Elérkeztünk a tavaszi gyermekvasutas tanfolyamról szóló, négy részes sorozatunk utolsó fejezetéhez. A négy rész főszereplője két diák, Dobronyi Attila és Barna Ábris, akik megengedték, hogy velük tartsunk a képzésen, és megfigyeljük, hogyan lesz valakiből kisvasutas.
A fiúk az első részben beiratkoztak és megismerkedtek a többi lelkes diákkal és a közeggel, a második részben belevetették magukat a tananyagba, tették ezt nem csak az iskolapadban, hanem kirándulásokon is, végig a Gyermekvasút vonalán. A harmadik részben pedig sikeres vizsgát tettek, így részt vehettek az avató ünnepségen, ahol hivatalosan is gyermekvasutasokká váltak.
Eljött a nyár, így hát nem maradt más hátra, mint teljesíteni a legfontosabb feladatot, az első szolgálati napot.
A tanfolyam után, a nyárral együtt elindult a táboroztatás is a Gyermekvasút hűvösvölgyi telephelyén. Ahogy az egyes évfolyamoknak is van egy kitalált tematikája, úgy természetesen a táboroknak is. Az idei tanfolyam az indián törzsek jegyében zajlott, a június közepén induló tábor fantáziavilága pedig a doboztrollok és koboldok voltak.
A Gyermekvasúton nem árt, ha valaki koránkelő típus, nyolcra ugyanis mindennek a helyére kell kerülnie: az egyenruháknak a diákokra, a reggeliknek a pocakokba, az útravaló elemózsiáknak a hátizsákokba.
A reggeli után a csapatok egy gyors ismerkedéssel kezdenek. Az új tagok pár szóban bemutatkoznak, hiszen ez lesz az a társaság, akikkel a későbbiekben is egymást segítik majd, az évek során. Aztán jöhet a sorakozó, a szolgálatok kiosztása, majd a zászlófelvonás.
A két főszereplőnk más-más napra kapta első beosztását, így ezúttal Barna Ábrissal tartottunk, aki jegyvizsgálóként töltötte első szolgálatát. Kezdésként a hűvösvölgyi állomásépületben ismételte át a legfontosabb tudnivalókat néhány társával, majd megkapták az első útra az úgynevezett bárcajegyeket, készpénzt, a jegyek érvényesítéséhez szükséges lyukasztót (vagy ahogyan ezt hivatalosan a vasutasok hívják: a jegyvizsgáló kulcsot) és a turistáknak árult, apró szuveníreket.
A tanfolyamzáró vizsgák után beszélgettünk Váczi Viktorral, a Gyermekvasút szóvivőjével, akitől többek között azt is igyekeztünk megtudni, kiből lesz jó kisvasutas.
„Mindenképpen fontos az elhivatottság. Az a legideálisabb gyermekvasutas, aki válogatás nélkül az összes szolgálati beosztást elvállalja. Nem csak annak örül, amelyiket szereti, hanem elfogadja, hogy abban a munkakörben is kell dolgozni, ami nem a kedvence és azt is ugyanolyan hozzáállással, lelkesedéssel ellátja” – mondja Váczi.
Másfelől a közösség szerepét is kiemelte: a diákoknak meg kell tanulniuk társaikkal együttműködésben dolgozni, ennek megfelelően viselkedni. Szerinte ezzel nem is szokott gond lenni, hiszen ide „az iskolai tanulók krémje” nyer felvételt, tehát nem jellemzőek a fegyelmezési problémák.
A közösség fontosságát azonban nem csak a vasút részéről hallottuk, hanem egyrészt a gyerekeken is láttuk, másrészt a szülők is kiemelték. Az egyik apuka nagyon örült, hogy a fiát egy ilyen biztonságosnak vélt közegben tudhatja, hogy ezt tekinti példának, itt tölti szabadidejét, innen szerzi első tapasztalatait kiskamaszként, a nagybetűs élettel kapcsolatban.
„Ez egy felelősségteljes, felnőttes feladat, tehát fiatalon is felnőttként tudnak viselkedni. Ez egy abszolút olyan helyzet, ami nem sok területen adatik meg nekik. Nagyon sok élettapasztalatot is lehet itt szerezni, hiszen rengeteg emberrel találkoznak” – sorolta tovább Váczi a gyermekvasutas szolgálat előnyeit.
Az első út Hűvösvölgyből vezetett Széchenyihegy állomásig, végig a teljes vonalon, nem egészen egy óra alatt. Onnan egy kis pihenő után, egy idősebb angol turistacsapattal indulhattunk vissza.
A jegyellenőrzések után pedig hozzánk hasonlóan a kisvasutasoknak is akadt néhány perce hátradőlni, kifújni magukat, és gyönyörködni a tájban. Így telt hát a négy hónap, és az első szolgálat a Gyermekvasút 2017-es tavaszi tanfolyamán.
Jegyvizsgáló kulcs és szuvenírek a táskában: ilyen az első szolgálati nap a gyermekvasutas-tanfolyam után.
127 · Aug 18, 2017 12:16pm Tovább a kommentekhez