"A Való Világban mély emberi drámát látok, ami számomra szépirodalmi élményként hat"

2018 novemberében elindult a Való Világ 9. évada. Ahogy azt a nézettségi adatok is alátámasztják, még mindig elég sok embert foglalkoztat az, hogy 12-13 ember egy bekamerázott villában él szinte minden külső ingertől elszigetelve. Nagyjából lement a széria fele, és elég sok dolog történt ahhoz, hogy a műsor kreatív producerével, Nyári Gáborral beszélgessünk Radics által említett vádakról, az évad újdonságairól, illetve arról, hogy miért nem működne itthon egy celebes Való Világ.

Hogy került be Lacika a műsorba?

Minden szériának megvan a maga tujája. Lacika ugyanúgy megcsinálta a casting során a feladatokat, mint minden szereplő, és ott kifejezetten konfrontatív, baromi jó riposztkészséggel megáldott fiúnak bizonyult. Most talán azért tűnik ilyen elveszettnek, mert nagyon erős férfiak veszik körül és amíg ők nem fogynak el, ez így is lesz. Még egy kicsit most is remélem, hogy Lacika “feltámad” és megtalálja a helyét a villában. De ezt a tudatos/tudattalan visszahúzódást akár nevezhetjük egyfajta sajátos játékstílusnak is.

Akkor ő nem egy klasszikus tuja?

Ott ahol 13 ember él együtt, történhetnek olyan események, amelyek következtében egy a castingon nagyon jól teljesítő szereplő valamiért visszahúzódobbá válik. Az, hogy ilyen előfordul, az nem baki. Minden szériában megvan az a szereplő, aki úgy akarja kibekkelni a játékot, hogy láthatatlanná válik, majd a surranó pályán megérkezik a fináléba. Ez is egy teljesen legitim játékstílus, és bármilyen furcsa, de vannak nézők, akiknek ez jön be. Ők a hétköznapiságuk, elveszettségük miatt kedvelik az ilyen figurákat, akik a normalitásukkal tüntetnek.

Szerkesztőként, a műsor kreatív producereként ilyenkor mit lehet tenni?

Ha ő ilyen, akkor ilyen. Lacika esetében a mikulásajándékként beküldött láthatósági mellény egy elég intő jelként szolgált. Amúgy ő maga is érzi , hogy picit eltűnt. Az interjúkban is időről időre célozgatott arra, hogy nem ő a széria főszereplője. Onnantól kezdve, hogy ő ezt észre tudta venni abban az elszigetelt mikroközösségben, nekem nincs több teendőm. Nem mintha tehetnék bármit, hisz nem szólhatok rá a játékosokra, hogy “Figyelj, visszahúzódtál, nem kerültél be a mai összefoglalóba se. Szóval csinálj már valamit.” Ilyen nincs.

Ha már itt tartunk, az is érdekes, hogy a villalakók miért nem tekintik őt ellenfelüknek. Ha innen nézzük, akkor Lacika láthatatlansága, visszahúzódása, konfliktuskerülése ügyes stratégia, hisz senkiben sem merül fel, hogy meg kéne őt pakolni jelekkel, ki kéne vinni párbajozni,

Egyébként Lacika unalmasságának legfontosabb cáfolata az, hogy már a harmadik kérdést teszed fel róla. Így vagy úgy, de felkavart téged is.

Visszatérő kritika az ilyen láthatatlan figurák esetén, hogy talán a csatorna, a műsor készítői nem akarják megmutatni, hogy az illető a villában van, mert ezzel gyengíteni akarják a karakterét. Ez mennyire állja meg a helyét?

Ha valaha is meghoztunk volna egy ilyen döntést, azzal saját magunkkal szúrtunk volna ki. Ha egy szereplő érdekes és izgalmas, elképesztő hiba lenne, ha direkt nem mutatnánk meg. Egy ilyen villalakó a színes, szórakoztató jelleme miatt egy pillanat alatt számos olyan helyzetet generál, amire több társa egyből reagál, illetve később még vissza is utal rá. Ha ezt nem láttatjuk, akkor értelmetlenné és következetlenné válik a “mese”. Hisz olyan eseményekre hivatkoznak majd a lakók, amit nem mutattunk meg.

Az én dolgom az, hogy a lehető legszínesebben mutassam meg azt, ami a villában történik. Ha Lacika nem tud a sztori részévé válni, akkor ez van, ő nem lesz benne az összefoglalóban.

Elég ez a 24 órányi nyersanyagból megvágott 45 percnyi anyag, ami adásba kerül, vagy lehetne hosszabb is egy összefoglaló?

