Velvet: Mennyiben tértek el a mindennapokhoz kötődő szokásaid a villában az otthoniaktól?
Nagy Alekosz: Otthon az én lakásomban, nagyon rendszerető vagyok. Megvannak a szabályaim, amiket én állítottam fel saját magamnak. De ezek nem bekorlátoznak engem, hanem ellenkezőleg, kinyitják a világot. Olyan a lakásom, mint egy múzeum. Nem lehet semmihez hozzáérni, nem lehet semmit megfogni, csak hátratett kézzel nézni. Csak én érhetek hozzá, illetve olyan valakik, akik ki vannak erre képezve. Itt a villában ez egyáltalán nem volt fölfedezhető, mert nem lehetett volna kivitelezni. Fizikai képtelenség lett volna. Amennyire lehetett a területemet a sarokban az ágyon rendbetartottam valamilyen szinten, mert nem akartam a kuplerájban feküdni. Volt új szokásom, otthon például soha nem tartom a fésűt és a fogkefémet az ablakpárkányon, mint a villában. Alkalmazkodnom kellett a kialakult helyzethez, akklimatizálódtam, és úgy gondoltam, hogy kialakítok ott is egy rendszert. De az a rendszer csak ott érvényes, máshol nem. Nem is lenne értelme.
Igaz az, hogy van egy szőnyeged, amire nem lehet rálépni?
Semmihez nem lehet hozzáérni, rá lehet lépni, csak nem úgy, ahogy most. Amíg nem voltam ott félévig, ezek a szabályok aktualitásukat vesztették. Persze most is úgy van minden, ahogy hagytam, csak már nem úgy. De a szőnyegemen most már átjáróház van. Nincs semmi gond vele, lépni kell, állni kell, keresztül kell menni a lakáson. Csak én ezt úgy szoktam csinálni, hogy vannak originál szállodai papucsaim, nagyon sok, több száz darab, azt a célt szolgálják, hogy ha jön hozzám valaki, akkor a bejáratnál felveszi és csak ezzel lehet közlekedni a lakásban. Azzal a papuccsal rá lehet lépni a szőnyegre. Mindig voltak ilyen szokásaim, gyerekkoromban ez abban nyilvánult meg, hogy gyűjtő voltam, gyűjtöttem a játékokat, betettem egy vitrinbe és néztem. Néha játszottam is velük. Ezek a mai napig megvannak, be vannak dobozolva.
Honnan szerezted be a több száz szállodai papucsot?
A szállodában, ahol vagyonőr voltam, ott volt egy selejtezés, új papucsokat, új fölirattal hoztak, és akkor a régieket ki akarták dobni. Nagyon jó barátom a raktáros, és mondtam, hogy ne dobja ki, hanem akkor adja nekem, átveszem, és akkor átvettem.
Édesapád azt nyilatkozta, hogy felváltod a húszezreseket ötszázasokra.
Ötszázasokra és ezresekre, ezt a két címletet szoktam gyűjteni. Ennek az az oka, hogy százezer forint beváltva ezer forintosokba nagyon jól néz ki, amikor be van kötegelve. Két, maximum három kötegnél, ami ugye háromszázezer forint, többet nem tudtam összegyűjteni soha, de még az a három köteg is olyan jól néz ki. Az ember azt érezheti, hogy gazdag. Vizuálisan kielégíti az embert.
A VV4-ben nyert milliókat is felváltod ötszázasokra és ezresekre?
A nyeremény egy bizonyos részét is beváltom ötszázasokra és ezresekre, egy olyan 5-6-7 százezer forintot, egy havi fizetést mindenképp szeretném ezresekben és ötszázasokban.
Mennyi pénzt fogsz magaddal hordani?
10.000 Ft-ot, ezresekben. 10.000 forintból lehet azért sok mindent venni. Ha én valamit vásárolok, azt előzetesen megtervezem, mit és hol, és amikor már megvan, elmegyek és megveszem.
Vannak olyan szokásaid is, hogy például hányszor mosod meg a kezed?
