Kevin Spacey nem tartozik a legünnepeltebb hírességek közé, amióta Anthony Rapp azzal vádolta meg, hogy 14 éves korában a színész meghívta magához egy buliba, majd az ágyára fektette, és fogdosni kezdte őt. 

Persze az sem javít az ázsióján, hogy ő ezt egy gyenge coming out-kísérlettel próbálta elkenegetni, és az sem, hogy azóta kiderült, ezen kívül még három szexuális zaklatási ügyben nyomoznak ellene. Hab a tortán, hogy állítólag elég rasszista is, bár erről eddig csak egy korábbi alkalmazottja, egy színes bőrű biztonsági őr mert nyilatkozni. Az abúzusokról szóló vádak egyelőre nem tisztázottak, a bíróság dolga lesz, hogy kezelje őket, mindenesetre a színész életét (és olykor másokét is) kétségkívül negatív irányban befolyásolták: többek között azzal, hogy minden jelenetét kivágták Ridley Scott új filmjéből, aztán a House of Cards (Kártyavár) című sorozatból őt magát is.   

Most a bátyja, a 62 éves Randy Fowler próbálja árnyalni a színész körül - valószínűleg joggal kialakult - ellenszenvet, sőt, még bőven rá is rak egy lapáttal. Remek időzítéssel, csupán egy héttel azután, hogy a zaklatásos ügyek kirobbantak, jelent meg az A Moment In Time című könyve, amelyben a saját életén keresztül mutatja be Kevin Spaceyt is - akit még a náci apjuknál is szörnyűbb embernek állít be. Alighanem a mű már a botrányok kezdetekor is nagy port kavart volna, ha nem terelődik a figyelem a színész szexuális zaklatásos ügyeire, így Fowler állításai inkább már csak megtámogatják azt a képet, amelyet a közvélemény mostanában kialakított a színészről.  

Fowlernek, állítása szerint, a könyvvel az az elsődleges célja, hogy segítséget és támaszt nyújtson a szexuális abúzusban felnőtt embereknek, nem pedig az, hogy porba tiporja az öccsét - utóbbi ezért inkább csak egyfajta következménynek tekinthető. A könyvében és az általa adott interjúkban kitálalt, így fény derült apjuk szexuális ragadozó mivoltára, Spacey és az anyjuk beteges viszonyára, és arra, hogy a színész egy nemtelen hazudozó, aki ellopta a saját bátyja identitását. 

Egész életemben azt hittem, hogy sikerült megvédenem Kevint az apámtól, de kiderült, hogy semmire sem mentem a nagy igyekezettel, mert sokkal rosszabb ember lett belőle, mint amilyen apám, A Teremtmény volt. Rosszabb, mert vagyona és hatalma van, amelyekkel hatalmas befolyással bír.

Fowler a könyvben azért utal A Teremtményként az apjukra, mert egész gyerekkorában bántalmazta őt. Thomas Fowler náci szimpatizáns volt, aki ütötte, verte, érzelmi terrorban tartotta Randyt, és szexuálisan zaklatta is. Azt mondja, utóbbi egy éven át hetente többször is előfordult, tehát majdnem 50 alkalommal erőszakolta meg őt az apja. 14 éves volt, amikor annyira megelégelte, hogy a lakásban talált fegyverrel, egy szekrénybe bújva várta, hogy az apja rányisson, ő pedig lelőhesse. A férfi életét jelentette, hogy végül nem nyitott rá a fiára.

A falhoz szorított, és szodomizálni kezdett. Anyám ekkor bedörömbölt az ajtón, és bekiabált, hogy mi folyik közöttünk, amire apám még erősebben szorította a nyakamat, és azt mondta, fogjam be. Anyám meg csak simán elsétált. Mindig azt hittem, hogy sikerült ettől megóvnom az öcsémet, de amióta megvádolták szexuális visszaéléssel, már majdnem biztos vagyok benne, hogy hatott rá, ami velem történt

- emlékezett vissza egy konkrét esetre a Sunnak adott interjújában. Mivel a testvérek évek óta nem beszélnek egymással, Fowler úgy sejti, soha nem fogja megtudni, mivel volt és mivel nem volt tisztában Spacey akkoriban.

A könyvben egy egész fejezetet szentelt annak, hogy rávilágítson: színész öccse egy beteges hazudozó, aki ellopta az identitását. Számos olyan anekdotát sorol fel, amelyet Spacey állítólag úgy adott elő egyes interjúkban, mintha vele estek volna meg, pedig valójában Randy volt a szenvedő alanyuk. 

Azt akarta, hogy mindenki sajnálja, amiért rémes gyerekkora volt, és csak a színház tudta megmenteni őt. A valóság ezzel szemben az, hogy egy elkényeztetett mama pici fiacskája volt, akinek semmi rossz nem történt az életében. Szerencséjére még apánk is ignorálta őt.  

Fowler azt állítja, Spacey beteges viszonyt ápolt az anyjukkal, amit az egész család látott, de sosem beszéltek róla. Szerinte ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy megtagadta a segítségét, amikor Randy kölcsönkért tőle, hogy meglátogathassa a tőle távol fekvő városban haldokló anyjukat. Csak akkor segített, amikor a nő már vegetált, és nem lehetett vele beszélni. 

Amikor végre meg tudtam látogatni, Kevin szó szerint ellökött tőle, nem akarta, hogy anyám mellett üljek. Tapadós volt és féltékeny. Úgy lógott rajta mindig, mint egy olcsó öltöny. Rendkívül zavaró volt. 

A féltékenysége egyébként nem csupán az anyjukkal kialakult viszonyában mutatkozott meg, hanem másban is. Egyszer Fowler és Spacey vacsorázni mentek, majd kis idő múlva néhány lány odament hozzájuk. Fotózkodtak egyet Randyvel, autogramot kértek tőle, aztán továbbálltak. (Fowler egy limuzincéget üzemeltet, és Rod Stewart imperszonátorként dolgozik, ezért sokan ismerik, tehát nem félreértésről volt szó). 

Láthatóan nagyon kiborította a dolog, hogy engem felismertek, de őt nem. Később viszont őt is kiszúrta egy nő, aki odajött, elmondta, mennyire szereti Kevin filmjeit, és autogramot kért tőle. Erre ő: 

„Nem látod, baszki, hogy vacsorázom? Hagyjál már békén!”.

Ekkor jöttem rá, hogy a vagyon és a hatalom micsoda arrogáns emberré tette őt.

Randy Fowler mindezek ellenére abban reménykedik, hogy egyszer helyrehozhatják a kapcsolatukat, és ismét jó viszonyt ápolhatnak egymással. De erre azért alighanem még várnia kell.