Ismerje meg Zelenij Lindát, az első magyar női extrém bringás youtubert!

Ausztrál Tom után hadd mutassunk be még egy, Magyarországon egyre népszerűbb youtubert, Zelenij Lindát! Az róla a legfontosabb tudnivaló, hogy ő az első magyar női extrém bringás youtuber, valamint emellett mountainbike technikai edző is. Ez alatt a bekezdés alatt látható a legfrissebb videója, az alatt pedig egy nem is olyan rövid online interjú olvasható vele, mert Zelenij Linda rengeteg érdekeset írt meg a Velvetnek az életéről, illetve az élete középpontjában lévő sportról.

Arról, hogyan nőtt fel:

Budapesten születtem egy igazi értelmiségi családban. Gyerekkorom óta sportolok ugyan, de volt általánosban egy kis időszak, mikor dundi voltam, csúfoltak is az osztálytársaim. Akkor jött be a gyerekfitnesz, és az akkori sportomat egyből le is cseréltem erre. Nagy példaképem volt Béres Alexandra, aki akkor lett világbajnok ('98 azt hiszem). Végül egy sérülés miatt abba kellett hagynom.

Azt nem tudtam, mi leszek, ha nagy leszek, csak azt, hogy egy átlagos életbe én nem nagyon fogok beleilleni. Közben ELTE-en végeztem kommunikáció-művelődésszervező szakon. De mégis adtam egy esélyt az átlagos 9-5-ig munkának, és már egyetem alatt és után is pár évig dolgoztam is újságíróként.

Ekkoriban kezdett megjelenni itthon a fitneszbikini- (akkor még fitnesz modell néven futó) versenyzés. Egyből bele is vágtam, mert úgy érzetem, ez nekem lett kitalálva, ha már a gyerekfitnesz nem jött össze. Bár nem az én genetikámnak (inkább állóképességi sportokra vagyok alkalmas) való fitnesz bikini, de magával ragadott ez az életmód és rövidesen személyi edző képzésen voltam, majd egyéni vállalkozóvá váltam. 2011 óta dolgozom edzőként.

Arról, hogy hogyan vált a biciklizés a karrierjévé:

A kerékpár későn került az életembe. 27 éves voltam, mikor egy edző kollegina nyáron elvitt magával bringázni. Kiderült, a barátja hegyikerékpár-versenyző, és elhívott az augusztusi szezonzáró versenyre. Azon a versenyen éreztem, hogy hazaértem.

Teljes lendülettel elkezdtem felkészülni az első szezonomra, akkor még edző nélkül. Két évvel később a felnőtt női mountainbike XCO (olimpai szakág – cross country olympics) válogatott tagja lettem. 2017 végéig versenyeztem. Az xco-ban felfelé és lefelé is gyorsnak kell lenni. Én mindig a lefelét élveztem a legjobban. Mindig abban akartam a lehető legtöbbet fejlődni. Bár nem volt egyszerű, mert nem volt olyan edző, aki érdemben segített volna, így mindent kísérletezéssel tanultam. Kézenfekvő, hogy versenyzés végeztével csak a lefelé résszel fogok foglalkozni  – enduro, freeride, downhill vonalon. A barátom remek oktató, eszméletlen sokat fejlődtem mellette. És MTB (mountainbike) technikai edzőként pont az motivál, hogy segítsek az embereknek megtanulni a bringakezelést, hogy akkor is biztonságosan tudjanak bringázni, ha nem versenyzők, és hogy élvezni tudják a bringázás minden percét. Most már csak MTB technikai edzéseket tartok a budai hegyekben, kezdőknek és hobbi, amatőr bringásoknak kiscsoportban, személyre szabottan.

A háziállatáról:

Van egy vizslánk, Erzsinek hívják és ő is nagy bringás. Van is közös videónk.

Arról, hogy kinek ajánlja ezt a típusú bringázást és kinek nem:

Azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik a természetet, szép tájakat és az adrenalint. Bárki, bármikor elkezdheti, ha érdekli ez a sport. Szerintem sosincs késő hozzá. Azt nehezebb megmondani, kinek nem ajánlanám. Mert ha valakinek rosszabb az egyensúlyérzéke, vagy nem kezeli stabilan a kerékpárt, ő is fejlődhet. Én pont ezzel foglalkozom. Nincs olyan, hogy valaki reménytelen, maximum kicsit több időbe telik megtanulnia valamit. De ha igazán akarja, előbb-utóbb megtérül a befektetett munka. Ezért is csinálok oktatós videókat.

Arról, hogy mennyire veszélyes ez a sport:

Nyilván veszélyes, de szerintem nem veszélyesebb, mint például a síelés. Bármilyen sportban le lehet sérülni egy rossz mozdulattal. De minden csak nézőpont kérdése.

Mondok valamit. Vegyük például az országúti kerékpárt. Versenyen még a hobbi bringások is simán mennek lefelé 70 km/h-val, és csak egy bukósisak van rajtuk. A bringán vékony kis slick gumik vannak és a fékek is kevésbe erősek általában, mint a montin. Nem nehéz a mezőnyben összeakadni és elesni, és ha egyvalaki esik, valószínűleg még sokan mások is átesnek rajta, mert nem tudnak időben megállni. De az XCO-ban is például ugyanúgy vannak ugratók, sziklakertek, meredek lefelék, mint az extrémebb szakágakban. Ám ott kis bukósisakban mennek a versenyzők minden egyéb védőfelszerelés nélkül.

Arról, hogy milyen sérülései voltak korábban és miért:

2016-ban összetörtem az arcomat egy rosszul épített ugratón, mert beszorult a kerekem a deszkák közé 3 nappal az országos bajnokság előtt. Most pedig egy ilyen esés után simán mennék tovább, mert fullface bukósisakban, boka-, lábszár-, és térdvédőben vagyok. Sőt, ha olyan a helyzet van, könyök és gerincvédő. És persze a bringám is masszívabb, meredekebb a villaszög és többet is mozog, erősebbek a fékek stb.

Mondjuk 2019-ben így is becsúszott egy elmozdulás nélküli válltörés, de ez benne van, pláne ha valaki feszegeti a határait. Fejlődni pedig csak így lehet. A lényeg, hogy nem szabad a védőfelszereléseken és a fontos technikai (fékek, kormány stb.) dolgokon spórolni.

Zelenij Lindát a Facebookon ide kattintva lehet megtalálni, de saját külön honlapja is van, azért klikkeljen ide!