Ebben a posztban egy magyar regényíró, Martin Kay (35) fotóit nézheti meg, illetve néhány kérdést is küldtünk neki e-mailen keresztül, amit ő készségesen megválaszolt – a miniinterjú alább olvasható. Nem, nem rossz blogba került ez a poszt és a képeket sem cseréltük el: ez tényleg ő. Enyhén szólva nem gyakori, hogy valakinek a gyúrás mellett az írás legyen a hobbija, de Martin Kaynél ez a helyzet, sőt, nála az írás már nemcsak hobbi, hiszen nemrég megjelent az első regénye. A mű címe Eastern, itt bele lehet olvasni, itt pedig az író Facebookját találja, de alább az Instagramját is mutatjuk majd.
Mutatkozz be, kérlek! Mi visz rá egy izomembert, hogy regényt írjon?
Köszönöm a lehetőséget! Tizennégy éve foglalkozom írással, különben a szállodaiparban tevékenykedem. A testépítés mellett másik nagy szenvedélyem pályaautózás, ahol egy jól elzárt aszfaltcsíkon tudom szabadjára engedni a démonaimat. Íróként sokáig hiába áhítoztam a sikerre. Ebben az is közrejátszott, hogy kiskoromban diszgráfiával kezeltek, illetve becsúszott két szemműtét is. Végül úgy alakult, hogy az általános iskola első osztályát kétszer is megjártam – pedig ott még bukni sem lehet. Az „a”-„e” betűket máig rendre felcserélem. A Facebookon szakmai csoportot vezetek Írástechnikai Fórum néven. Első regényem, az Eastern októberben jelent meg országos terjesztésben.
Külsőre nem vagy egy tipikus író. Hogyan hangoltad össze a gyúrást és az írást a regényed munkálatai alatt?
Magam is gyakran általánosítok, hiszen így könnyebb eligazodni a világban. Ha elismerésre vágysz, rendszerint kitűzöl magad elé egy célt, amiben kimagaslóan akarsz teljesíteni. A gond ott kezdődik, ha végül ez a teljesítmény válik az önbecsülésed egyedüli mércéjévé: a testépítő sokkal izmosabb másoknál, ezért azon feszeng, hogy ezt mindenkinek a tudtára adja. Az író pallérozottabb elmének vallja magát, mint a testépítő, látszólag még sincs hozzá esze, hogy a testét rendben tartsa. Az efféle korlátokon úgy tudjuk átsegíteni magunkat, ha nem csak egyetlen hobbinak rendeljük alá az időnket.
Szokatlanul sok képet tartalmaz a könyved. Mondj pár mondatot az illusztrációkról!
Az Eastern koncepciója egyedi próbálkozásnak tűnhet hazánkban, de én csak a meglévő elemekből építkeztem. Szerettem volna összeboronálni az írott történetek választékos nyelvezetét a képregények feszes cselekményvezetésével. A könyvben elhelyezett harminc illusztráció ennek a gyümölcse, illetve készítettünk egy mozis előzetest is:
Lehet azt mondani, hogy az írás annyiban hasonlít a rendszeres edzéshez, hogy mind a kettőhöz rengeteg kitartás kell? Melyiket találtad nehezebbnek?
Amiben az írás és a testedzés kihívás szinten megegyezik, az a monotóniatűrés kérdése. Bármelyikbe is kezdj, abba fogod hagyni, ha ez nincs meg benned. Motiváció szempontjából is hasonlítanak: a terembe csak úgy tudsz újra meg újra lemenni, ha elhiszed magadnak, hogy mindig egy picit erősebb és nagyobb leszel. Az írásban is az a hit hajt, hogy végül valami nagyszerűt fogsz alkotni. Ezek hosszú, buktatókkal tarkított folyamatok. A lényeg, hogy soha ne próbáld meg lecsalni a fejlődési utat: ha cuccozva leszel nagy, vagy ha magánkiadásban adod ki az írásodat, végül csak egyvalakit fogsz becsapni!
Szerinted miért van az, hogy a sport és az irodalom világa ilyen távol áll egymástól? Főleg a fantasy egy olyan műfaj, amit sportolni utáló kamaszsrácokkal azonosítanak az emberek - szerinted lehet, hogy ez változni fog a jövőben?
Szerintem már most is másként van! A kilencvenes években a harmincasok nem értették, mi lehet jó a videojátékokban. Mostanra az akkori gyerekek léptek ebbe a korba, és még mindig játszanak, ezáltal pedig jobban megértik a saját csemetéjük igényeit. Most, hogy a Harry Potter olvasói már a babakocsit tologatják a téren, ez a kérdéskör is megválaszoltnak tűnik. Persze belátom, a fantasy elég sok „nerd” beállítottságú emberkét vonz, de ha ők nem lennének, még nagyobb hiány mutatkozna az informatikusokból!
Miről szól a regényed? Mi vitt rá, hogy ezt a hivatást válaszd?
Otthon sokszor rám sütik, hogy üvegessé vált a tekintetem, és „máshol járok”. Ha már folyton történeteken jár az eszem, kézenfekvő, hogy az olvasókkal is megosszam azokat. Regényem, az Eastern egy jövőben játszódó western kaland, amely két magányos törvényenkívüli egymásra találásáról mesél. Vajk és Yuko kényszerű szövetséget kötnek, hogy kézre kerítsék közös ellenségüket, a hírhedt zsoldosvezért, azonban a rájuk leselkedő veszélyek mellett saját démonaikkal is meg kell küzdeniük. Yuko a nagyszájú fegyverforgató lány csak nehezen nyílik meg kéretlen társasága előtt, és a férfi zavarba ejtő modora folyvást felmérgeli. Oldott szópárbajuk végigkíséri őket kalandos útjukon, azonban elhallgatott szavaik és megkésett vallomásaik csillapíthatatlan érzelmi feszültséget gerjesztenek kettejük között.
798
1053