Hajdú Péter: „Ambrus Attila nagyon berágott, és innentől kezdve ki nem állhatott engem”

Péntek este indul a Life TV-n a második évada az Összezárva Hajdú Péterrel című műsornak, amiben a műsorvezető egy-egy híres vendéggel tölt el 24 órát összezárva. Az első meghívott Ambrus Attila, a Viszkis lesz. Ez a műsorformátum először Friderikusz Sándorral ment annak idején a TV2-n, Hajdú Péter akkor a producere volt az adásnak. A tíz részből álló második évad kezdete alkalmából az alábbi interjút készítettem vele.

Az Összezárva Hajdú Péterrel tavalyi első évada előtt azt nyilatkoztad, hogy fel vagy rá készülve, hogy Friderikusz Sándorhoz fognak hasonlítani, hiszen korábban ő csinálta ezt a műsort. Tényleg összehasonlítottak vele? Miket hallottál vissza?

Én a régi iskolához tartozom, nálam két ikon van a televíziózásban: Vitray Tamás és Friderikusz Sándor. Friderikusszal egy lapon említve lenni már önmagában is megtiszteltetés, de azt kell, hogy mondjam, hogy nem nagyon hasonlítottak össze vele. Van a nagy története Rózsa Györgynek: amikor beült Vitray után a Kapcsoltamba, mondták neki, hogy „ne hülyéskedj, Vitray után beülni – ebből mi lesz?!” De ott sem volt nagyon összehasonlítgatás, és Rózsa Gyuri ezáltal lett ismert. Talán azért nem hasonlítottak engem sem Friderikuszhoz, mert ez a műsor most kicsit más, mint amilyen a TV2-n volt: amíg Friderikusz gyakorlatilag csak az interjúra hegyezte ki az egészet, addig én úgy állok hozzá, mintha valóban feljönne hozzám az adott vendég, és eltöltenénk együtt 24 órát. Iszunk, játszunk, minden adásban vannak aktivitások, legalább három.

Miért kerültek bele ezek a játékok a formátumba?

Mert ez nagyon megkönnyíti azt, hogy megnyíljanak a vendégek. A Viszkissel például volt egy olyan játék, amiben az volt a tét, hogy pofán kell önteni a másikat egy pohár vízzel – ezt a játékot speciel én nyertem meg. De mondok egy durvábbat: Győrfi Pálnál, aki a jövő pénteken lesz majd adásban, lehetett választani, hogy a vesztes tücsköt eszik vagy megissza a másik által készített turmixot. De ezt a turmixot úgy kell elképzelni, hogy én például szardíniát joghurttal turmixoltam össze, és aztán bele egy kis tepertőt csak az íze kedvéért... Az ilyen játékok a vendéget és a nézőt is kizökkentik egy kicsit: nem szólhat az egész csak arról, hogy mi ketten beszélgetünk. Friderikusz semmit nem adott magából, ő ebben a műsorban csinált egy tizenhat órás interjút (merthogy a 24 órából aludtak nyolcat). Én nem ezt csinálom, ugyanúgy adok magamból, mint a vendég: ha szóba kerül, elmondom, hogy milyen volt a viszonyom az édesapámmal, mi volt gimnáziumban a legcikibb sztorim. Nem nagyon vannak tabuk – akár a válásommal kapcsolatosan is mesélek. Ezért talán jobban megnyílik a másik is.

Az első évad ezek szerint azt bizonyítja, hogy bevált a recept, nem is lesz most változtatás a műsorszerkezetben tavalyhoz képest?

Ennek a formátumnak az a specialitása, hogy pár óra után mindenki leveszi az álarcot, és olyan történeteket mesélnek el, amiket nem biztos, hogy fél óra alatt elmondanának mondjuk egy Frizbi típusú talkshow-ban. Ebből volt is már botrány az első szériában, amikor például Kabát Péter elmondta azt a bizonyos történetet – amit öt évvel korábban egyébként már megírtak. Én nem is engedtem adásba – bár ez kicsit formátumellenes, mivel pont az a lényeg, hogy ilyen történetek derüljenek ki, és ha elmondják ezeket a sztorikat, akkor ne vágjuk ki. Most is lesz olyan vendég, aki nagyon erős sztorikat mondott el, és ilyenkor az ember mérlegel. Ha nem kéri, hogy vegyük ki – márpedig Kabát Peti ezt a nem kérte – akkor általában nem vesszük ki.

Előfordul, hogy egy vendég utólag kéri, hogy valami mégse kerüljön adásba?

Általában jó kapcsolatban vagyok a meghívott vendégekkel, és ha utána felhív az illető, hogy „figyelj, ezt az egy dolgot vegyétek már ki!”, akkor az esetek többségében hajlok erre. Azt persze nyilván nem lehet mondani, hogy ezt, ezt, ezt és ezt is vegyétek ki – hiszen pont a lényege veszne el a formátumnak. Úgy nincs értelme, ha szobatisztává tesszük a produkciót.

