A Balaton neve enyhén szólva nem a luxusturizmussal és a csúcsgasztronómiával fonódott össze elsősorban. De azért a legfelső kategóriát is meg lehet találni itt-ott, például a Balatonlelléhez és Balatonszemeshez közeli Chateau Viszben. Ez a hely folyton szembejön a legjobbéttermes listákon, úgyhogy gondoltuk, most már csak megnézzük.
Viszont sajna úgy jött ki a lépés, hogy egy ebédet vagy vacsorát nem tudtunk beszervezni, megnéztük, érdemes-e idejönni csak úgy délután annak ellenére, hogy a szálló/étterem honlapja világosan tartalmazza, hogy konyha csak ebéd- és vacsoraidőben van, fél ötkor viszont nincs. Mi azonban pont akkor jártunk arrafelé.
Na most ezzel a Chateau Visszel kapcsolatban azért nem kell rettegni, hogy ön gyanútlanul beül, megiszik egy valamit, aztán kihoznak egy olyan számlát, hogy a fal adja a másikat, mert ez a kastélyszálló a Balaton partjától vagy 10 km-re van, egy Visz nevű község határában, egy nem túl forgalmas út mentén. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ide csak az jön, aki direkt ezért jön. Ide nem nagyon lehet csak úgy véletlenül beesni.
De ha valaki mégse tudja, hogy hol jár, annak is elég hamar világos lehet abból, hogy az épület egyszerűen ragyog, kortárs képzőművészek alkotásai díszítik az elképesztően rendben tartott kertet, a parkolóban pedig csak egyetlen kocsi állt a miénken kívül: egy Tesla. Egy olyan Tesla, hogy majdnem előre köszöntem neki, pedig én utálom az autókat.
A szálló külsejénél már csak a belseje elegánsabb, rögtön szívesen és borzasztó udvariasan fogadtak minket.
Na ettől azt hittük, hogy ez már nem is Magyarország.
Borzasztó készségesen elmagyarázták, amit már tudtunk: hogy most nem áll rendelkezésre a teljes kínálatuk, de azért foglaljunk helyet, mondjuk el, mire vágyunk, és megnézik, mit tehetnek.
Kávéra, üdítőre, sütire vágytunk, az első kettő nyilván nem volt probléma, a harmadik kategóriában kókuszgolyót tudtak nekünk ajánlani, elfogadtuk. Az alábbi fotón látható, amit kaptunk. (A háttérben a kert aranyhalastava látható, meg annak a partján a madarakat mintázó szobrok. Több ilyen szobor is van a vadregényes kertben, és ne hagyja, hogy a fotó megtévessze, élőben baromi jól néznek ki!)
Megkávéztunk, felüdültünk, megettük a golyókat, utóbbiak finom, tisztességes, jól megcsinált kókuszgolyók voltak, és nem volt a közepükön meggy, aminek külön örültem. Kértük a számlát.
Azaz 50-tal kevesebb, mint a címben említett 4000 Ft, de persze ebben a borravaló nincs benne, szóval végül 4000 Ft-nál többet fizettünk egy kávéért, egy limcsiért és három kókuszgolyóért.
Fel lehet ezen háborodni, hogy hogyan lehet ezért 4000 Ft-ot elkérni, de nem sok értelme van. Ez egy luxushely, és a pincér egyenruhájától a szivarozós bár bőrgarnitúrájáig minden tényleg tökéletes. A legolcsóbb ebéd ezen a helyen a 16 500 Ft fejenként, ami mellé 5000 Ft-ért adnak borkóstolót. Ebből elég világos, hogy mennyibe fog kerülni egy délutáni kávézás, és tényleg annyi is volt. Nemcsak a kávét kell megfizetni, hanem az egész élményt, hogy ott lehet az ember. Alapvetően szerintem se éri meg, de ez a színvonal ennyibe kerül és kész.