„Na menjél ki innen gyorsan!” – beszóltak Alföldi Róbertnek egy pékségben

Alföldi Róbert színész-rendező egy igen kellemetlen vitába keveredett egy pékségben, amit a Facebookon írt meg. A probléma eredetileg abból adódott, hogy az ötezer forintnál nagyobb tételt húszezressel akart kifizetni, de a pénztárosnál nem volt elég apró, majd ebbe a vitába szólt bele az egyik vásárló, mégpedig úgy, hogy

Na menjél ki innen gyorsan!

Alföldi Róbert elsősorban természetesen azt sérelmezte, hogy ilyen hangnemben beszólt neki egy vadidegen, „mert mondjuk utál, mint közszereplőt”, de rosszul esett neki az is, hogy a pékség dolgozója ráhagyta a beszólogató úrra a sértegetést, és nem állt ki Alföldi mellett, aki egyébként törzsvásárló ezen a helyen. A pékségtől azóta megkeresték a színész-rendezőt és elnézést kértek tőle, Alföldi azt írja a posztjában, hogy ezzel lezártnak tartja az ügyet. Az eset teljes beszámolója alább is elolvasható, a Blikk az elsők között írta meg az esetet.

Reggel 9

Érezhetően karácsonyi nagyüzem, kicsi feszkó, de mindegy, az ember ezt ilyenkor természetesnek veszi. Különben is Rozi is van, bejön egy másik kutya, két fehér kutya az üzletben… jó helyzet. Vásárolok, fizetek. Nem egy kiflit vettem, hanem 5350 forintért vásároltam. 20ezrest adok, kérdezi a pénztáros középkorú hölgy, hogy nincs apróm, mondom nincs, eltelik kb fél perc, kérdezi nincs 350 apróm, mondom nincs, de az előbb már mondtam. Erre némileg pikírt hangon, kikéri magának, hogy így válaszolok. Mondom neki, de hát fél perc alatt kétszer kérdezte, hogy nincs-e apróm… és itt elvesztettük a reggelt.

Jön a már hányan fizettek 20ezressel, én mondom, nekem ehhez semmi közöm, nyitás után egy órával illene váltópénznek lenni, és nem egy kiflit vettem 200 ért. A pénztáros hölgy arcokat vág, látványosan mutogatja az üres pénztárgépet, én is már jó feszkós, felajánlja, hogy akkor kimegy és felváltja valahol, én mondom, hogy na ezt nem, hogy az egész sor ott várjon rá.

(Én is felajánlhattam volna, amire már volt is példa az elmúlt időben a pékségnél, mint ahogy a kedves kiszolgáló lány is kiugrott már felváltani, de szó nélkül kedvesen, nem azok után, hogy az én dolgom, hogy legyen nálam váltópénz, mit képzelek, hogy nincs se 350 apróm, se kártyám.)

Hallom a sorban a középkörű úr morog, minek vitatkozni. Érezhetően nem kedveli tevékenységemet, erre eljutunk oda, hogy mondom, ok, akkor nem kérek semmit, indulnék, amikor a középkorú úr beszól, hogy

„Na menjél ki innen, gyorsan!”

Ezt már nem hagyom szó nélkül: kikérem magamnak a hangnemet, meg hogy továbbra is tegez, és semmi köze a konfliktusomhoz, erre továbbra is zavar ki az üzletből.

Én kikészülök, és a bolti alkalmazottak közül senki nem gondolja úgy, hogy rá kellene szólni az úrra, sőt a pénztároshölgy rám szól, hogy minek csinálom feszkót, és miért kell itt elrontani mindenkinek a kedvét.

Az úr továbbra is megjegyzéseket tesz, én meg kijövök a pékségből.

Utoljára.

Biztosan nem fogják megérezni, és könnyeket sem hullajtanak értem.

De ez számomra akkor is nagyon szomorú és megalázó helyzet és reggel.

Én mindösszesen fizetni szerettem volna egy szolgáltatásért, egy termékért, és tényleg szégyellem magam, hogy nem volt nálam aprópénz. De az, hogy egy idegen verbálisan, alázva nekem esik, mert mondjuk utál, mint közszereplőt, és alkalmazott adja alá a lovat… az különös helyzet. És elgondolkodtató, hogy nem elsősorban a liszten múlik az európai minőség, hanem az embereken.