Hömpölyög tovább az olvasói levélfolyam a nem szigorúan véve monogám kapcsolatok, illetve a kihűlőfélben lévő szerelmek témájában is. Ezúttal azonban nem egy olyan hölgyről van szó, aki több férfival áll egyszerre viszonyban, sőt, ebben a beszámolóban egyáltalán nincs is szó nőkről. Egy meleg pár kapcsolatába kapunk bepillantást ugyanis. A levélíró és partnere már nyolc éve van együtt, de három évvel ezelőtt, egy olyan ponton, ahol gyakran szakításra szokott sor kerülni, a monogámnak indult kapcsolat egy éles fordulatot vett. Az alábbi sorok szerzője úgy foglal állást, hogy egy boldog kapcsolatnak nem feltétele a szexuális monogámia - ha önnek is van véleménye vagy tapasztalata a témában, kérjük, írja meg a Randiblog email-címére!

„Nagyon érdekes a téma és ez egyébként nem csak a fiú-lány felállásban érdekes kérdés - nyilván, amiről írni fogok, melegek között jobban kivitelezhető, mint egy fiú-lány kapcsolatban, pontosabban ha már van gyerek.

Mi már elég régóta (8 éve) élünk kapcsolatban, rögtön az elejétől majdnemhogy együtt is laktunk. Az elején elég jól ment a szex, de magamra ismertem, ha az ISD szindrómáról olvastam (csak felszínes kapcsolatok esetében tudom magam kikapcsolni, az intimitás a szexben, amikor már érzelem is van jócskán, inkább taszít, mint vonz). Mi egyébként nagyon szeretünk összebújni, nem undorodunk egymástól, csak amikor a barátom rákérdezett, hogy mi a baj, miért nincs szex, akkor nagyon nagy nehezen kinyögtem, hogy nem kívánom már úgy, mint rég.

Jött a régi lemez - ami már pár  kapcsolatomat taccsra vágta -, hogy sajnos ahogy az érzelmek mélyülnek, úgy távolodom szexuálisan a másiktól, és csodák csodájára a pasim nem azt mondta, hogy akkor lassan kezdjünk el csomagolni, hanem azt, hogy próbáljuk ki hármasban egy másik pasival, illetve nézzünk körül a „húspiacon” és legyenek külön utaink is, mert végülis nagyon szeretjük egymást, mindenkinek volt már mindenki minden színben, eluntuk, hogy a melegbárok pultját támasztva nézzünk át az - akkor még füstös - tánctéren, hogy hátha lesz ma valami. Vagy valaki.

Ebben maradtunk, azt mondtuk, hogy együtt megyünk nyugdíjba. És lassan három éve a dolog működik. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen, hiszen azért néha egy kis féltékenység belejátszik a dologba, de arról meg azt gondolom, hogy valami visszacsatolás mégiscsak kell a másiktól, hogy azért még, mert máshol érzem jól magam szexuálisan, fontos a másik.

Hallgattunk közösen egy rádióműsort, amelyben egy elég haladó szellemű családterapeuta mesélt arról, hogy a holtomiglan-holtodiglan szex egy emberrel egy rossz hozománya az egyébként számos kultúrtörténeti kincset is felmutatni képes zsidó-keresztény kultúrkörnek. A párok egy idő után elkezdenek másra gondolni, gondolatban mással dugni, aztán már nem csak gondolatban. És sokan leélnek úgy egy életet - a gyerekek miatt elvileg -, hogy igazából nem akarnak vele foglalkozni, hogy a másiknak van valakije. Miközben - a családterapeuta erre is kitért - a szex nem valami rabszolgaság, ha nyűg valakivel, az csak rossz vért szül.

A gyerekek is érzik, ha nem is mondják, hogy apu és anyu között nincs minden rendben - mondjuk egy 15-20 éve. Biztos nehéz kivitelezni -  nálunk is nehéz, tekintve, hogy egy háztartásban élünk, de megoldjuk, mert fontosak vagyunk egymásnak, és nagyon örülök, hogy az életem párja  így viszonyult hozzám, hogy amikor erről beszéltünk, nem adta ki az utamat.

Persze mondják, hogy a melegek promiszkuitívak, terjesztik a fertőző betegségeket - azért annyit halkan, csendben hozzátennék, hogy a családjuktól elmászkáló biszex apukáknak és anyukáknak azért sokat köszönhetünk, akik egyébként meg példás családi életet élnek az ismerőseik szemében, csak épp végighazudják az életüket maguk és a párjuk, valamint a gyerekeik előtt.

Gondoltam, leírom ezt a pár sort, már csak azért is, mert az emberi együttélésformák nagyon változatosak tudnak lenni. Nem mondom, hogy  mindenki csináljon így, csak jelezni szerettem volna, hogy nehéz lehet megbirkózni az elején annak a tudatával is, hogy a másik más valakivel érzi jól magát, de ez is egy dolog azok közül, ami a párunkkal kapcsolatban rosszul esik, de nem tudunk rajta változtatni."