"Van egy nagy szerelmem, de semmi esély, hogy összejöjjön, úgyhogy sajnos csak plátói marad a vonzalom..." - ütötte meg a fülem egy kiábrándult sóhaj a minap. Ha valaki plátói vonzódásról számol be, az alatt a leggyakrabban azt értjük, hogy a hősszerelmes nem is meri közölni imádata tárgyával, micsoda érzelmek dúlnak benne. Ha a kulcsszóra rákeres az ember, olyan blogbejegyzéseket köp ki az internet, mint például ez is, ahol a plátói szerelem alatt azt érti a szerző, hogy nem merte vagy akarta bevallani szerelmének, hogy szerelmes.
Nem sokkal ezelőtt azonban egy plátói kapcsolat nem ezt az egyoldalú, titkolt szerelmet jelentette, hanem egy olyan viszonyt, amelyben a két partner megtartóztatja magát, azaz önszántukból nem élnek szexuális életet. Erre a jelentésre utalt száz évvel ezelőtt a Pallas nagy lexikona is. Vajon szabad-e következtetést levonni abból, hogy a kifejezés ilyen jelentésváltozáson ment keresztül? Talán az utóbbi időben annyira kevesen látják értelmét a szexmentességnek akár a hűség vagy az önmegtartóztatás kedvéért, hogy ma már szinte csak akkor fordul elő szexmentes "kapcsolat", ha a másik vagy nem is tud a szerelemről, vagy ha tud róla, elutasítja? Ami régebben plátói kapcsolatnak számított, azt ma néhányan talán inkább fiú-lány barátságnak minősítenék. És ez még mindig nem pontosan az, amit eredetileg Platón az ideális szerelmi kapcsolatról gondolt.
Ő ugyanis mindennek az "ideáját", azaz az elvont lényegét tartotta csak igazán valósnak, így a testi, fizikai szerelmet az "ideális" szerelem megvalósulása felé tett első lépésnek, "szintnek" tartotta. A szerelem végső célja szerinte a nagybetűs Szépség nemzése, és ennek a testiségnél magasabb szintjei például a művészet és a tudomány, míg a legfelsőbb szint az, ha az ember a Jó szerelmese - természetesen szexmentesen.
Tessék gyorsan utánaolvasni Platónnak a wikipédián, aztán nyilatkozni egy kommentben: volt már önnek plátói szerelme a kifejezés bármely értelmében? És ami az első változattal kapcsolatban a legérdekesebb: ha szerelmesek vagyunk valakibe, mikor van értelme elhallgatni a dolgot az illető elől?