Mármint a film, A sötét ötven árnyalata. A stáb leforgatta Franciaországban az utolsó jeleneteket, úgyhogy ideje kicsit felemlegetni az első rész sikereit bukását, és kibeszélni tényleg olyan ciki-e a lánypornónak nyugodtan kikiáltható regény és filmadaptáció. Az író E. L. James maga jelentette be, hogy elkészült a produkció, köszöni a támogatást.

Egyáltalán nem biztos, hogy Dakota Johnson és Jamie Dornan nem fognak majd évek múlva megrogyva, egymást kezét fogva azon siránkozni, hogy basszus, tudtam én, hogy nem kéne ezt elvállalni. Csak hát olyan sok pénzt ígértek, meg a könyv is nagy siker volt. Ez igaz, ritkán látott tömegeket mozgatott meg a tündérmesébe ágyazott kemény BDSM-freak története, aki megtalálta az igaz szerelmet a kikötözött rabszolgája személyében.

Amennyien dicsérték a könyvet, annyian szedték ízekre a filmet.

Bár leszögezném, hogy nem olvastam a regényt, biztos vagyok benne, hogy nem is annyira a stílust díjazták, hanem a sztorit. Megmozgatta a nők fantáziáját egy kizárólag elméletben izgalmas férfi fikciója, aki kizárt, hogy valaha létezhet a valóságban.  A rendezőnek, Sam-Taylor Johnsonnak viszont nem sikerült a gyenge lábakon álló történetet vállalható formába önteni.

Megkapta érte a jutalmát, 2015. legrosszabb filmjének járó díjat vihette haza, a következő részekben nem vesz részt. Dakota Johnsonék pedig már százszor megbánhatták, hogy ezzel a langymeleg filmmel próbáltak befutni Hollywoodban. Összesen négy Aranymálnát kapott a produkció, a pornósok, pszichológusok, kritikusok egyöntetűen húzták le a földig. 

Minden negatívum ellenére nincs semmi baj azzal, ha várja A sötét ötven árnyalatát, csak szavazza meg, miért!

Tényleg ennyire ciki A szürke ötven árnyalata?