TRAL0509

Gáspár Bea: „elég öreg vagyok már, hogy nekilássak a sütés-főzésnek, ha valaki betoppan”

2020.11.05. 11:05 Módosítva: 2020.11.05. 12:07

Szinte napra pontosan egy éve ültünk le Gáspár Beával interjúzni, az akkor megjelenő szakácskönyve apropóján. Akkor nevetve azt mondta, szeretné, ha bestseller lenne a könyvéből, ami valóban jól teljesíthetett a piacon, hiszen épp most jelent meg a folytatása. A kötet sajtótájékoztatóján néha férje, Gáspár Győző is magához ragadta a szót, kifecsegve, hogy nem hitt a feleségében, amikor a Konyafőnök VIP-be ment, és örül neki, hogy nem fogadta el az egyik csatorna ajánlatát, ami szívesen látta volna őt a luxusfeleséges sorozatában. Ezekről is, de elsősorban a szakácskönyvéről beszéltünk Gáspár Beával. Interjú. 

Szerinted minek köszönhető a tavalyi szakácskönyved sikerének a titka? A brandednek vagy a receptjeidnek?

Nem tudom a pontos választ, de szerintem annak a két dolognak a fúziója, amit mondasz. Csak azért, mert én vagyok Gáspár Bea, nem feltétlenül veszik meg a könyvet, de persze segít az ismertség. Rengeteg olyan no name szakács van, aki az internetre felteszi azokat a recepteket, amikkel elégedett, de nem biztos, hogy sokan megfőzik, mert nem jut el az emberekhez. Sok szerencsés véletlen kellett hozzá, hogy kiadják [a Boook Kiadónál – szerk.] az első könyvem, és mindkettőre igaz, hogy egyik bennük szereplő receptet sem a könyv miatt találtam ki. Ezek valódi, kipróbált és működőképes receptek.

Ha ennyi jól bevált recept van a fejedben, szoktál még egyáltalán újakat keresni?

Ez nálam úgy működik, hogy a régieket kapom elő, és dolgozom át. Eszembe jut, hogyan működne, ha kettőt vagy hármat ötvöznék. Úgy vagyok vele, ha nekem ízlik az eredmény, akkor másnak is ízlene. Ha pedig nekem nem tetszik, másnak se tetszene.

Melyik a kedvenc szakácskönyved?

Keresztanyámtól kaptam, aki egy nagyon gondoskodó asszony volt. 19 éves lehettem, akkor mentem férjhez, ő pedig tudta, hogy nem értek a főzéshez. Száz híres recept volt a könyv címe, nagyon szép képekkel illusztrálták, már vagy harminc évvel ezelőtt jelent meg, de a mai napig megvan.

Te nem a fine dining vagy a mindenmentes irányvonalat képviseled, noha ezek egyre divatosabbá válnak. Mit gondolsz erről a jelenségről?

Nem emlékszem olyanra, hogy az én generációmban a hozzám közelálló személyek glutén- vagy laktózérzékenységben szenvedtek volna. És nem voltunk betegek! Van most ez a forradalom, amit te is említesz, de nem tudom, hogy ez mire jó. Lehet, tíz év múlva kiderül, hogy a gluténmentes étkezés ilyen vagy olyan betegségeket vagy hiányt okozhat a szervezetünknek. Ha valaki érzékeny vagy ételintoleranciája van, persze, étkezzen eszerint, de ha valaki hóbortból csinálja ezt, az szerintem nem jó. A szervezet úgyis érzi és jelzi, mire van szüksége. Én most perpill diót ennék, mert fáj a fejem. Ha olajos magvakat kívánok, általában azért van, mert nagyon elfáradtam.

Ezek szerint nem is kísérletezel ilyen receptekkel?

Volt már, hogy rá akartak venni, hogy ilyen irányba menjek tovább, Magyarországon még nincs nagyon olyan szakács, aki kimondottan ezzel foglalkozna. De most menjek el ezért egy dietetikus iskolába, vegyek részt csomó képzésen, hogy értsek hozzá? Nagyon sok idő és kísérletezés kell hozzá, hogy akár egy süteményt, akár egy főételt el tudjak úgy készíteni gluténmentesen, hogy az működjön, hogy elégedett legyek vele és bele merjem tenni a szakácskönyvembe, bízva abban, hogy mindenkinek ízlik majd. Nincs hozzá türelmem.

