Happy finish
A közismert változat szerint Laura Ziskin producer azt szerette volna, ha a Garry Marshall-rendezte filmnek jó a vége. „Nem olyan filmet akartam, ami azt üzeni, hogy majd jön egy jóravaló srác, szép ruhákat és sok pénzt ad, meg boldoggá tesz”- mondta Ziskin 1991-ben a People-nak. Ne nézzen furcsán, mert szerinte ez megvalósult: a nő is megmenti a férfit, bizonyos szempontból.
A 25 éves Pretty woman forgatókönyvírója, J. F. Lawton már sokszor elmondta, hogy eredetileg nem egy már-már Disney-kompatibilis történetet képzelt el, a Vanity Fairnek viszont részletesen beszélt az alapsztoriról, amiből aztán ez lett.
Lawton a nyolcvanas évek végén nem volt éppen sikeres forgatókönyvíró, úgyhogy összerakott egy nagyon drámai forgatókönyvet, amihez ihletet a Tőzsdecápákból (maga sem emlékszik, láthatta-e már, vagy csak hallott róla), meg Az utolsó szolgálatból vett.
„Forgatókönyvíró voltam, akinek munka kellett, [...] és csak el akartam adni néhány forgatókönyvet. Egyfolytában ezeket a nindzsafilmeket, meg vígjátékokat csináltam, és senki sem figyelt fel rám. [...] Szóval azt mondtam, »talán itt az ideje valami komolyabbhoz és drámaibbhoz«, úgyhogy írtam egy szkriptet Red Sneakers címmel, ami egy féllábú, leszbikus standuposról szólt, aki mellesleg alkoholista, és hirtelen észrevettek. Érdekelte őket a dolog! Szóba álltak velem.”
A Red Sneakers szülte a 3000 című forgatókönyvet, ami egy sötét hangvételű történet a pénzügyi összeomlás gyötörte Amerikáról – és amelyben már megjelenik a „sok jó történik valakivel, akivel még sose történt ilyesmi” motívum.
„Felmerült bennem az ötlet, hogy egy ilyen [gazdag, Tőzsdecápákból szalasztott] ember találkozhat valakivel, akinek életére hatással van, amit ő tesz.” Akkoriban Hollywoodban élt, egy olyan szomszédságban, ahol elég sok volt a kurva, szóval adódott a téma.
Ami megmaradt
A 3000-ben szerepelt operás, rosszul sikerült vásárolgatós jelenet, és üzletemberes vacsora is. A szereplők nagyjából megegyeznek, még a végső változatban Julia Roberts alakította Vivian legjobb barátja is. Csak a történet teljesen más, Vivian és Edward nem jönnek össze, hanem a nő a legjobb barátjával elmegy Disneylandbe (igen, a Disney lett volna a producer). „Kit alig várja az előttük álló, vidám napot, amelyet Vivian Edwarddal töltött hetéből finanszíroznak, míg Vivian »üres tekintettel néz maga elé«. Ennyi.”
A bizarr befejezés ellenére a forgatókönyvet sokan szerették a szakmában, egymás közt adták-vették. Végül a Disneyhez került, akik akkoriban rá akartak menni a sötétebb vonalra, tehát valószínűleg nem számított jó döntésnek, hogy Lawton átírta a végét cukormázasra. „Azt hiszem, eleve le akartak cserélni, de azzal az indoklással rúgtak ki, hogy aggasztónak találták, milyen könnyedre írtam át a végét.“ Mindenesetre azóta is úgy gondolja, hogy kellett a boldog befejezés a filmhez, hiszen Roberts és Richard Gere kapták a főszerepet. „Meghallgatták Al Pacinót, meghallgatták Michelle Pfeiffert, és egész más film lett volna, ha Al Pacino és Michelle Pfeiffer vannak benne. Talán jobban emlékeztetett volna az eredeti forgatókönyvre, és nem lett volna jó a vége. De ott volt a vonzalom Julia és Gere közt, szinte tapinthatóan ott van a vásznon, és ott volt a meghallgatáson is. Már nem is tudod elképzelni, hogy miként végződhetne még a történet, mert egyszerűen felvillanyozzák egymást.”
A forgatókönyvet ezután még nagyon sokan írták át, köztük a rendező is, de Lawtont nem zavarta: örült, hogy volt munkája, amiből tényleg nagy film lett, nagy színészekkel, ráadásul a Disney-nél. „Ha én, vagy valaki más a végső változatot írta volna meg, nem hinném, hogy bárki meg akarta volna valósítani.” Csakhogy az eredeti forgatókönyv megjárta a Sundance filmfesztivált, ami nagy presztizst adott neki, onnan már művészetnek számított, szóval elfogadták, hogy szex, pénz, meg prostitúció van benne.