Gyakorlatilag részben megnyerte a perét Stohl András egykori börtöne ellen, amikor a kért ötmillió helyett egymillió forintos nem vagyoni kártérítést ítélt meg a bíróság a felperesnek, legalábbis a per költségeinek megosztásáról szóló bírói rendelkezésből erre lehet következtetni. Két pontban kifogásolta a bíróság Stohl és Szalai Vivien börtönkönyvének (Magyar börtönpokol) állításait a szerdai tárgyaláson a Budapest Környéki Törvényszéken. A 222. oldalon valótlan tényhíresztelést találtak, miszerint egy rabot úgy megvertek a börtönben, hogy leszakadt a lépe és a mája, és belehalt a történtekbe. A 190-191. oldalon pedig egy „szarzsáknak", „abortuszmaradéknak" nevezett őrről állította a könyv, hogy 28 feljelentést tettek ellene kegyetlenkedés miatt, és mert veri a rabokat. Ezekkel az állításokkal a szerzők, vagyis a két alperes megsértették a felperes, a Budapesti Fegyház és Börtön jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát – mondta ki a bíróság.
A bíróság kötelezte Stohlt és Szalait, hogy 15 napon belül két országos napilapban, a köztévében és egy kereskedelmi országos csatornán úgynevezett elégtételadási nyilatkozatot tegyenek közzé (ennek szövegét ld. lejjebb). Ebben el kell ismerniük, hogy a rab megverése és halála, illetve hogy egy bv-őrt 28-szor jelentettek fel kegyetlenkedés miatt, mind nem igazak. Egyik esetben sem tudták alátámasztani bizonyítékkal, amit állítottak, elmulasztották az ilyenkor elvárható körültekintést ilyen súlyú bűncselekmények említésekor. A nyilatkozat mellett 1 millió forint nem vagyoni kártérítés is ki kell fizetniük (15 napjuk van rá), és 100 ezer forint perköltség megfizetésére is kötelezték Stohlt és Szalait. Az alpereseknek 60 ezer forint eljárási illetéket a Magyar Állam számára is le kell róniuk (a maradék 240 ezret az Állam viseli). Ezen felül a kereset további részeit elutasította a bíróság, ezért viszont a felperesnek kell fizetnie 150-150 ezer forintot. A tárgyaláson se Stohl, se Szalai nem jelentek meg, ellentétben több tévéstábbal és újságíróval.
A BVOP börtöne 2012 végén perelte be Stohlt és börtönhónapja könyvbe íróját, Szalai Vivient nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért és jó hírnév megsértésért. Állításuk szerint valótlan dolgokat írtak le többek között a börtönőrök viselkedésével és a rabokkal szembeni bánásmóddal kapcsolatban. A börtön kérte a bíróságot korábban, hogy kötelezze nyilvános bocsánatkérésre és ötmillió forint nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére az alpereseket, és elvárták a kötet forgalmazásának betiltását is.
Ez a nyilatkozat hangzik majd el a tévében
„Stohl András és Szalai Vivien, a Magyar Börtönpokol – 150 nap a rács mögött – a rideg valóság, amit Stohl András látott... című könyv szerzői elismerjük, hogy a könyvben közzétett azon részlet, amikor azt állítottuk, hogy >>több, mint tíz éve egy rabot annyira megvertek, hogy belehalt a sérüléseibe és nem a rabtársai tették<<, valamint azon szövegrészlet vonatkozásában, amikor azt állítottuk, hogy >>egy BV őrnek huszonnyolc feljelentése van kegyetlenkedés miatt, de valahogy még mindig itt van>> nem a valóságnak megfelelő információkat közöltünk.
