Apa szokta mondani, ne dicsekedjek, hogy filmekben szerepelek, de nem is akarnék

Amióta a Hab című filmben szerepelt, a 13 éves Gyarmati Erik jócskán megnőtt, tavaly december óta már mutál is, így mikiegér-hangja (ő nevezte így) már a múlté. Mivel Erik egy osztrák iskolába jár, ahol később kezdődik a tanév, nem kellett kikérnie magát az iskolából, hogy válaszoljon a film iránt érdeklődő újságírók kérdésére a Hab szeptember eleji sajtónapján. 

Mióta színészkedsz?

A szüleim egyik ismerőse egy castingcégnél dolgozott, az ő ötlete volt, hogy az egyik bankreklámhoz, amihez három-négyéves gyerekeket keresnek, kipróbálhatnának engem is, hátha sikerül. Sikerült. Annyira megtetszett a forgatás, hogy azt mondták a szüleim, ha ennyire élvezem, nyugodtan folytassam.

Tanulod a színészetet, vagy ösztönösen játszol?

Nem járok színésziskolába, csak fél évig jártam egy színjátszószakkörbe, ennyi volt a színészi képzésem.

Hogyan  kötöttél ki a Habban?

Tizenegy éves voltam, amikor elhívtak castingra. Jól sikerült, visszahívtak, a végén Nóra (Lakos Nóra, rendező – a szerk.) velem castingoltatta az iker-gyerekszereplőket is. Akkor már egyre biztosabb lehettem benne, hogy engem választanak majd Lacika szerepére. Erre a munkámra vagyok eddig a legbüszkébb.

Van másik kedvenc?

A Post Mortem, ami, ha jól tudom, novemberben kerül a mozikba. Annak ellenére, hogy félek a horrorfilmektől, nagyon szerettem volna egyben szerepelni. Óriási élmény volt, hogy teljesült ez a kívánságom.

A forgatás is félelmetes volt?

Semmiképp sem nevezném annak. Ha lehet ezt annak definiálni, néha kaszkadőri munkát is kellett csinálnom. Volt, hogy a földön húztak, vagy a lábamat rántották ki alólam. Azért sem féltem, mert pontosan tudtam, mi történik, láttam a mikrofonokat, a kamerákat. Nézőként ezekről a dolgokról fogalmad sincs, nyilván, hiszen nem látod a dolgozó stábot, miközben nézed az elkészült filmet.

Hogy tudod összeegyeztetni a színészkedést és az iskolát?

Szerencsésen jól jöttek ki a forgatási időpontok, a Habot nyári szünetben forgattuk, a Post Mortem is akkor volt, amikor épp nem kellett iskolába menni. A kisebb szereplésekre pedig elengedett az iskola, eddig nem volt ebből gond.

Szoktál odabent sztorizni a forgatásos élményeidről?

A barátaimnak szeretek beszélni róla, de nekik mindig elmondom, mi történik velem, azt is, ha karácsonyra kapok valami új dolgot, a filmezés pedig egy óriási élmény. Apa mindig szokta mondani, hogy ne dicsekedjek az osztályban, ne kürtöljem szét, hogy filmekben szerepelek, de nem is akarnám soha ezt tenni.

Mi volt a legjobb forgatási élményed a Hab készítésekor?

Volt egy esti áramszünet a kastélyban, amikor le kellett állni a forgatással. Az egyik stábtagnál volt egy vezeték nélkül hangszóró, beraktunk valamilyen zenét, és a majdnem teljes sötétségben mindenki elkezdett táncolni.

És a legnehezebb?

Több egymást követő napon is hajnalig forgattunk, például a vacsorajelenetet. A végére nagyon kimerültem, de azért végigcsináltam.

Te és az ikerfiúk voltatok a stáb legfiatalabb tagjai. Mennyire tudtátok tartani a lépést a felnőttekkel, volt, aki szülősködött felettetek?

Mindenképpen sokat tudtam ellesni a többiektől, például, hogy ki hogyan készült fel egy jelenetre, tanulta meg a szövegét. Nagyon jól kezeltek minket, segítőkész, családias hangulat volt. Vicával (Kerekes Vica – a szerk.) és Lacival (Mátray László – a szerk.) nagyon közeli kapcsolatba kerültem a forgatás alatt, aminek nagyon örülök. Közel érzem őket a szívemhez.

És az általad megformált Lacikát?

Őt már annyira nem mondanám. Annyiban hasonlítunk, hogy én is mindig felnőttesebb, fegyelmezettebb voltam, mint a többi velem egykorú gyerek.

Ez a fegyelmezettség, gondolom elengedhetetlen, ha valaki már ilyen fiatalon színészi ambíciókat dédelget. Sok lemondással jár szerinted ez a pálya?

Persze, a fegyelmezettség elengedhetetlen, azt viszont nem érzem, hogy lemondással járna a színészkedés. Nyilván, az egész nyári szünetem ráment a Hab forgatására, de nem zavart, nagyon jól éreztem magam a film készítése közben. Más, jobb élmény volt, mintha otthon ültem volna nyári szünetben vagy elmentem volna egy-két táborba.

Van még a színészkedés mellett más hobbira is időd?

Heti kétszer járok teniszezni, meg persze emellett tanulok az iskolában.

Az iskolai műsorokban is szoktál szerepelni?

Ötödik óta van nálunk egy irodalomnap, amin kétszer is felolvashattam a saját novellám.

Szóval még írsz is?

Igazából nem olyan magas szinten. Főleg akkor szokott lenni egy-két jó ötletem, ha van valamilyen iskolás projekt, ilyenkor már többször kiválasztottak, hogy olvassam fel, amit írtam, a szülőkből álló közönségnek.

Tizenhárom éves fiúként teljesen más rálátásod van a Habra, mint a felnőtt színészeknek. Szerinted mit tanulhatnak a nézők a filmből?

Tök mindegy, mennyire látod reménytelennek a helyzeted, akár szerelmileg, akár a munkád miatt, és tűnik minden kilátástalannak, tudnod kell, hogy mindig lesz valaki, aki melletted fog állni, és akinek te leszel az igazi.