horoszkóp

Bochkor Gábor a Buzerában teljesedett ki igazán

2010.12.14. 11:43 Módosítva: 2010-12-15 00:03:56
A rádióst mostanában nemigen hívják tévézni, szerinte nem is passzolna a jelenlegi formátumokhoz. Képernyőn utoljára a Buzera című műsort szerette vezetni, mert az jól állt neki, de derült égből kapott műsoridővel most hirtelen nem tudna mit kezdeni.

Bochkor Gáborral Hajdú Péter Frizbijének felvételén futunk össze a sminkszobában, ahol csak vonakodva ad interjút, mondván a címekkel szoktunk mellé lőni, hiszen „nem attól olvasnak valamit, hogy valamilyen szar tartalomra utal”. Pedig egy figyelemfelkeltő cím sokat dob az olvasottságon.

Szerintem, nem így van. Pont most nyertem elsőfokon pert egy lappal szemben, aki monoklival prezentált a címlapon, mondván biztos, ver az Andi vagy valaki. Még a fotós, aki a képet csinálta, az is azt mondta, hogy nem volt monoklim, amikor a kép készült, tehát retus az egész.

Jogos, valószínűleg nem volt aznapra más sztori. De vajon magadtól tudsz izgalmasabb történést prezentálni?

Nincs semmi aktuális újdonság az életemben, és őszintén szólva, nagyon unom a rólam szóló cikkeket, pedig valami érdekeset szívesen olvasnék.

Most egy talkshow-ba mész beszélgetni, nem hiányoznak a kamerák, a tévézés?

Nem igazán. Amit annak idején megismertem legalább is nem. Azok a villanások, amiket a tévézésben megéltem hiányoznak, de mivel többnyire olyan műsorokat csináltam, amit nem szerettem, ezért ez nagyon nehéz dolog. Régen kaptam egy felkérést, megbeszéltem az anyagiakat, és általában elvállaltam, mert képernyőn lenni jó. Ma már nem ez a hozzáállásom, megtapasztaltam, hogy mi az, ami jó nekem, és mi az, ami rossz. Ez alapján döntök.

Persze, hiszen most már válogathatsz.

Mostanában nem is igen hívnak televíziózni, ami érthető, mert ezekhez a formátumokhoz, amik jelenleg futnak nem is igen passzolnék, idegen test lennék. Amit nagyon élveztem, és a TV2 vezetősége bukottnak nyilvánított, bár szerintem csak nem várta ki, az a Buzera című műsor volt. Azt szerettem, mert ott beszéltettem, reagáltam, egy olyan kommunikációs aktivitás volt, ami jól áll nekem. A Csaó Darwint baromira nem szerettem, mert álltam, mint egy hirdetőoszlop és - ugyan egy csomó beszélgetést belevittem, ami a zsánerem, de azt mind kivágták - gyakorlatilag felkonferáló ember voltam, iszonyatosan sok melóval. Így ezt ma már megválogatnám. Nincs is olyan műsor- főképp a kereskedelmi televíziókban -, amiben szívesen részt vennék.

És ha azt mondanák, hogy bármit csinálhatsz, volna ötleted?

Voltunk ilyen csapdában. Amikor az RTL Klubtól átszerződtünk a TV2-höz, akkor még Tolvaly Ferenc volt a vezérigazgató, aki mindenképp meg akart minket szerezni. Miután már nagyjából mindent megbeszéltünk, kérdeztük, hogy akkor mi a műsor, mire azt mondta: amit akartok. Akkor nagyon örültünk neki, de iszonyatos csapda volt, mert be kell tudni látni azt, hogy aki műsort csinál, mint képernyős szereplő, az még messze nem ért ahhoz, hogyan kell egy ilyet összerakni. Stábunk pedig nekünk nem volt, azt a TV2 bocsátotta rendelkezésünkre. Kitaláltunk valamit, és a jogász egy hónappal a bemutató előtt közölte, hogy ez nem állja meg a helyét jogilag. Maradt négy hetünk, hogy valami mást hozzunk össze, még a díszletet is nekem kellett eldönteni, pedig nem feltétlenül az én szemem jó ahhoz, hogy megállapítsa egy papírmakettről, hogy ez stúdióban, felépítve, bevilágítva jól néz-e majd ki. Jó iskola volt megtudni, hogy ehhez nem értek. Ha ma lehetőségem lenne ilyen műsort készíteni, akkor én is elgondolkodnék, hogy egy tévének legyek-e a kiszolgáltatottja, vagy egy saját csapattal még pénzt is keressek a dologgal.

