A legszánalmasabb, legcikibb, legnevetségesebb fogyatékosság

„Egy ideje már tartozom ezzel a levéllel – mind a világnak, mind magamnak. Sokszor majdnem megtettem, majdnem megírtam, de végül az a nevetséges, jövőbe vetett alaptalan hit megakadályozott és újból bízni kezdtem. Nem kizárt, hogy ismét ez lesz. Ha kapok is tanácsot, (sajnos!) felülírhatom. Pedig semmi értelme esélytelenül próbálkozni” – a mai levél beküldője nem konkrétan a Randiblognak címezte a levelét, hanem úgy általában a Velvetnek, de végülis ebben a rovatban kötött ki ez az írás.

Beküldőjét Ödönnek neveztük át, igazi nevét természetesen mi sem tudjuk, csak azt, amit alább leírt magáról. A randizás nála, azt mondja, szóba se jön, helyette prostituáltakhoz jár néha, mert korai magömléstől szenved. Rengetegszer előfordult már, hogy a Randiblog olvasói egy-egy problémára megfontolandó tanácsokat küldtek be nekünk, ezért reméljük, most is lesz, aki komolyan veszi a dolgot, és tud valami jót mondani – kérjük, a Randiblog email-címére írjanak!

„25 éves fiú vagyok. 5 éve élek nemi életet – rendben, ez azért erős túlzás: egy-két havonta történik. Kizárólag prostituáltakkal. Az, hogy miért pont ők, lényegtelen. Maradjunk annyiban, hogy a többség által sztereotipizált kurvázók negatív tulajdonságai (pl.: önző, udvariatlan, nem figyelmes, csak saját maga érdekli, stb.) nem igazak rám. A „miért nem barátnővel?” kérdést ne firtassuk...

A gondom... Nem elég a sok egyéb bajom, még itt van ez is... a legszánalmasabb, legcikibb, legnevetségesebb fogyatékosság. Korai magömlés.

Nem az önzés hajt, minden álmom örömet okozni, minden vágyam kielégíteni partneremet (egy prostituáltat). Lehet, meglepő és nevetséges a mondat második fele. De más híján a lányokról íródott értékelések alapján kategorizálom magam és teljesítményem. Ilyenkor egy gondolat börtönöz be: „bezzeg mások!”. Felesleges és hasztalan azzal a klisével jönni, hogy ezek a beszámolók hazugságok, csak reklámok. Kívülállóknak talán. A bennfentesek viszont tudják...

Szeretnék úgy szexelni, ahogy mások szoktak, ahogy mások tudnak.

De...

Több, megoldásként kínált kuruzslásnak bedőltem (pc izomtorna, elnyújtott maszturbálás stb.). Mindhiába. Mostanra elmondhatom, hogy levontam a megfelelő konzekvenciákat. Ez van: mások tudják, nekem nem megy, jelen pillanatban ez a véleményem – persze, ahogy írtam levelem bevezetőjében, ez sajnos bármikor módosulhat pozitív irányba. Így a bárgyú optimizmussal szemben a másik szélsőséget szeretném megoldásnak. Ezért született ez a levél.

A gyakorlás hasztalan, a tanácsok feleslegesek. Ha már fejlődni nem tudok – mert nagyon úgy tűnik, nem tudok –, nem marad más... Nem kerülgetem tovább a forró kását: tudna ajánlani bármilyen, viszonylag könnyen beszerezhető szert, ami drasztikusan (és lehetőleg véglegesen) elpusztítja a nemi vágyat?

Annyi gondom van, nem hiányzik még egy.

Nem értem, miért pont én. Nyilán a stressz mindig jelen van, de nem érzem azt, hogy ez vetne vissza. Önbizalomhiánnyal ugyanez áll fent – van (illetve nincs), de nem érzem olyan kórosnak, hogy így redukálja eredményeim. Ennyi lenne bennem? Nem vagyok többre képes? Vannak még ilyen... selejtek? A nemiség mások számára is kudarc? A jó szexuális teljesítmény tényleg csak néhány kiváltságos ember tulajdonsága? Olyan extrém igény lenne az, hogy legalább ebben elégedett legyek magammal?

Kérem, a barátnőajánlással ne raboljuk egyikünk idejét sem.”