Lehetne. Persze szériától függ, hogy mennyire tudnánk elnyújtani. Én is futottam már bele korábbi évadokban abba, hogy küzdeni kellett a tartalomért. Volt olyan, hogy tényleg keményen gondolkozni kellett azon, hogy mit tudunk adásba rakni. Itt nincs ilyen problémánk. Sőt! A kilences széria szereplői rengeteg tartalmat gyártanak. Nagyon okosan kell súlyoznunk, hogy mi marad és mi megy. Ha nagyon sok a reality, a vicces magánszámokat (mondjuk egy szórakoztató, de a főtörténetet nem befolyásoló főzést) kihagyjuk. Ezeket a jeleneteket kapja meg a BeleValóVilág és a műsor online oldala, a valovilag.hu.

Ha a szériák hosszát nézzük, akkor a több mint 160 napig tartó VV4 egy olyan évad volt, ami annyira tele volt tartalommal, hogy alig lehetett kivágni belőle valamit?

Akkoriban nagyon más tempóban zajlott a tévézés, a műsorkészítés és a tartalomfogyasztás. Mindannyian nosztalgiával gondolunk negyedik évadra. Én is imádtam, de úgy gondolom, hogy az a casting az akkori nézői elvárásokat tükrözte.

Egy példa: Reni egy rendkívül kreatív lány. Bent a villában csomót játszik a tárgyakkal, átöltözik, színészkedik, röviden: állandó humorforrásként van jelen. A kilences széria lakói minden korábbinál tudatosabb játékosok:

llyenkor kénytelen vagyok Reni kreatív pillanatait rövidebben ábrázolni. Ilyen tekintetben lassabban zajlottak a VV4 eseményei, több idő jutott a játékos karakterizáló jelenetekre, de biztos vagyok benne, hogy a nézők ma már nem fogadnának szívesen egy lassan épülő sztorit. Ez az idő közben kialakult tempósabb tartalomfogyasztás a sorozatok eseményeinek felgyorsulásában is tetten érhető. Amit 10 éve feszes, pörgős, lehengerlő drámai sorozatnak tartottunk, az mai szemmel megnézve már úgy hathat, mint egy lomha, vontatott, nehezen épülő művészfilm.

Az előző és a mostani szériában is volt egy-egy youtuber. Ők mennyit tettek hozzá a műsorhoz? Kellett ez a nyitás a fiatalok, a netes közeg felé?

Sem Tivy, sem Radics nem azért kerültek be a a játékba mert youtuberek, hanem azért, mert a casting során jó szereplő-jelöltnek bizonyultak. A youtuberkedés annyiban segítette őket, hogy profi exhibicionistaként nem zavarták a őket a kamerák, sőt, kifejezetten élvezték, hogy bekerültek egy házba, ahol egész nap szerepelhetnek, veszik minden mozdulatukat. Tivy sokáig meghatározó arc volt a villában, majd pont a saját magával szemben felállított elvárások miatt elfáradt. Radics is ilyen figura volt, csak még hamarabb fogytak el az energiái. A stratégiája néhány napig nagyon hatékonynak bizonyult, de ahogy ő is fogalmazott, nagyon túltolta.

Nagyon érdekes volt, hogy a nappaliban található kanapéra telepedett le, azért mert onnan mindent látott és tudott irányítani. Ugyan nem mondta ki, de egyértelmű volt, hogy ezért lett az étkező melletti kanapé az ő törzshelye. Benne akart lenni minden konfliktusban, beszélgetésben, minden emberi interakcióban,mert játékosként úgy gondolta, hogy így tudja uralni a történéseket. Csak az ilyen típusú jelenléttel nagyon gyorsan felélte az energiáit.

Ezzel szemben az, aki mindig mindent figyel, nyomon követ, tudni akarja, hogy mi és miért van úgy ahogy, és azon ő miként tudna úgy változtatni, hogy nem kerül célkeresztbe, az egy idő után kifárad.

Én minden villalakónak ugyanazt szoktam tanácsolni: ossza be jól az energiáit. A ValóVilág egy több mint 100 napig tartó játék. A jelenlegi széria lakói közül mégis többen majdhogynem egyetlen nap alatt akartak megmutatni mindent: azonnal az élre törtek, balhéztak, szexeltek, szövetkeztek, majd elárulták egymást a hosszútávfutó játékosok pedig hátradőltek és kivárták, amíg ezek a karakterek hibáznak és kiejtik magukat a játékból. Ez persze a történetnek nem ártott, sőt. Lassú tapogatózás helyett már az első naptól nagyon izgalmas volt a játék.