A valóság az, hogy egyik esetben sem tudtunk állításunk alátámasztására kétséget kizáró bizonyítékot szolgáltatni, a hallomást (börtönlegenda) vettük át a bizonyosság erejével, elmulasztottuk a szükséges körültekintést ilyen súlyú bűncselekmény (emberölés) állításával. Ugyancsak nem valós az az állításunk, miszerint van olyan büntetés-végrehajtási alkalmazott, akivel szemben huszonnyolc feljelentés lenne kegyetlenkedés miatt és ennek ellenére még mindig a felperesi büntetés-végrehajtási intézetben dolgozna tovább”.
A per legelső előzménye az volt, hogy Stohl 2010 májusában ittasan súlyos közlekedési balesetet okozott, amelyben egy ember súlyosan, egy könnyebben sérült meg. Amellett, hogy a mai napig folyik kártérítési per a súlyos sérült részéről Stohl ellen, egy büntetőper is lezajlott, aminek végén Stohlt másodfokon 10 hónap letöltendő börtönre ítélték 2011 őszén. 2012 márciusában szabadult, és hamar kiderült, könyvet fog írni Szalai Vivien segítségével a börtönben átélt élményeiről Magyar börtönpokol címmel.
Az említett pert komolyan vette a BVOP, jogászcsapatot fogadott az eljárásra, sőt még a Nemzeti Nyomozó Iroda is vizsgálódni kezdett. A Budapesti Fegyház és Börtön is pert indított ellene tavaly márciusban, hasonló okokból. A májusi tárgyaláson a Velvet is jelen volt, és lassan kibontakozó komédiát láttunk: kérdésként merült fel, vajon van-e egy börtönnek jóhírneve, illetve milyen (anyagi) kára származhat egy börtönnek az említett könyvből. A tanúvallomások során egy korábbi rabtársa is azt állította, Stohl túlzott a könyvben akkor is, amikor egy arab rabtársa megszégyenítéséről írt (pl. hogy a Koránjából téptek volna ki lapokat a fegyőrök).
A kifogásolt könyvrészletek
222. oldal: „akkor több, mint tíz éve egy rabot annyira megvertek, hogy leszakadt a lépe, a veséje, megrepedt a mája, és a sérüléseibe belehalt. Nem a rabtársai tették. Az akkoriak mind tudták ezt, és azt is, hogy kik vettek részt a – nevezzük nevén – gyilkosságban. Természetesen ezt nem lehet eltusolni, nem is tették. Felelősségre vonták a tetteseket, közülük egy valaki börtönbüntetést is kapott, itt mindenki úgy tudja, hogy összesen két évet, amit le is ült Tökölön. Ez nagyon-nagyon kemény, már, ha igaz, de a bilit a folytatás borította ki. Történetesen ez az ember ma már újra a börtönben dolgozik őrként. Tehát találkozik azokkal is, akik tudják róla, hogy mit művelt. Komolyan mondom, a tűzzel játszanak, akár azért, mert valaki leszarja a következményeit és bosszút áll, akár azért, mert a rabok azon dühöngenek, hogy velük bármit meg lehet tenni büntetlenül. Szóval szar a helyzet.”
190-191. oldal: „Ez a szarzsák az egyik leggenyább őr. Százhatvan centi magas, kövér kis abortuszmaradék, az életben sehol sem tartották semmire. Itt viszont az egyenruha egyben tartja, annak védelmében kiélheti magát. Ha feljön a felső szintre, már szuszog, de baromi keménynek hiszi magát. Huszonnyolc feljelentése van, de valahogy még mindig itt van. Csakhogy értsék, ha valami nem tetszik neki, vagy bármelyik őrnek, beviszik a rabot egy üres cellába, és összevissza verik, rugdossák. De ha a rab csak felemeli a kezét, hogy védje a fejét, azonnal kiabálnak: Láttad? Meg akart ütni! Őrtámadás! Máris van jogcím hatástalanítani a rabot, és még egy jó kis bűnvádi eljárást is a nyakába zúdítani. Plusz két év letöltendő. Így a rab, ah ütik, szépen maga mellé szorítja a kezét és várja, hogy a szarzsák és a társai elfáradjanak.”