Egy fiatal, fekete nő, Starr Varga valamivel több mint egy éve él Budapesten, az élményeiről pedig blogot vezet. Ezekből van is neki bőven, hiszen nemcsak több ezer kilométerre költözött az otthonától, hanem itt született a gyereke is. Így ő nem egyike azoknak a külföldieknek, akik munka miatt érkeznek Budapestre, hanem kifejezetten élni, családot alapítani jött ide. Starr egyébként távmunkában egy Los Angeles-i cégnek dolgozik, ám szabadidejében hasznos tippekkel látja el a Magyarországra látogató külföldieket a Black Girl in Budapest, azaz egy fekete lány Budapesten nevű blogján. Ezen keresztül találtunk rá mi is, és beszélgettünk vele, hogy még többet megtudjunk arról, milyen afroamerikaiként Közép-Európában élni (pláne egy olyan országban, ahol az elmúlt időben elég jelentős az idegenellenesség), miként került ide és hogyan látja Budapestet.

„A férjem magyar és imádunk utazni. Korábban Los Angelesben éltünk, de mikor összeházasodtunk, elhatároztuk, hogy külföldön akarunk családot alapítani. Azért döntöttünk Magyarország mellett, mert így a férjem hosszú évek után újra családja közelében lehet, ráadásul az ország központi elhelyezkedésének köszönhetően egész Európában könnyen tudunk utazni. Korábban egyébként nem éltem más országban, csak Amerikában. Ott Észak-Karolinában nőttem fel, majd New Yorkba költöztem, onnan pedig Los Angelesbe” – kezdte a történetét a Starr, aki ezután az első benyomásairól mesélt. Arról, hogy ugyan Budapestbe azonnal beleszeretett, a magyar ügyintézés őt is fejbe vágta.

„Budapest európai hangulata azonnal megtetszett. A gyönyörű történelmi helyek, a parkok, a kávézók és a piacok. Nagyon tetszett az is, hogy mennyire sokszínű az itt élő külföldiek közössége. És kellemes meglepetés volt, hogy a pesti oldalon milyen sokan beszélnek angolul.”

Ami viszont nagyon furcsa volt, hogy mennyi papírmunkát igényel az ügyintézés. Én egy sokkal digitálisabb menetet szoktam meg, azt hogy elektronikusan írok alá dolgokat, és hogy egy szimpla banki befizetéshez nem kell egy csomó papírt szignóznom, amiket egyébként nem is tudok elolvasni. De mostanra már megszoktam ezt.

Az ügyintézés pedig tovább bonyolódik, ha az ember gyereket szül és a csecsemője papírjait is intéznie kell a magyar hivatalokban. Starr elmondása szerint ebben hatalmas segítség, ha az embernek van egy magyar férje. Így szinte olajozottan mennek a dolgok, ám abba inkább nem is gondol bele, hogy ha egyikük se beszélné a nyelvet, akkor hogyan sikerülne keresztülvergődni a magyar bürokrácián.

„Sokat segít, hogy a férjem beszél magyarul. De a szülés után az is jó volt, hogy részletes információkat kaptunk arról, hogyan kell az ügyeket lépésről-lépésre intézni. Úgyhogy minden kormányhivatalba elmentem a hatalmas papírkötegemmel, amiben benne volt a magyarra fordított házassági anyakönyvi kivonatom, a lakcímkártyám, az útleveleink, minden. Ezeket kellett bemutatnom, és onnan már simán mentek a dolgok. A kislányunk hat hetes és már kettős állampolgár, két útlevéllel. Igazából elképesztő, milyen gyorsan elintéződtek ezek a dolgok. De nem tudom azt mondani, hogy ez akkor is ilyen könnyű lett volna, ha nincs mellettem a férjem, aki beszél magyarul és fordít.”

Így is van egy csomó minden, amit nem értek, és állandóan azon kapom magam, hogy azt kérdezem a férjemtől, hogy „de miért”? Amire mindig ez a válasz: „mert a magyarok így csinálják.

Ha pedig már gyerekszülés, Starr nem titkolja, egyértelmű volt számára, hogy a kislányát magánkórházban fogja megszülni. Elmondása szerint Magyarországon állami intézményben egyszer volt, akkor is csak véletlenül, mert eltévedt a városban, de az épület rossz állapota nagyon megdöbbentette.

„Nem gondolom, hogy minden állami kórház ilyen, de igaz, hogy hozzá vagyok szokva egyfajta színvonalhoz. Plusz rengeteg tanácsot és tippet kaptam az itt élő külföldiek Facebook-csoportjaiban arról, hogyan lehet magánkórházban szülni, így igazából ezekre hallgattam, mikor kiválasztottam a helyet, amivel teljesen elégedett voltam. Az épület és orvosok irodái kifogástalan állapotban voltak és persze az is nagyon fontos volt, hogy angolul beszélő orvosom legyen, és az orvosi papírjaim is angolul legyenek.

