Liptai Claudia elmesélte koronavírus-kálváriájukat: a férjét mentő vitte az intenzívre

Azt régóta lehet tudni, hogy Liptai Claudia átesett a koronavírus-fertőzésen, de a színésznő-műsorvezető csak most írta meg az Instagramon családjának teljes történetét. Azt mondja, egy hónapos kálvárián vannak túl, merthogy a betegséget a férje, Pataki Ádám is elkapta, hiába próbált tőle Liptai elszeparálódni a lakásban. A poszt teljes egészében itt található, de a lényeg az alábbi:

Egy darabig úgy tűnt, Ádám nem kapta el, aztán a karanténunk végén tesztet csináltatott, ami pozitív lett. Már az elején látszott, hogy ugyanaz a vírus rá teljesen más hatással van. Nagyon köhögött, a többi tünet mellett. Várta türelmesen, ahogy a protokollban meg van írva, hogy majd enyhülnek a tünetek. Nagyjából a köhögést kivéve minden eltűnt az ötödik napon. A köhögés nem csillapodott, én pedig egyre inkább éreztem, itt valami nincs rendjén.

Már majdnem letelt az ő karanténja, amikor rosszabbra fordult az állapota. Felszökött a láza és nagyon elesett lett. Azonnal hívtam az orvost, aki szinte rámkiabált, hogy nyomban hívjak mentőt. Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor én elindultam egyedül a kisfiamért az óvodába, a férjemet pedig egy szirénázó mentő vitte el ugyanazon az úton.

Néhány óra múlva hívott Ádám – aki eddigre már beszélni is alig tudott –, hogy nagy kiterjedésű tüdőgyulladása van, és átviszik majd az intenzív részlegre.

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor kirántják a szőnyeget a lábatok alól. Nekünk a rákövetkező napok ezzel a lebegéssel teltek. Próbáltam lavírozni a gyerekek, a munka és a napi ezer telefon között Ádámmal.

Esténként ültem egyedül a kanapén és csak sírtam.

Amiért ezt most megosztjuk veletek, az a végtelen szeretet, az odafigyelés és a szakértelem, amit kaptunk. Köszönöm a sorsnak a barátainkat. Volt olyan, aki éjjel vigyázott a gyerekeinkre, mert el kellett mennem forgatni. Volt, aki ugyanezt tette egész nap. Volt, aki abban segített, hogy Ádám kapjon egy kis hazait bent. De mindannyian a legfontosabbat tették, a lelket tartották bennünk. És akik nélkül tegnap nem hozhattam volna haza: az orvosok, akik végigkísérték az egész betegségünket, és a Korányi kórház ápolói, orvosai, akik fáradhatatlanul azon küzdöttek, hogy a leggyorsabban otthon lehessen. Örök hálával tartozunk nekik.