfogni az embereket. Hiába 200 forint a dinnye, a Melone meg 300, ha nincs design mögötte, akkor még a földről sem érdemes felvenni azt a 10 kilós gyümölcsöt. Nem csak egy kukoricát kell eladni, hanem mindent. Ezért, amikor megláttam az előttem elhaladó kukoricás fiú kis szekerét, már egyből nyúltam is a tárcám után.
Nem csalódtam. A kis házi vállalkozás úgy készíti a főtt kukoricát, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva: bő vízzel.
Az olyan emberközeli kis plusz szolgáltatások, mint a számla elmaradása, még barátságosabbá teszi a kis mozgó ételellátót. De térjünk is inkább a termékre.
A fém szekér mélyéből elővarázsolt, majd a klasszikus, két rétegű papírszalvétában szervírozott kukorica hibátlanra készült. Illatra és formára is tökéletes volt. Ezt az euforikus élményt már csak azt tudta tetőzni, amikor beleharaptam. Akkor ütött be az étel textúrákkal való játékossága, a kukoricaszemek lágy roppanóssága.
belbecs
A hipermarketben frissen vett, még harmatos kukoricán lehetett érezni azt az odaadó gondoskodást, amit az ipari termelők tápláltak a növénybe. Ledarálva akár sörhöz is adhatták volna, de ez megmaradt annak ami: a lélek mézédes eledelének, a zöldségnek, amit másnap viszontláthatunk a porceláncsészében.
Sótlan alakoknak sóval
A főtt kukoricázás egyetlen hamleti értelemben vett “Lenni vagy nem lenni?”-je: a sóval vagy só nélkül? Ez már ízlés dolga. Kicsit meg lehet bolondítani, hisz a naturalisták is erre esküsznek, de hallani már olyan neofőttkukoricásokról, akik a fűszervajon grillezett bbq-s tengerire esküsznek.