Évek után is az volt az elvárás, hogy naponta szexeljünk

2014.09.16. 18:09

Kedves Randiblog! Szeretnék reagálni azokra az olvasói levelekre, amelyben nők/feleségek arra panaszkodnak, hogy férjük nem szexel velük (eleget)” – nagyon megörültünk ennek a levélnek, mert egy olyan témához szól hozzá, amit tényleg egészen sok poszttal jártunk már körül eddig. A beküldőjének az Edit álnevet adtuk, és ő teljesen más megvilágításba helyezi ezt a témát. Edit azt mondja, ő is élt már olyan kapcsolatban, ahol napi rendszerességű volt a szex – mostani párjával ennél már jóval ritkábban a szeretkezések, de ennek egészen egyszerű a magyarázata. A poén kézenfekvőbb, mint gondolná, de azért nem lőjük le előre, érdemes végigolvasni Edit levelét teljes egészében! Ha ön máshogy vélekedik, esetleg valamit hozzátenne, vagy szívesen megosztaná velünk saját tapasztalatait, kérjük, írjon a Randiblog emailcímére!

Én a mostani párommal 4 éve vagyok együtt. Nem szexelünk sokat. Én mégis boldog vagyok. Sőt, talán emiatt is működik jól a kapcsolatunk.Lehet, hogy a mai világban ez annyira természetellenesnek tűnik, és a külvilág azt gondolná rólunk, hogy valami biztosan nincs rendben, de én azt gondolom, hogy pont az az álszent, ami a mai világban megy. Szinte társadalmilag ráerőszakolják az emberre (reklámok, média, női újságok stb), hogy márpedig egy kapcsolat csak akkor működhet jól, ha évek után is kb. naponta kétszer akarsz szexelni a pároddal. Ugyan már! A mai embernek túl sok ideje van ilyenekkel foglalkozni és teóriákat gyártani. Én kötve hiszem, hogy nagyanyáink korában, vagy még korábban, a házastársak életük végéig is még naponta szeretkeztek volna. Szépen is lennénk, minden nőnek lett volna kb. 15 gyereke, ha azt veszem alapul, hogy mettől meddig termékeny egy nő… Ugyan, hagyjuk már…

De most egyszerűen annyira szexcentrikus társadalomban élünk, hogy konkrétan cikinek számít, ha az ember nem adja el magát nimfománnak! De ez szerintem csak a külcsín. Egy egészséges felnőtt embernek természetesen évek után is van igénye a szexre, de nem ugyanakkora, mint egy kezdő kapcsolatban. Voltam én is olyan párkapcsolatban, ahol évek után is az volt az elvárás, hogy naponta szexeljünk. És igen, én szó szerint elvárásnak éltem meg. Nem vagyunk nyulak, hogy állandóan csak az járjon az eszünkben! Kínkeserves volt számomra ez az időszak, a párom nagy duzzogva belement, hogy „csak” kétnaponta legyen szex, de én szinte megőrültem ettől az egésztől, és a végén már nem hogy nem kívántam, hanem az egész dologtól szinte undorodtam. Úgy éreztem, rám van kényszerítve, hogy tegyek úgy, mintha állandóan csak a szexen járna az eszem és csak az tudna kikapcsolni.

shutterstock 182103215

Szerencsére a mostani párommal teljesen más a helyzet. Természetesen a kapcsolatunk elején nem tudtunk betelni egymással, és mi is „nyulak” voltunk, de aztán egy idő után elkezdődtek a szürke hétköznapok, és tényleg nem ez tart össze minket. Hogy milyen sűrűn szexelünk? Nehéz megmondani, változó, de azt mondanám, hogy átlagban havonta egyszer. Szenvedek-e ettől én vagy a párom? Dehogy! Hál Istennek sikerült megtalálnom a másik felem! Azt a férfit, aki nem akar beállni a sorba és nem attól gondolja magát férfinak, hogy minden egyes pillanatban meg akar dönteni! Neki is ennyire van szüksége és nekem is. Sokkal fontosabb, hogy minden éjszaka összebújva alszunk, és hogy ennyi idő után is gyengédek tudunk lenni egymással.

És bizton állíthatom, hogy rajta kívül is volt olyan tapasztalatom, ahol abban bizonyosodtam meg, hogy a férfiak sem szexgépek. Több olyannal találkoztam, ahol a pasinak nem a szex volt az elsődleges, és én akkor sem bántam.

Tehát ezeknek a nőknek, akik ilyen lelki depresszióként élik meg azt, hogy a férjük nem akar velük naponta lefeküdni és nem tudják, mi lehet mögötte, csak azt tudom mondani, hogy nincs azokkal a pasikkal semmi gond! Nem kell ebbe többet belelátni, hogy tuti megcsal, vagy már nem vonzódik, nem szeret stb. Egyszerűen nincs többre igénye. De ismét kérdem, miért baj ez?! Hazudjon inkább? Attól jobb lenne? És élje meg kényszerként az egészet? Mint említettem, én tapasztalatból tudom, hogy akinek nincs annyi igénye a szexre, mint az átlagnak (mármint amit a mai világban átlagnak és elfogadhatónak mond mindenki), az szó szerint egy idegesítő kényszernek éli meg, hogy a másik állandóan ezzel nyaggatja!

Szóval nőtársaim! Nem kell ennyit filózni ezen! A férjeitek szeretnek titeket (persze nem mondom, hogy nem lehet olyan eset, ahol elhidegülésről és megcsalásról van szó, de én most nem ezekről beszélek), és attól még nem „betegek”, hogy esetleg csak 1-2-3-4 hetente kívánják a szexet! Élvezzétek ki, hogy emellett boldog a kapcsolatotok, és ne nyaggassátok, mert ettől csak el fog hidegülni tőletek! És most őszintén, tegye már minden nő a szívére a kezét és mondja azt, hogy ő tényleg egy évek óta tartó kapcsolatban, minden fárasztó és frusztrált nap után tényleg szexet akar… és nem csak azért van kiakadva, mert társadalmi elvárás alapján saját magát frusztrálja azon, ha a férfi nem akar, mert hát ugye a férfiaknak minden nap akarni kell a szexet…

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!