A közhiedelemmel ellentétben a kutyák nem falkában élő állatok, ahogy a gazdának sem kell eljátszania a falkavezér szerepét. Ez a tévhit viszont súlyosan sértheti a kutya–gazda közötti kapcsolatot.
A domináns-alárendelt viszony a természetben a szűkös erőforrások elosztására szolgál a csoportokban élő állatoknál. A biológus szerint a hierarchia egy létező dolog, és valóban szükséges is, de itt most kutya-ember kapcsolatról van szó.
Igaz, hogy a kutyának a természetes ökológiai környezete az ember által épített közeg, és a legfőbb szociális partnere is az ember, de ettől függetlenül nem nagyon van olyan erőforrás, amiért a kutya és az ember vetélkedne egymással. Már csak ezért sem célszerű egy ilyen hierarchia viszonyt feltételezni a kutya és az ember között, a nyilvánvaló faji különbségen túl. Ez nem csak az állatnak rossz, hanem a gazdának is. Folyamatos odafigyelést igényel, stresszt okoz, és a teljesítési kényszer mellett nem fog kialakulni egy felszabadult, játékos kapcsolat
– kezdte Jankács Annamária, biológus, aki maga is foglalkozik kutyakiképzéssel.
Le kell rombolni a tévhiteket a kutyák érdekében
Sokan olyan viselkedési problémákat magyaráznak egy vélt tévhittel, ami még inkább ellehetetleníti a kutyák egészséges jóllétét.
Például, ha szeparációs gondokat mutat a kutya – egyedül otthon bepisil, rombol, kapar, erősen vokalizál – akkor fél, hatalmas stresszben van. Márpedig, ha egy félő, szorongó kutyát még a földre nyomunk, megütjük, akkor csak erősödik benne ez a frusztráció. Ezeket a viselkedéseket megfélemlítéssel el lehet nyomni. Ezzel a dominancia elmélet hívők visszajelzést kapnak arra vonatkozóan, hogy „igen ez a módszer működik”. De ez nem igaz! Csak arról van szó, hogy a gazda így elnyom bizonyos viselkedési elemeket a kutyában. Aztán hogy mikor fog robbanni, mikor támad meg egy gyereket vagy egy másik kutyát, az meg már más kérdés...”
– tette hozzá Jankács Annamária.