Moór Bernadett: Egy éneklő tyúkanyó vagyok

nsz
2010.02.08. 10:15
A Bestiák egykori énekesnője, Bedhy, polgári nevén, Moór Bernadettként járja végig a magyar jazzvilág buktatóit, miközben két gyermeket nevel, és a Hold állásának megfelelő színbe öltözik. Miután Moór dalait szimfonikus zenekarra írták, csak ritkán vannak szóló fellépései, hiszen 50 embert kevesen tudnak kifizetni.

Miután kirúgtátok a menedzsereteket, Kozsót, feloszlott a Bestiák. Nem boldogultatok egyedül?

Miután beperelt minket a szakítás miatt,  túl macerássá váltunk, senki sem akart velünk foglalkozni, ráadásul akkortájt lettem várandós az első kisfiammal, Zalánnal. Úgy gondoltuk, az a legegyszerűbb, ha feloszlunk. A lányokkal egyébként  a mai napig jóban vagyok, Beevel együtt énekelek Gönczi Gábor zenekarában, a Smile-ban.

Jazzénekesnőként érzed hátrányát annak, hogy egy, a playback-korszakban virágzó zenekarban énekeltél?

Miután elismert jazz-zenészekkel kezdtem el dolgozni, nagy volt bennem a bizonyítási vágy, mert tudtam, hogy fenntartással fogadják a popszakmából érkezőket, bár én a Bestiák előtt hat évig az Ungár zenekar énekesnője voltam, akikkel rengeteg jazz sztenderdet játszottunk. Kértem, hogy segítsenek, szóljanak, ha szükséges, és bár nem érzékeltették velem, hogy - úgymond - lenéznek, de tudtam, hogy jobban kell igyekeznem, mint másoknak.

Ki volt az, akinek a leginkább meg akartál felelni?

Elsősorban magamnak. Nagyon magasra tettem a mércét, és ez a mai napig így van. Az énektanárom szerint az állandó maximalizmusra való törekvés gőgösség, és ebből vissza kell venni, hiszen még Isten is megpihent. Az éneklés pedig eleve egy lelki dolog, ha valamitől rosszul érzed magad, az kihathat az előadásodra is. A profizmus ott kezdődik, hogy a színpadon felül tudsz emelkedni a gondokon.

Neked sikerült?

Sokszor. Számomra már az meditáció, hogy a színpadon lehetek. Elég izgága típus vagyok, Nyilas a csillagjegyem, nem tudok órákon keresztül egy helyben ülve meditálni. A színpadon viszont kikapcsolok, csak a zene van meg én. Nekem ez tényleg létszükséglet, ha nem lenne – és ezt a férjem is tudja, ezért első perctől támogat -, akkor félember lennék. Rájöttem, hogy én egy éneklő tyúkanyó vagyok, mert szükségem van a harmonikus családi háttérre is, de arra is, hogy mehessek a színpadra énekelni, ahonnan feltöltődve térhetek haza a fiaimhoz és a férjemhez.

Tudják az emberek, hogy Moór Bernadett voltaképpen Bedhy a Bestiákból?

Amikor 2008-ban megjelent a lemezem, promotáltam, és kiderült, sokan nem tudják, ki is az a Moór Bernadett. Csak később, valami véletlen kapcsán derült ki számukra, hogy egykor a Bestiákban énekeltem, és meglepődnek, mondván, nem feltételezték, hogy tudok énekelni. Ma már azért egyre többen tudják.

Egy szimfonikus zenekarral hangszerelt lemezhez rengeteg pénz kell

Igen, ez így van. A dalokhoz 50 hangszeres zenészt kértünk föl. Már ez önmagában óriási költség. De én valami igazán nagyot szerettem volna csinálni, és ez sikerült, mert ma sem igen van a palettán ilyen jellegű album. Időt és anyagiakat  nem sajnálva készítettük el az anyagot, már-már erőnkön felül teljesítettünk.

Ez azt jelenti, hogy hitelt vettél fel a lemez elkészítéséhez?

Nem, szerencsére nem volt rá szükség. A produceri feladatokat a férjem látta el,  mindent megtett annak érdekében, hogy a legjobb körülmények között alkothassunk. Nem kellett semmiben kompromisszumot kötnünk.

Visszajött a befektetett összeg?

Még nem. Annak idején 3-5 évben határoztuk meg a megtérülést, még van addig 1-2 év. Ez az  album egy hosszútávú koncepció része.

Vannak fellépéseid?

Igen, bár elég összetett a dolog, több lábon álló énekesi pályám van. Havonta 8-10 alkalommal állok színpadon, de a jazz önmagában nagyon nehéz kenyérkereset lenne.

A Smile biztosít számodra rendszeresen keresetet?

Igen, rengeteget járunk fellépni különböző szórakozóhelyekre és céges rendezvényekre, úgyhogy az hál' Istennek rendszeres. Imádom a jazzt, de amióta a Smile tagja vagyok, rájöttem, hogy persze, remek műfaj a jazz, na de a rock, az tényleg örök. Akkor éreztem azt, hogy lehet, hogy még most sem halt ki belőlem a vagányság, mert ugye azt szokták mondani, hogy az ember tinédzserkorában éli ki magát. Én viszont most is ugyanúgy tagadok és ellenkezek. Rock and Roll forever.

Egy interjúban úgy nyilatkoztál, sokat foglalkozol az ezotériával.

1996 körül kezdett érdekelni, a mai napig járok tanfolyamokra, előadásokra, és próbálom beépíteni a saját életembe. Magamról is rengeteget tudtam meg általa. Hol ilyen, hol olyan vagyok attól függően, hogy melyik énem jön ki belőlem – pedig nem vagyok skizofrén. Az egyes házam, ami a személyiségé, négy jegyből tevődik össze, holott általában 1-2-ből áll a személyiség.

Milyen praktikus dolgokra tudod alkalmazni ebbéli ismereteidet?

Például az öltözködésre. Minden jegynek megvan a maga jellemzője, így a színe is. Ma a Skorpióban áll a Hold, ezért vagyok pirosban és feketében. Így legalább nem kell minden nap azon gondolkodni, hogy mit vegyek fel. De például alkalmazható az orvosi beavatkozásokra – legyen az fogászat vagy kisebb műtét -, hajmosásra vagy hajfestésre. Ha Szűzben megyek hajat festetni, tovább megmarad a színe és jobb lesz a fazon. Nagymosást akkor csinálok, ha vízjegyben van a Hold, mert könnyebben kijönnek a foltok és nem kell annyi mosószer.

A családod is osztozik az ezotéria iránti rajongásodban?

A férjem és a fiaim is elkezdték a Hold állása szerinti öltözködést, pedig mondtam nekik, hogy nem kötelező. Többször előfordult, hogy maguktól is olyan színt választanak, amilyen az aznapi jegyhez illik, pedig nem mondom. Ha odafigyelsz a rezgésekre, megérzed.