"Most bocs, de ez milyen már, hogy "mennyit kell fektetni a fiúnak az estébe"?! Fele-fele alapon nem lehet bemenni a kibeba. moziba? Meg miért van eleve implikálva a szövegbe, hogy neki kell fizetni, és akkor majd lehetőség nyílik a "matatásra"? Uh." - hördült fel tegnap igencsak jogosan Falke, a randik költségvetésének finanszírozása témájában.
A női egyenjogúság, hiába, azzal is jár, hogy a fizetéskor is egyenlőek a jogai a két félnek. Elvileg. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ha egyszer a fiú hívta meg a lányt egy randira, márpedig így szokott lenni, akkor a cehet is illendő neki állni. Éppen fél éve három részesre duzzadt, igen tanulságos cikksorozatot futtatott le a Velvet a randikon fukarkodó férfiakkal kapcsolatban. Ott nem lehetett kommentelni, de most végre itt a lehetőség, hogy megbeszéljük, hogyan kéne ennek a gyakorlatban kinéznie.
Tud-e egy srác fifti-fifti alapon udvarolni egy lánynak; nem öli-e meg a romantikát, ha osztozkodni kell? Avagy éppen attól érzi magát egy nő igazi hölgynek, hogy lovagja nem tartja magától értetődőnek azt a felállást, hogy az erősebb nem fizet, a gyengébb meg cserébe hagyja, hogy "matassanak" rajta? Kinek és mikor kell javasolni, hogy a fizetés felesbe menjen? Fiúk, lányok, kommenteljetek!