Van a rádiózás mellett más munkád mostanában?

Vállalkozásaim nincsenek, befektetéseim vannak, és a rádiózás.

Az menő, ha reggel 6-tól 10-ig tart a munkaidő.

Nehogy azt hidd, amikor kijövök a rádióból zombi vagyok. Aztán délelőtt alszom, délutántól pedig a lányommal vagyok, hiszen este Andi dolgozik. Amikor tévéztem, három napot forgattunk egy hónapban, kivoltam, mint a kutyák, azt nem is lehetne csinálni minden hétköznap.

Jubilál a Sláger botrány. Egy év távlatából nem gondolod, hogy túl lett spilázva ez az egész?

Azt meg kell azért érteni, hogy annak idején a Sláger amerikai vezetése úgy gondolta, hogy akkor, ha baromira nagyot csapunk az asztalra, és megfenyegetjük a politikai közéletet, meg a hallgatókat, meg a népet, akkor ez a dolog meg tud fordulni. Nem fogták fel, hogy mi itt banánköztársaságban élünk, és a dolgok nem így működnek. Ha mi az amerikaiak kérését száz százalékosan teljesítjük, akkor biztos, hogy rendbontás lett volna. Tompítottabb verziót adtunk elő, mint amit ők kértek, a koncertet is mi javasoltuk a békésebb felvonulás érdekében. Ami az érzelmi oldalát érinti, ma is úgy érzem, mint akkor, és szörnyű időszak volt, mert mind nagyon szerettük a Slágert, és a mai napig nosztalgiával gondolunk rá.

Nem képmutatás ezek után lazán beülni ugyanazzal a csapattal egy másik fotelba hajnalonként?

Szerintem nem. Mi többször is kommunikáltuk, hogy nekünk nem az utódrádiókkal van bajunk, hiszen ők nem tehettek erről, boldogan elfogadták a lehetőséget. Ugyanakkor nem mi voltunk azok, hanem például a Balázsék, akik a rádió lekapcsolása után egy héttel ott ültek az új rádió stúdiójában.

Persze, hiszen az egész adagolva volt a bulvárnak, naponta jelentek meg címlapok a feltételezésekkel, hogy ti lesztek, nem ti lesztek, hogy aztán január elején bejelentsék, hogy mégis ti lesztek.

Ez egyáltalán nem így volt. Sőt egy másik újságot is helyreigazításra köteleztettünk, aki ugyanezt állította, ugyanis januárig még tárgyaltunk, és nem csak velük, hiszen a Juventus, és a Rádió1 is megkeresett bennünket, meg kisebb adók is, de ez a kettő tudta volna ténylegesen kifizetni a produkciót. Egészen pontosan január 15-én írtuk alá a szerződést. Abszolút nem húztuk-halasztottuk, hanem tárgyaltunk, számításba vettünk más rádiókat, és egyáltalán nem anyagiakról volt szó. Január 18-án indult újra a műsorunk, és a fő érv, ami a Neo Fm mellett szólt az volt, hogy ezen a rádión érhetjük el a legnagyobb közönséget, és ezen rádión a legkisebb átmeneti zavarral folytatjuk a munkát, hiszen ugyanazon a frekvencián maradunk. Lehet, hogy néhány emberből ez érzelmi csalódást váltott ki, de többen voltak hálásak azért, hogy megmaradtunk ugyanebben a formában, ugyanazon a frekvencián. Mi ezt mind mérlegeltük, nem az anyagiak miatt döntöttünk így, hiszen három egyforma ajánlatunk volt. Ez volt a legracionálisabb döntés.

Lenyugodtál, amióta apa vagy?

Törvényszerű volt.

Terveztek újabb gyereket?

Nem különösebben, hiszen Nóri sem volt tervben, de hála istennek jött, annak ellenére, hogy Andinak elvileg nem lehetett volna. De nincs tervben még egy, mert Nóri mindkettőnket teljesen leköt, ráadásul a munkák miatt egy újabb szüléses kihagyás nem tenne jót, különösen Andi nem tud újabb fél évre szabadságra menni. És tényleg kiteljesít a Nóri. Azért sem gondolkodom rajta, mert igazi egoistaként el sem tudom képzelni, hogy a szeretet, amit Nóri kap még megosszam valaki mással is.