Egyre több jel mutat arra, hogy szelfizni életveszélyes foglalatosság. Sokan és nem egyszer bizonyították már be, hogy a kínos pillanatokon túl fizikai sérüléseket, sőt, még halált is okozhat, ha túl sokat vagy nem elég körültekintően fotózgatjuk magunkat. 

Két indiai tudós, bizonyos Janarthanan Balakrishnan és Mark D. Griffiths kutatása azonban nem az egyértelműt, hanem a mélyebbről gyökerező károkat kívánta felfedni azzal, hogy egy 1995-ben még kamuhírként szárnyra kapott legendát (az internetfüggőséget) bizonyította, ahogy azt is, hogy ezen keresztül a szelfikészítés is függőséggé és súlyos pszichológiai rendellenességgé fajulhat, amely eszerint akár egy létező mentális probléma manifesztációjának is tekinthető.

A két kutató fontosnak tartja, hogy ne bagatellizáljuk el ezt a kétségkívül létező betegséget, ugyanakkor ne is húzzuk mindenkire rá, hogy szelfifüggő, lévén, az ilyen tevékenység hátterében sokszor komoly mentális kényszerbetegség áll. 

A két kutató hétszáz 18 és 30 év közötti Indiában élő személyen keresztül vizsgálta a jelenséget. Az alanyok mindegyike naponta legalább egy szelfit készített magáról, egyesek még nyolcnál is többet. Azért találták fontosnak, hogy Indiában vizsgálódjanak, mert itt él a legtöbb  Facebook-felhasználó a világon. 

A kutatáshoz hat kulcsmutatóval álltak elő, amelyek segítették őket a megfigyelésben. Vizsgálták a környezet kiemelését (tehát hogy valaki azért készít magáról szelfit, hogy emléket készítsen a helyről, ahol van), a szociális versengést (lájkvadászat vágyát), a figyelem felkeltését a közösségi médiában (hasonlóan a fentiekhez), a hangulatváltozást (hogy a szelfikészítés egy relaxációs tevékenység az alany számára vagy egyfajta depresszív megnyilvánulás), az önbizalmat (a szelfizés javít-e az alany önképén) és a szubjektív megfelelést (félelem attól, hogy az ismerősök és a barátok nem fogják szeretni, ha a szelfije nem készül el). 

Az eredmények igen meglepőek lettek: 34 százalékukról kiderült, hogy a megszállottság határán mozognak, míg 40 százalékukat az akut szelfifüggőségben szenvedők, 25,5 százalékukat pedig a krónikus szelfikészítők közé sorolták. A megszállottak között meglepő módon több lett a férfi (57,5 százalék), mint a nő (42,5 százalék). 

A vizsgálat során elsősorban olyan kérdéseket tettek fel az alanyoknak, hogy 

  • mi készteti őket arra, hogy szelfit csináljanak magukról,
  • szelfifüggőnek érzik-e magukat,
  • elképzelhetőnek tartják-e, hogy valaki egyszer csak szelfifüggővé váljon.

A kérdésekre javarészt ilyen válaszok érkeztek: 

  • olykor kifejezetten versengek a barátaimmal, hogy minél több lájkot kapjak a szelfijeimre,
  • posztolás előtt általában minimum 20 percet töltök azzal, hogy minél szebbé varázsoljam magam a fotón,
  • csodálom magam, és extra önbizalmat kapok, amikor viszontlátom magam a szelfijeimen.

Ha hasonló tüneteket észlel magán, érdemes szakemberhez fordulnia, aki nagy valószínűséggel meg tudja határozni, hogy mi a baj, és képes leásni a probléma gyökeréig.