Hiába lett Radics az első napokban meghatározó alakja a villának. Akik mellette maradtak, azok sem segítették igazán abban, hogy közösen kitalálják, hogy ki ellen jönne vissza, végül lényegében magára hagyták a küzdelemben, amit el is bukott.

A kiesése után elhangzott vádak igazak, hogy ő külön szerződést kapott, külön megkeresték?

Radics már valamelyik korábbi szériába is jelentkezett.

Akkor gondolom megmaradt az elérhetősége, és megkerestétek...

Nem, most is jelentkezett. Meg lehet nézni, készült egy videó az első casting napról, abban is feltűnik Radics.

És külön szerződése sincs?

Nincs. Hazugság, hogy más szerződést írt alá, mint a többiek. Radics nagyon nem erre számított. Bízott a stratégiájában, hogy akár meg is nyerheti a 36 milliós fődíjat, így a bekövetkezett kudarcot nagyon nehezen tudta feldolgozni.

Emberként sajnálom, hogy ez így alakult; műsorkészítőként úgy látom, hogy jó játékos volt, hozta, amit a casting alapján vártunk tőle, de a távozása utáni megnyilvánulásait hallva nem látom értelmét a további együttműködésnek.

Még azt is mondta, hogy ő csinálta a showt, a nézettséget, ami majd be is fog zuhanni az ő kiesése után. Hogy látod ezt? Mennyire hiányzik Radics a műsorból?

Nincs olyan, hogy valaki hiányzik. Ha a castingon jó munkát végeztünk, egyik játékos kiesése sem árt a szériának. Radicsról a kiesése után a villalakók beszéltek még egy-két napig, aztán szinte el is felejtették. Nem állt meg az élet nélküle. Sőt! Így, hogy eltűnt az alfahím, lett egy megüresedett és igen fontos pozíció, amire be is jelentkezett több ember. Roli lett a nagy stratéga, Csoki lett az alfa hím, amiből kicsit Hunor is kapott, sőt, Radics kontrollfreakségéből Era is átvett egy kicsit. Így egy helyett kibontakozhatott négy nagyon felerősödött karakter.

Szintén sokszor elhangzik a Való Világgal szemben, hogy minden egyes évaddal egyre lejjebb süllyed az igénytelenség mocsarában. Te hogy látod ezt?

Nem gondolom, hogy ez a széria bármivel alantasabb lenne a korábbiaknál, egyszerűen csak változnak az idők, a tartalomfogyasztási szokások, a műsorba jelentkezők fiatalabbak, másként szocializálódtak, más értékrendet képviselnek. De ez minden évadnál így volt.

Ha megnézzük a mindenkori kommenteket, akkor azt olvashatjuk, hogy hú micsoda botrány milyen alpári dolgok történnek benne. Ez már hagyomány: mindmáig felfoghatatlan gyűlöletcunami fogadta a VV6-ot, még ti is foglalkoztatok a jelenséggel, de a nézői emlékezet csalóka: most már mind úgy emlékszünk, hogy milyen cuki kis széria volt. De ha valaki visszakeresi a vv4-gyel foglalkozó akkori szakfórumokat, oda is gyűlölködni járt a kommentelők jelentős része. Ez a helyzet. A VV-t imádjuk gyűlölni.

Meghökkentő fordulatok régebben is akadtak: ott volt Oki és a prostituált esete, Éva leköpte Jerzy-t, Aurelio helikopterezett, Iza és Krisztián arcon köpködték egymást és így tovább. Ha csak a sajtóvisszhang alapján vizsgáljuk az eddigi szériákat, akkor megállapíthatjuk, hogy semmivel se jobb vagy rosszabb a mostani évad, mint bármelyik korábbi.

Miben más ez az évad?

A műsort figyelő pszichológusok szerinte ez a széria abban tekintetben rendkívül korszerű és izgalmas, hogy a játékosok nagy számban produkálják a most felnőtté érő generációra jellemző sajátos problémákat és tüneteket. A kudarctűrés hiányát (ha kudarcot éreznek maguk körül, akkor azzal nem akarnak megküzdeni, hanem inkább tovább akarnak lépni), az állandó ingerkeseresést, a szex instrumentalizálását, vagyis azt, hogy hatalmi exközként használják és teljesen érzelemmenesen. Náluk már megfigyelhető az okoseszközök hiánya is. Ezek a villalakók állandóan a külső visszacsatolásokra szomjasak, ezért foglalkoznak annyit a külsejükkel, ezért fontos nekik a műhaj, a műszempilla, a műköröm. 

