Előfordul, hogy olvasóink megosztják velünk, milyen hazai ízt hiányolnak új hazájukban, vagy éppen segítenek egymásnak, hol lehet beszerezni azt, ami nagyon hiányzik.
Tapasztalataink szerint főleg a Németországban élő olvasóink hajlamosak levelezni velünk, az ő magyarkaja-igényüket eddig nagyjából sikerült lefedni. Egyetlen dolog hiányzott eddig égetően:
„Sóskát itt eddig csak orosz boltban találtam, üveges kiszerelésben. Sajnos elég fás volt, ezért nem ismételtem meg a vásárlást. Persze lehet, hogy csak pechem volt” – írta például Vali.
Petra sem járt sokkal jobban: „én München mellett lakom és folyamatosan sóskát keresek. Egy helyen találtam eddig. Viktualienmarkt München, de horror áron!!!!!!”. Az ugyancsak München környékén élő Orsi tizenhat éve kénytelen horroráron sóskát venni. Tudják, miért? „Ez itt fűszernövény, tehát egy csomag úgy tíz levél. Mi az itteni zöldségesnél mondtuk, kéne fel kiló. Teljesen kiakadt, de hozott. Persze lényegesen drágább, mint otthon. Szuperben még nem láttam. Ja, túró. Érdemes egy próba erejéig a Hüttenkäse, ez darabos, és szerintem kis sóval használható tésztához.”
Van megoldás!
Egy másik olvasónk, Balázs Észak-Rajna-Vesztfáliában él. Ő sem nagyon látott sóskát, még piacon sem, ezért „én a kertben termesztem, mivel nagyon igénytelen egy növény. Csak le kell vágni :) Szerintem a balkonon ládában is eléldegélne. A TV-paprikáról csak annyit, hogy augusztus végétől van a Kauflandban otthonról szállított paprika. ennek a mérete tényleg változó. Azonban minden török üzletben lehet venni mélypiros színű hegyes paprikát. Ízre nagyon finom. Sokáig hiányzott a boltokból az almapaprika, én savanyúságnak szeretem. A Kauflandban találtam rá újonnan, de olyan pocsék minőségben, hogy nem merném senkinek ajánlani. Annak ellenére, hogy a német pékáruk szenzációsak, hiányoznak az olyan egyszerű remekek, mint a kakaós csiga vagy túrós batyu. Persze ezeket otthon is el tudom készíteni, de ha valaki levelezésében felbukkanna, hol lehet kapni itt Németországban, örülnék ha megosztanátok velem, velünk :).”
A nap megfejtése viszont Judité, aki négy éve telepedett le Németországban, előtte Hollandiában és Angliában élt. Tanár, munka miatt expat. Bizakodásra okot adó levele így hangzik:
„A nagy sóska-kérdés. Örömmel jelentem, megoldható.
Magyarországon vettem sóska vetőmagot és a teraszon, balkonládában elvetettem. Nem kell neki sok hely, igénytelen, de nagyon hálás növény és jól bírja a német klímát. Egész nyáron van friss sóskám, az ismerősöket is én látom el vele.
[...]
Ps: Szerintem a külföldi életben az a szép, hogy az ember mindig új dolgokat ismer meg, pl. a helyi ételeket, többek között ettől is tágul a világnézete. Ha valaki állandóan a hazai ízek után sóvárog és a honvágy gyötri, akkor lehet, hogy megfontolandó a hazatérés gondolata”.
De ha valakinek még erkélye sincs, ahol sóskát vethetne, figyelmébe ajánljuk Zoltán levelét: „nekem (üveges) sóskát Németországban az év bármely szakában eddig lengyel boltokban sikerült vásárolnom. A sóska lengyelül "szczaw" (ejtsd: "scsáv"), ez a felirat szerepel jellemzően az üvegen is. Remekül lehet belőle levest csinálni, csak az átpasszírozása macerás, ha valaki meg akar szabadulni a levelek hajszálnyi méretű kemény darabkáitól. (De ennyi szenvedést megér.) Megjegyzem, hogy túrót is lehet a lengyeleknél kapni "twaróg" néven (ejtsd.: "tvárug")”.