Van olyan magyar híresség, akivel nem vállalnál 24 óra összezártságot?

Van.

Mondasz egy nevet?

Nem, de van olyan, akivel nem vállalnám. Fontos az, hogy olyan ember legyen ott, akit egyébként is meghívnék magamhoz. Itt van például a Viszkis, aki annyira utált engem, hogy megfogadta a haverjainak, hogy kanári legyen, ha ő bármilyen Hajdú-műsorba egyszer bejön. És most bejött, hozott is nekem egy kanárit ajándékba, és a végén azt mondta, hogy jól érezte magát, legközelebb is eljönne.

Miért haragudott meg ennyire Ambrus Attila?

Amikor szabadult a börtönből, akkoriban a TV2-n csináltam a Frizbit, és egy közvetítővel megállapodtunk arról, hogy nekünk adja majd az első interjút. Ő erről nem tudott, ezt most tisztáztuk, de mi mindenesetre vele számoltunk. Kedden volt akkoriban a Frizbi felvétele, és az előtte levő vasárnap láttam őt a Fókuszban. Eldurrant az agyam. Próbáltuk elérni a közvetítőt, nem vette már fel, de állítólag erről az egészről Ambrus Attila nem tudott semmit. Két nap volt hátra, és addigra már be is harangoztuk, hogy a Viszkis lesz a műsorban, lépni kellett valamit, és behívtuk a rendőrt, aki abban az ügyben nyomozott. Ezen Ambrus Attila nagyon berágott, és innentől kezdve ki nem állhatott engem – de ezt most tisztáztuk még a felvétel előtt. Én tartottam egyébként attól, hogy mi lesz ebből a beszélgetésből, pontosan ezek miatt a korábbi indulatok miatt, de abszolút jól sikerült.

Kikről lehet még tudni, hogy szerepelnek majd a második szériában?

Stohl Andrást mondhatom még, és a másik vendéget, akitől egyébként tartottam: Tóth Andit.

Tóth Anditól tartottál…? Miért?

Mert 22 éves. Azon gondolkoztunk a felvétel előtt, hogy egy 22 éves lányban van-e annyi, hogy 24 órát tud mesélni az életéről. Minden adás felvételét megelőzi egy háttérbeszélgetés a meghívottal, amit szerkesztők készítenek – ilyenkor a vendégről születik egy 15-20 oldalas anyag, amiből felkészülök a forgatásra. A szerkesztő Tóth Andiról 2 oldalt küldött át. Ott voltam, hogy hogyan fogom ezt megcsinálni, hogy leszünk ennyi időt együtt?! – és a végén baromi jó lett. Ebben persze benne vannak az évek meg a rutin, plusz az, hogy aki ebbe a műsorba bejön, az azért jön, mert szeretne adni magából, főleg, ha látja, hogy én is adok magamból. Megkockáztatom, hogy ez a tíz adásból álló második széria még erősebb lett, mint az első.

Előfordul, hogy valamit szóba szeretnél hozni egy vendégnél, de az illető hárít?

Ez a 24 óra pont jó arra, hogy ha valaki nem akar valamibe belemenni, akkor futok majd később még egy kört. Lehet, hogy az első egy órában úgy érzem, hogy nem mondja ki, akkor játszunk valamit, és majd este visszatérünk rá. Mindig meg akarom tudni azt, amit célul tűztem ki. Előre fel van építve a fejemben az eltöltendő 24 óra, és tudom, hogy kinek mi a nagy története. Pataky Attila – és most elárultam még egy nevet – egy percig zokogott. Pontosan tudtam előre, hogy ez fog történni, csak annyi volt a kérdés, hogy egy perc lesz-e a zokogás vagy tíz másodperc. Viszont nem mindegy, hogy ezeket a témákat az ember mikor hozza fel.

Mit szoktál csinálni, miután vége egy ilyen 24 órás felvételnek?

A legrosszabb, hogy utána nem nagyon tudok aludni. Sokáig pörög bennem az egész, hogy „Úristen, milyen jó volt, mit hagyjunk ebből ki...?!” Felpörget, és elkezdek rögtön az utómunkálatokon gondolkodni.

És a végére egy olyan kérdés, ami a műsorhoz kevésbé szorosan kapcsolódik: vajon könnyebb vagy nehezebb most híressé válni Magyarországon, mint korábban?

Bizonyos szempontból nehezebb, bizonyos szempontból könnyebb. Annak idején, amikor még csak egy, később két csatorna volt, akkor aki megnyerte a Ki mit tud?-ot, a Táncdalfesztivált vagy szerepelt a Vitraynál, Friderikusznál, az másnap sztár volt. De nehezebb is volt odakerülni, mert kevesebb lehetőség volt. Most sokkal több lehetőség van – viszont aki megnyer egy műsort, sokkal könnyebben el is tűnik utána. Manapság az a legfontosabb, hogy kitűnjön az ember, és a média felkarolja. Kitűnjön a tehetségével, vagy a gátlástalanságával...