Egyébként világéletemben azt hittem, hogy Amerikában fogok szülni, így volt egy nagy adag félelem is bennem attól, hogy ilyen messze az otthonomtól adok életet a gyerekemnek. Igazából onnantól kezdve, hogy tudtam, megtehetem, hogy magánkórházban szüljek, miért mentem volna államiba?” – teszi fel a jogos kérdést Starr. Ám ez nem azt jelenti, hogy kivonja magát az átlagos magyar életből, sőt! Például jól ismeri a hazai tömegközlekedést, használja is és nagyon elégedett vele.

„Amit imádok Budapesten, az a közlekedés. Az egyik olyan város, ahol a legkönnyebb eljutni egyik helyről a másikra. És, ahogy már korábban említettem, az országból is nagyon könnyen és olcsón lehet utazni más helyekre, akár repülővel, vonattal vagy autóval.”

De hogyan is néznek Budapesten egy afroamerikai nőre? Ez Starrban is felmerült a költözése előtt. Tisztában volt vele, hogy az ember minél keletebbre megy Európában, annál kevesebb feketével fog találkozni, és ez így is történt. Ám azt mondja,

annak ellenére, hogy kevesen vannak, a fekete kulturális élet virágzik Budapesten.

„A legtöbben a közösségben afrikaiak, franciák vagy angolok, az amerikai viszont nagyon kevés. Vannak, akik hozzám hasonlóan feleségek, mások diákok, egyesek itt dolgoznak és persze vannak, akik csak utazgatnak.

Mindannyiuknak megfordult ugyanaz a gondolat a fejében, hogy vannak-e itt más sötét bőrűek és, hogyan tekintenek itt ránk? Erre egyébként az a válasz, hogy teljesen jól, legalábbis én így tapasztaltam.

„Arról is sokat kérdeznek, hogy biztonságos-e. Szerintem igen és simán több fekete is jöhetne Budapestre, hiszen ez egy nemzetközi a város, bár még csak kis léptékben. Szóval üzenném a többieknek, hogy jöjjenek ide bátran, használják a józan paraszti eszüket és úgy fognak távozni, hogy beleszerettek ebbe az országba.”

Ha pedig már biztonság: Starr elmondása szerint annak ellenére, hogy az elmúlt években Magyarországon elég komoly gyűlöletkampány folyt a külföldiek ellen, őt semmilyen atrocitás nem érte.

„Próbálok kimaradni a magyar politikából, főleg azért ,mert nem ismerem, nem értem. De tisztában vagyok az ország bevándorló-ellenességével. Ám szerencsére ez engem közvetlenül nem érint. Tényleg szomorú, hogy az állam nem nyitottabb a bevándorlók iránt, ráadásul amerikaiként, a jelenlegi elnökünkkel, ez különösen ismerős számomra. De tényleg, a mai napig soha nem tapasztaltam felém irányuló rasszizmust. Maximum megnéznek, de inkább csak kíváncsiságból.”

Annál pedig, hogy mennyien és hogy nézik meg, nagyobb problémát okoz neki, hogy hol egyen Budapesten. „Még mindig kísérletezem az ételekkel Budapesten. Nagyon sok jó étterem van itt, amiket még lassan fedezek fel. Los Angelesben tényleg a világ összes konyháját kipróbálhatod és én ahhoz voltam hozzászokva. Ráadásul vegetáriánusként nem olyan könnyű itt megtalálni azt, amit szeretsz. Magyarország nagyon húsevő, és bár egyre színesebb a vega és vegán paletta, mégsem olyan jó a kaja itt, mint Amerikában. De a pozitív oldala, hogy emiatt többet főzök otthon, ami amúgy is jobb és persze pénztárcakímélőbb.”

Összességében Starr elmondása szerint nagyon jól érzik magukat Budapesten a férjével, ám azt is tudják, hogy vélhetően egyszer visszaköltöznek majd Amerikába.

„A jövő még kérdéses. Tudjuk, hogy ha egyszer valahol végleg le kell telepednünk, akkor az Los Angeles lesz, mert mindketten ott dolgozunk távmunkában és karrier szempontból ideális hely. De amíg tehetjük és a családunknak is jó, külföldön szeretnénk élni. Most boldogok vagyunk Budapesten. Azt is szeretnénk, ha lányunk és a jövendőbeli gyerekeink tökéletesen beszélnének angolul és magyarul, és örülünk neki, hogy megtapasztatják, milyen Európában élni. Most nincsen előttünk egy kitűzött időpont, hogy meddig maradunk itt, nem is beszélünk a visszaköltözésről.”