Ha az ember egy Kockahas című blogot szerkeszt, akkor elég gyakran megesik vele, hogy a világ különböző országaiból származó modellek Instagramjait böngészi. Ilyenkor elég nagy meglepetés, amikor az egzotikus tájakon tökéletes fizikumú modellről készült képek felett a bemutatkozásban azt olvassa az ember, hogy Made In Hungary.
Hát mi így találtunk rá Barta Róbertre, amire mellesleg nem vagyunk büszkék, hiszen a WAM Models több modelljét is bemutattuk már ebben a blogban, szóval semmi mentségünk arra, hogy a szintén WAM-felfedezett Barta Róbert csak most kerül sorra. Az ő története ráadásul azért is különleges, mert ő nemcsak a munka kedvéért utazik néha egzotikus tájakra: 5 éve Sanghajban él. Úgy döntöttünk, hogy tovább nem lehet meg a Kockahas blog Barta Róbert nélkül, ezért küldtünk neki öt kérdést. A következő válaszokat kaptuk vissza.
Mutatkozz be, hogy hívnak, mikor és hol születtél, hol nőttél fel!
„Barta Róbertnek hívnak, 25 éves vagyok, Ajkán születtem és nőttem fel. Szerettem a barátokkal lógni, biciklizni, túrázni, jégkorizni a tavon, igazából mindent, ami a mozgásról szól. Sosem szerettem otthon ülni, mindig kerestem a kalandot, a kihívást. Valami újat látni!”
Mikor kezdtél sportolni és mostanában mennyit edzel?
„Olyan iskolába jártam, ahol a testnevelés elég erős volt, gimnasztika, kosár a magasságom miatt, futás – nem egyszer indultam megyei hosszútávon –, magasugrás. Emlékszem, szerdán minden reggel 7-kor volt egy dupla tesi. Anno még nem voltam oda a koránkelésért, de most már érzem, hogy jó felkelni, átmozgatni a tested, összeszedni a gondolataid, a terveid, egy jó zenét hallgatni (imádom a technót) és beleadni mindent! Manapság minden második vagy harmadik napon edzek, időmtől függően. Nagyon elfoglalt vagyok, de edzésre mindig van időm és energiám.”
Hogy jött be az életedbe a modellkedés?
„16 évesen fedeztek fel Budapesten a WAM Models ügynökségtől, aminek a tulajdonosa olyan nekem, mint egy második apám, mint az egyik legjobb barátom. Nagyon sokat köszönhetek neki, de hogy merre tartok, az az én kezemben volt. Elkezdtem utazni, ami mindig is nagy álmom volt. Ma már több, mint 50 országot látogattam meg, és bár modellkedéssel kezdtem, sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ez a szakma – bocsánat, ha valakit megbántok – üres, az egész egy abszurd vicc!”
Hogyan és mikor kerültél ki Kínába? Mióta élsz kint? Mi az, amit a legjobban szeretsz itt, és mi az, amit nem nagyon?
„Édesapám Kínában él már vagy 15 éve. Először 2004-ben jöttem Kínába, egy északi városba, ahol voltak olyan emberek, akik soha életükben nem láttak még európai embert – én voltam az első. Ujjal mutogattak rám és mind képet akart csinálni! 2013-ban költöztem Sanghajba. Életem egyik legjobb döntése volt elhagyni szeretett kis országomat és egy új kalandba belevágni a messzi keleten. Ebben az öt évben rengeteget tanultam, már folyékonyan beszélek kínaiul, és most tanulok olvasni is. Ázsia egy olyan hely, ahol nem a negativitást látom, ahol a vallás, az emberek felfogása, a kultúra egy erős energiát sugároz, egy kifogyhatatlan emberi bomba, ami mindig arra hajt, hogy bármit elérhetek, csak tennem kell érte! Itt volt időm eldönteni, hogy mi érdekel, mi az, ami számomra a legfontosabb: A HASAM...!
Ma egy éttermet vezetek, ahol minden egyes gramm táplálék kiszámítva kerül a vendég tányérjára. Ez a Banana GG, az életem, az ötleteim, a receptjeim! 1 éve építem a bizniszem, mivel Sanghajban élek, ami a világ egyik legnagyobb nemzetközi városa, az emberek eléggé nyitottak az új dolgokra, az egészséges étkezés egy divatnak számít, az, hogy odafigyelsz az étkezésedre, the way how you treat your body, bocsánat, hogy néha angolra váltok, manapság többet beszélek angolul, mint magyarul. Talán már a kínai is jobban megy, mint a magyar…!
Szóval hogy mit szeretek legjobban Sanghajban: magát az életet szeretem a legjobban, azt, hogy itt Kínában akármi megtörténhet, és már nem csodálkozom semmin, váratlan dolgok és új lehetőségek sorozata. Talán csak nagyon pozitívan állok a dolgokhoz, viszont ha valamit el akarok érni, akkor azért nagyon keményen meg kell dolgoznom, és én ennek álok elébe! Hogy mit nem szeretek? Olyan nincs! De hiányoznak dolgok, hiányzik a családom, a gyerekkori barátaim, leülni a Duna-parton és nosztalgiázni, végigsétálni Pestet és Budát, gyönyörködni az építészeti csodákban, a magyar túró és tejföl, a Túró Rudi, a sajt, a kolbász... Megint csak a hasamhoz érkeztünk vissza.”
Milyen terveid vannak a jövőre?
„Egy franchise láncot szeretnék kiépíteni, először Kína-szerte, majd Ázsiában, talán az egész világon – nagyokat álmodni lehet! A bakancslistám háromnegyedét már kihúztam, megmásztam a Himaláját, végigvezettem Amerikát, a Grand Canyont, nemsokára master búvárengedélyem lesz, végignéztem az állatvándorlást Afrikában, adományoztam afrikai falvaknak (a mai napig), megmásztam az eredeti kínai nagy falat, és több mint 5 napot kirándultam rajta… Ha elegem van a világból, meditációs táborba menekülök, ahol az elme ereje és az élet illúziója a kérdés. Boldog, csodás életet élek, keményen dolgozom minden nap reggeltől estig, nyitott vagyok mindenre – soha ne mondj nemet a dolgokra, és mindig pozitívan állj az élethez!”
2095
668