Az árvíz nagy túlélője, a Duna Bear Gryllse, a csónakház Wesselényije, és még sorolhatnánk a jelzőket, amik arra a tarka macskára illenek, amelyik túlélte a Duna egyik legnagyobb árvizét. Amint azt az óbudai, K-hídhoz közeli Kis-Duna Csónakház tagjaitól, Török Ervintől és Terebes Marcell Miklóstól megtudtuk, a cicamentés három napig tartott.
Az árvíz ugyanis mindent vitt az ártérbe épült, és amúgy rendszeresen elöntött házban, a tetőzés magasságát a fejünk fölé fél méterrel saccolták. Ekkor mi már csak térdig álltunk a Dunában, amit egy kezdetleges gáttal direkt betereltek az udvarra, hogy mossa ki az iszapot. Az iszapmentesítésnél már csak az említett macskamentés volt kritikusabb. Az állat ugyanis az árvíz érkeztekor felmászott a háztetőre, és keservesen nyávogott, de se lecsalogatni, se leszedni nem tudták.
Végül egy pallót szereztek, amivel felmentek hozzá, de a lehozatalkor a macska beesett a vízbe. Gyorsan kiúszott egy vaskos fáig, felmászott rá, és onnan nyávogott tovább. Végül a katasztrófaturisták segítségével sikerült leszedni, ők etetik azóta is. Mi a K-hídnál találkoztunk vele, ahol a biztonsági őrök mellett szintén ott volt egy teli tál macskatáp.
A csónakház egyébként átvészelte az áradást, a bútorokat az ottmaradt tagok magas halomba rakták az udvaron, az értékeket a sokat segítő kerületi közterületisek raktárában helyezték el, és beköltöztek egy ott horgonyzó motoros hajóra, hogy onnan felügyeljék a víz levonulását. Mostmár a takarítás zajlik, a ház pedig durván egy hónap múlva lesz újra használható.
Szerettünk volna a dunai szigetekre is bejutni, azonban a felázott talaj miatti veszélyek okán a katasztrófavédelem se a Margit-, se a Hajógyári-szigetre nem engedett be minket. Annyit azért láthattunk, hogy a Hajógyárin is túlélte a noéi özönvizet egy kövér fekete kandúr.