Szereti a feleségét, de valamit csak férfitől tud megkapni

„Sziasztok! Rendszeresen olvasom a Randiblog történeteit. Sokféle sztori volt már, de még mindig van hiányérzetem, és kíváncsi lennék” – ma újra egy olvasói levél kerül sorra, a beküldőnek ezúttal a Kelemen álnevet dobta a gép. Elsőre olvasásra az elején nem volt világos, hogy Kelemennek mivel kapcsolatban van hiányérzete, ezért talán jobb, ha ezt nem hagyjuk a végére, hanem előre szólunk, hogy ezúttal egy meleg kapcsolatról lesz szó. Ha a leszbikus társkeresésről szóló két posztot nem számítjuk, tényleg elég régen került utoljára elő a téma.

Pedig a melegek történeteit is várjuk szeretettel, ugyanúgy, mint mindenki másét: ha ön úgy érzi, szívesen mesélne egy randijáról, egy kapcsolatáról, vagy éppen annak hiányáról, a Randiblog e-mailcímére írjon és öntse ki a szívét bátran! Kelemen a levele végén meg is mondja, milyen történetekre lenne a legkíváncsibb, úgyhogy ha megszólítva érzi magát, akkor még egy okkal több, hogy írjon!

„Történt még évekkel ezelőtt, hogy internetes társkeresőn megismerkedtem egy családos férfival. Beszélgettünk, képeket néztünk meg egymásról, majd egy nap találkoztunk. Már akkor tisztázta előre, hogy ne várjak semmit, ez csak szex. Szereti a családját, és nem fogja elhagyni őket, de hiányzik valami plusz, amit csak fiútól/férfitől tud megkapni. Viszont ennek teljes titokban kell zajlania, nem bukhatunk le. Én belementem ebbe, nekem nem kellett akkor kapcsolat, de megvolt a kölcsönös vonzalom, gondoltam, miért ne. Nem volt lelkiismeret-furdalásom. Látszólag neki sem, nekem miért lett volna? Hiszen nem vettem el férjet a feleségtől, apát a gyerektől. Lehet, ez csúnyán hangzik, de így volt.

A következő találkozáskor már ágyban kötöttünk ki. Találkoztunk még néhány alkalommal. Amikor együtt voltunk, sokat nevettünk, kedves szavakkal becézett, kocsival jött értem és vitt haza. Aztán egyre nehezebben tudtuk kivitelezni ezeket a találkozókat. Mikor nem találkoztunk, akkor leveleztünk, hogy mi történt a másikkal, hogy van stb. Eljött az idő, amikor már nem tudtunk találkozni, csökkentek a levelek számai. Beszámolt azért, hogy van egy másik srác, mivel engem már lát, érint stb. Nem éltem meg csalódásnak, nem fájt. Tudtam, hogy mit vállaltam, és a jóra emlékszem vissza. Ma már levelet sem váltunk, de biztosan most is van egy srác.

Biztos vagyok benne, hogy mással is történt/történik ilyesmi. Amikor egy kapcsolatban lévő férfi/nő, családapa vagy családanya a saját neméből választ szeretőt. Főleg a családosok részéről kíváncsi lennék hasonló történetekre. A miértre nehéz lehet választ, indokot találni, talán szimplán csak annyi, hogy kell, jó, izgalmas.”