Ha váratlanul beállít hozzátok egy vendég, mit készítesz neki?

Nem mondom, hogy nem kap kaját, de abból tudom megkínálni, amit éppen főzök, ami éppen van. Figyelj, elég öreg vagyok már ahhoz, hogy nekilássak a sütés-főzésnek, ha valaki hirtelenjében betoppan hozzánk. Ha nagyon kedves személy és nagyon messziről jön, csinálok rántott húst, azt mindenki szívesen fogyasztja, pedig utálok panírozni. Krumplipürével ízletesebb, rizzsel egyszerűbb. Általában a hűtőben is van valamilyen pácolt hús, azt is elkészítem bármikor.

Tavaly azt mondtad, karácsonykor Törökországba szoktatok menni, ám most ez aligha lesz így...

Ne is mondd! Már a fejem is belefájdul!

Te stresszesen éled meg a karácsonyi sütés-főzést, vagy nem esel kétségbe a többnapi ünnepi menü elkészítésétől?

Nézd, ez a karácsony egy túlmisztifikált dolog. Mindenki többfogásos menüsort készít, mert nyomást éreznek, hogy kitegyenek magukért. Látják, hogy a többiek kiposztolják, náluk hogy néz ki az ünnepi asztal, te meg nem mersz előrukkolni csak egy egyszerű rántott hallal és bejglivel, mert olyan kevésnek tűnik. Pedig karácsonykor sem eszünk többet, mint a hétköznapokon. A meg nem evett ételt pedig kidobjuk, amit nagyon nem kéne, én nagyon nem vagyok egy ételpazarló ember. Szeretem, ha amit főzök aznap vagy másnap elfogy. Karácsonykor többféle ételt készítek, de amiből csak lehet, kisebb mennyiséget. A halászlére ez nem áll, abból öt liternyit simán csinálok.

Rengeteget fogytál az utóbbi hónapokban, gyomorműtéted is volt. Hogyan tudod a diétád összeegyeztetni az állandó sütés-főzéssel?

Pszichésen megterhelő. A műtét óta a gyomrom befogadóképessége 2,5 dl környékén van. Nagyon furcsa, hogy mikor kívánok valamit, azt érzem, már tele vagyok. Olyan rossz érzéskor ilyenkor visszaküldeni az étterembe az ételt, főleg, ha csak fél adagot rendelek. Már nem merek éttermezni, nem is szoktam járni. Otthon más, akkor félreteszem, amit nem bírtam megenni, aztán majd később vagy rárepülök, vagy nem. Engem nagyon érzékenyen érint, amikor otthagyom az ételt a tányéron. Az elején még sírtam is miatta, képzeld el! Hogy tudok ilyen keveset enni úgy, hogy még mindig élek? (nevet)

A könyvbemutatódon mondta Győző, hogy amikor a Konyhafőnök VIP miatt Pestre költöztél egy hónapra, azt mondta, egy váltás ruhánál ne vigyél többet magaddal, úgyis mindjárt kiesel. Te is valami hasonlót mondtál Evelinnek, amikor elindult egy másik főzős műsorban.

Igen, igen! (nevet)

Ti ilyen jó tanácsokat szoktatok egymásnak adni a családban?

Vannak jóindulatú családi tanácsaink (nevet), amit nem kell megfogadni, de ezt tudjuk is. Pont azért teljesítünk olyan jól, mert kaptunk egy ilyen „kedves” útravalót. Megkérdeztem Evelintől, hogy tutira versenyezni akar-e. Mondtam neki, hogy ne essen ki elsőnek, az rám nézve lenne kínos. Győzi is ugyanezt mondta, hogy nehogy elsőnek essek ki, mert az mennyire ciki lenne.

Győző kotyogta ki azt is, hogy nemet mondtál a luxusfeleséges műsorra, ami miatt nagyon tisztel téged. Mi történt pontosan?

Voltak bonyodalmak, nem olyan egyszerűen lett nemleges a válaszom. Ez egy többtényezős történet volt, ami közös megegyezéssel, egy nemmel zárult. De ez most annyira nem is annyira lényeges, inkább maradjunk annyiban, hogy jövőre is találkozzunk a következő szakácskönyvem bemutatóján.