Alapvetően az a normális, hogy férj és feleség, illetve barát és barátnő együtt, egy ágyban alszik. Az ugyan változhat, hogy ki mennyire bújik hozzá partneréhez, de a közvélekedés szerint ugye az igaz szerelem egyik ismérve, hogy az élettársak együtt alszanak. Ennek ellenére a hosszabb kapcsolatokban az évek múltán elég sokan döntenek úgy, hogy kihasználják, hogy van két külön hálószoba a lakásban. Rengeteg érv szólhat amellett, hogy jobb külön ágyban tölteni az éjszakákat annak ellenére, hogy a pár nap közben remekül elvan együtt és eszük ágában sincs elválni egymástól.

Van, akit partnere horkolása vagy álmatlan hánykolódása kényszerít ki a hitvesi ágyból, másoknál az eltérő életritmus miatt válik célszerűvé a különalvás. Ha például az egyik fél mindig korábban fekszik, mint a másik, nincs túl sok értelme a közös ágyat forszírozni, hiszen se nem fekszenek, se nem kelnek együtt, egyébként meg csak zavarják egymást (kivéve, ha a korábban kelő fél ilyen vekkert használ). Akik eltérő műszakban dolgoznak, vagy egyszerűen csak más életritmussal rendelkeznek, valószínűleg jobban ki tudják magukat aludni, ha nem ragaszkodnak ahhoz, hogy párjuk is ugyanabban az ágyban legyen. Összességében a legnagyobb érv ez a különalvás mellett: ha a felek kialvatlanok, az mindkettőjüknek rossz, úgyhogy ha külön jobban meg az alvás, érdemes éjszakára különköltözni. Bizonyos Michael J. Breaus klinikai pszichológus a Psychology Today oldalán foglalta össze, mit mond a tudomány erről, de úgy tűnik, vannak azért ellenérvek is a különalvással szemben.

Egy kutatás megerősítette, amit nyilván mindenki saját magától is sejt: aki kialvatlan, az valószínűleg kevésbé jön ki jól élettársával. 60 páron végeztek kutatást, és az derült ki, hogy aki rosszul aludt, az másnap nem örül olyan dolgoknak, ami miatt a többiek jobb kedvre derültek és hálásak voltak. Érdekes módon elég, hogy a párból az egyik személy rosszul aludjon, másnap mindketten úgy fogják érezni, hogy partnerük kevésbé becsüli meg őket. Mindezek fényében elég racionálisnak tűnik azok döntése, akik átállnak a külön ágyban alvásra, ha együtt már nem elég pihentetőek az éjszakák. A legfrissebb kutatások szerint a párok kb. 25%-a így oldja meg az alvást, és az arány folyamatosan emelkedik. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, jöjjenek az ellenérvek.

Először is a szakértő arra figyelmeztet, hogy ha külön hálószobája van a két félnek, ez rövid úton ahhoz vezethet, hogy kiveszik az intimitás a kapcsolatból, és a házasság szexmentessé válik, ami aztán további feszültséghez vezet. Az együttalvás megerősíti a két fél közötti kapcsolatot és érzelmi kötődést, ezért nem véletlen, hogy a külön hálószobába költözést sokan a kapcsolat végeként fogják fel. (Ettől még persze a különalvás nem feltétlenül jelenti, hogy ennek a szerelemnek annyi, de mindenképpen próbatétel a kapcsolat számára.)ú

Másrészt az együttalvás segíthet abban, hogy az álmatlansággal vagy rendszeres alvászavarokkal küszködő fél ne csússzon el teljesen, hanem többé-kevésbé megmaradjanak a rendszeres jó alváshoz szükséges szokásai. Ha valaki például hajlamos hajnalig a tévé vagy a számítógép előtt virrasztani, hogy aztán másnap pár óra alvással kínlódja végig a munkanapot, az valószínűleg gyakrabban fogja így elszúrni az éjszakát, ha nincs ott mellette a társa, aki hívja, hogy jöjjön, feküdjenek le együtt. Az alvási apnoe egy potenciálisan súlyos alvászavar, ami légzéskimaradással jár. A kutatók azt figyelték meg, hogy aki alvási apnoe miatt vesz részt terápiában, 60%-kal nagyobb eséllyel követi pontosan az orvosok által előírtakat, ha nem egyedül alszik, hanem élettársával egy ágyban. Simán előfordulhat tehát, hogy ha a két félből az egyik gyakran rosszul alszik, akkor a külön hálószoba ezen nemhogy javítani nem fog, hanem kifejezetten rontja majd a helyzetet.