Az biztos, hogy ezzel a szériával valami nagyon keményet vállaltunk fel abban a tekintetben, hogy ezek az emberek nagyon vágynak az elismerésre, a sikerre, és nagyon sokat tesznek azért, hogy érdekessé váljanak. Ilyen értelemben picit több munkát adnak nekünk, mint az a széria, amit csináltam (VV7). Az akkori villalakók jóval szabálykövetőbbek voltak.

A tematikus hetekkel nem lehet mit kezdeni? Azok is olyanok, mintha már láttuk volna őket.

Evolúciós hét még nem volt, most igen, de értem a kérdést. Az X-Faktorban meg mindig ugyanúgy énekelnek, mégis működik. A Való Világ nagyon régióta meghatározó formátum, egy ponton túl minden ötlet ugyanolyannak hat. Pontosan ezért változtattunk néhány dolgon:

A vlogolás, a kiszólási lehetőség olyan pluszt ad, amit a lakók is éreznek, hogy ez az övék. A szuperképességek birtoklása lehetőséget ad számukra, hogy kicsit hatással legyenek a történésekre, adott helyzetben a többiek fölé kerekedjenek. Ennél nagyobb újítást nagyon nem lehet bevinni, mert a Való Világ egy kőbe vésett műfaj: beköltöztetsz egy villába tizenvalahány embert, aztán történik, ami történik.

A korai Big Brotherekben nem volt semmilyen tematika. Emberek be voltak zárva egy bekamerázott házba és vége. Elvben ennek ennyinek kell lennie. Ha innen nézzük, akkor mi izgalmasabb van annál, hogy betekintünk más emberek életébe minden rizikó nélkül?

Ma már bárkiből sztár lehet a neten. Így is menő a Való Világ, mint kiugrási lehetőség?

A „mesét”, hogy a kisember, végül naggyá lesz, ezer év múlva is mindenki szívesen fogja hallgatni. Az, hogy van internet, insta meg youtube, ami sokakat tett sztárrá, egy dolog, de a tévé ereje még mindig hatalmas. Feljött ugyan az online szintér, de ez nem jelenti egyúttal a tévé gyengülését. Ha azt mondod, hogy Való Világ szereplés és sok pénz, akkor az még mindig rengeteg embert megmozgat.

Ami külföldön nem annyira idegen, az a Celebrity Big Brother. Itthon elképzelhető lenne egy olyan széria, amikor celebek költöznek be a villába?

A dráma, az együttélés és a csoportdinamika miatt nagyjából ilyen a Nyerő Páros, bár ott valamennyi magánszférája van a pároknak. Illetve a Celeb vagyok, ments ki innen! is megfeleltethető egy rövid lefutású Celebrity Big Brothernek. De ezek mind rövidebb időt ölelnek fel, mint egy VV. Őszintén szólva nem hiszem, hogy működne a celebes Való Világ. Ennek pedig az az oka, hogy nem lenne meg a sikersztori, hogy a kisemberből nagyember lett. A rengeteg bent töltött idő miatt pont az ellenkezője menne végbe, a sztár hétköznapi emberré változna. Ez persze a néző számára egy darabig érdekes lehet, de a celeb számára egy idő után kényelmetlenné válna, próbálná azt az énjét hozni, amit a rajongók megszoktak tőle, ami miatt megszerették és ez nem sikerülne. Egy hírességnek sem feküdne, hogy az évek alatt felépített renoméját pár hónap alatt lerombolja. A végeredmény fájdalmas kiábrándulás lenne.

Főszerkesztőként, kreatív producerként hogy látod a Való Világot?

Ez a televíziózás keleti frontja, az egyik legnehezebb, legproblémásabb formátum. Műfajából adódóan egyik napról a másikra gyártjuk az összefoglalókat. Remeteként visszavonulva a stúdió körüli irodákban töltjük azt a nagyjából négy hónapot, amíg tart a műsor. Nincs idő az alapos tervezésre, mindent azonnal kell tudni és azonnal kell dönteni. A műfajt mégis imádom, mert lenyűgöz a csapatdinamika. Tudom, hogy sokan imádják utálni a villalakókat de ha picit több megértést tanúsítunk és észrevesszük, hogy ők is emberek, akkor feltárul a belső, elemi erejű dráma. Be van zárva egy csapat átlagfiatal egy helyre, ahol nem ismernek senkit, nem bízhatnak senkiben, meg vannak fosztva a külső ingerektől és visszajelzésektől, mégis kénytelenek közösséget alkotni, bízni egymásban egyúttal kitrükközni egymást, hogy végül valaki hazavigye a pénzt. Szerintem itt, egy ilyen műsorban tud megmutatkozni az ember nagyszerűsége, alpárisága, izgalmassága, furcsasága, kisszerűsége, az szóval az ember általános lírája egyszerre.