Azok a tünetek a kényszerbetegség tünetei, én nem vagyok kényszerbeteg, csak szeretem a szépet, szeretek vigyázni a tárgyaimra. Például azt a fényképezőgépet (a Velvet fotósához szól – a szerk.) nem tenném le az asztalra, legfőképpen úgy, hogy az oldala hozzáért a fémtálcához. Biztos meg is karcolta. Az egy többszázezer forintos gép. (A fotós, Bakró-Nagy Ferenc hozzátette, az egy használati tárgy.) Ha nekem lenne egy gépem, használnám, de nem tekinteném csak egy használati tárgynak.
Azt olvastam, hogy kéthavonta váltogatod, pálinkát vagy konyakot iszol.
Ez így van, én csak konyakot és pálinkát fogyasztok, más italokat nem nagyon fogadok be. Ha pálinkát iszom, akkor szexuális vagyok, ha konyakot, akkor pedig érzelmes. Most jön az érzelmesség. Maga az íz is, valahogy másfél, két hónap után elkezdek telítődni az egyikkel és akkor a másik felé húzok. Tökéletesen kiegészítik egymást. Ez ki van tapasztalva, ki van kísérletezve. A szervezetem valahogy így reagál, hogy kéthavonta ez kell. Görögországban ouzót fogok inni, minden nap.
Azt mondtad a Villában, ha te Gina Lollobrigidával élnél, őt is megcsalnád.
Ha nőkről van szó, napraforgó vagyok, nem tagadom. Szeretem a nőket, nem fogom behunyni a szemem. Pár évet szeretnék kísérletezni, az a legnagyobb baj, hogy én nemhogy nem éltem ki magam, hanem el se kezdtem. Szerintem nekem most nagyon keményen ki kell élnem magam ahhoz, hogy amikor majd megnősülök, akkor utána már ez ne legyen. Csak megnézem azokat a férfiakat, akik most nősülnek, azt látom, hogy ők már megnyugodtak, nem nagyon akarják megcsalni a párjukat. És ez azért van, azt látom rajtuk, hogy kiélték magukat, megkapták azt az élettől a lányokkal kapcsolatosan, amit mindig szerettek volna. Én viszont nem. Ha én is megkapnám, lehet, hogy én sem érezném azt a késztetést, amit most érzek. Talán háromszor voltam a 32 év alatt olyan színvonalú lánnyal, pedig voltam körülbelül 70-80 lánnyal. 70-80 lányt kellett megállítanom ahhoz, hogy egy kikerüljön közülük, aki eljön velem teára. És akkor még az sem volt biztos, hogy abból több lesz. Az nagyon fárasztó volt. Mire odakerült a sor, hogy valaki eljön velem, olyan szinten, hogy nálam tölt egy éjszakát, addigra már annyira el voltam mindig fáradva, hogy valójában nem is tudtam úgy élvezni, mint amikor az ember friss. Mindig akkor kaptam meg a nőket, amikor már ki voltam merülve a próbálkozások miatt. És még a nő sem volt olyan, mert általában a szépségi szintekkel volt a mindig probléma. Mindig a szép lányokkal kezdtem, akik persze lenéztek engem. Aztán kicsit leereszkedtem az átlagos szintre, ott már beszélgettek velem, de még mindig nem tartottak férfiasnak. Aztán utána lementem teljesen az átlag alá, a csúnya kategóriába. Ők már férfiasnak tartottak, de akkor már nekem nem volt olyan érzésem, hogy olyan a szex mint amilyennek szerettem volna. de persze mégis volt valami. néha azzal kell lenni, aki van, mert ha vele se leszel, akkor meg senkivel. jobb valakivel lenni, mint senkivel. még ha nem olyan, akkor is.
Zavarni fog, ha egy a nőnek a pénzedért kellesz majd?
Ezeket a dolgokat tökéletesen átlátom, és elég hamar fölismerem. Sokkal hamarabb fölismerem, mint az adott személy, vagy bárki gondolná és abba a különleges helyzetbe hozom magam, hogy el tudom dönteni, ez nekem kell-e vagy sem. Ha nem mindennapi nőről, nem mindennapi kinézetű nőről van szó, akkor elképzelhető, hogy úgy döntök, hogy jó, menjünk bele, játszunk. Mert akkor ez egy játék. Én kihasználom őt, a gyönyörű testét, ő pedig kihasznál engem, kölcsönösen kihasználjuk egymást. Ebbe nem látok semmi problémát, csak tudjuk akkor, hogy mit csinálunk. Azokban a szituációkban tökéletesen tudjuk, hogy ott nem kifejezetten az érzelmekről van szól. Az lehet egy más vonzalom. Ilyen van. Nem lehet minden emberbe beleszeretni. Vannak vonzódások, testi vonzódások, pénzhez való vonzódások, ezek természetes életszerű dolog, csak mondja el. El kell mondani és akkor kész.
A VV4 hozta ismertségnek köszönhetően most a csajozás is könnyebb lehet. Mit szóltál ahhoz, hogy ennyi nőnek kellettél?
Ez újdonság, mindig fordítva szokott lenni, mindig én szoktam akarni és engem nem, itt meg engem akartak. Nagyon furcsa szituáció volt, nem is tudtam kezelni az elején. Talán még most sem. Jobban szeretem azt a felállást, amikor én választok, vadászok, izgalmasabb. Meg nem is tudom, talán a férfiak úgy működnek, hogy nekik jobb az a felállás, amikor ők választanak, a nőknek meg, ha őket választják. Mintha fölcserélődtek volna a szerepek, és ez nem jó. Egy nő maradjon nő, a férfi meg férfi. Az jó, hogy ha van egy olyan nő, akit érdekel a férfi, mert a férfinek sokkal nagyobbak az esélyei, könnyebb neki, jobban tud játszani a férfiassággal, jobban tudja magát férfinek érezni, ezt megadták nekem a lányok.
És mi van Veronikával? Kidobtad őt?
A Veronika egy olyan típusú csaj, amilyen típusúakat mindig szerettem volna, de az ilyen típusúak sosem álltak szóba velem. De most Veronika szóba állt velem, nem is akárhogy. Állítólag odavan értem. Ebből nem tudom, hogy mi lesz, mert ilyen még nem volt. Nem vagyok szerelmes a Veronikába, de nagyon klassz csajnak tartom. Próbálom most kiélvezni azt, hogy egy ilyen színvonalú lányt érdeklem. Veronikát nem dobtam ki,félreértés volt köztünk, amit körülbelül egy órája megbeszéltünk. Június 6-án együtt fogunk utazni Görögországba, Kos szigetre.
Rengeteget hallottunk zenélni a VV4-ben és az arakereső műsorban, de mindig magyar előadótól játszottál valamit. Van kedvenc külföldi zenészed?
Demjén, Charlie, Cserháti Zsuzsi, Szekeres Adrienn, Edda, Balázs Fecó, Gerendás Peti. Nem szeretem a külföldieket. Azért van, mert egy külföldi akkor tesz a legbölcsebben, ha a saját népét szórakoztatja. Egyszerűen más nem tudja befogadni, nem tudja értelmezni azt az érzelmi világot, amit például egy amerikai előadó prezentál. Minden országnak, nemzetnek megvannak a maga érzelmi, vallási lelkülete. Magyarországnak is van. Ha hallunk egy angol előadót, akkor nem igazából értjük. Nem a nyelvet nem értjük, hanem azt az érzelmi világot, ahonnan az származik. Viszont a saját népe tökéletesen érti. Ha egy magyar zenét elviszünk Kínába, akkor az a kínai lehet, hogy tetszik neki a dallam, de nem tudja befogadni, nem tudja, miért írodott, milyen lelkületben írodott. A legkompatibilisebb a magyar emberekkel a magyar zene. És a Demjén Rózsi az, aki ezt nagyon érti, nagyon látja és nagyon át tudja adni az érzelmeit a zenében és a szövegben. Az a legfölsőbb szint.