Az én képeimet bitorolhatják csajozós célra a gyökerek

„Én erre a levélre reagálnék egy kicsit, Genovéva fantázianévvel ellátott szerzőtől” – írja egy újabb olvasónk, akit pedig ezennel a Rajmund fantázianévvel látunk el. Genovéva pasizásai történetét küldte be nekünk, és a levélből úgy tűnik, hogy lehetetlen egy normális férfit kifogni. Ugyanez a tapasztalata Rajmundnak is a nőkkel, pedig azt mondja, a külsejével aztán nincs probléma. Akkor talán az a gond, hogy Rajmund még nem elég öreg? Önnek mi a tapasztalata, hogyan vélekedik a témáról? Írjon nekünk ön is, a leveleket most már a Randiblog új e-mailcímére várjuk, de persze ha véletlenül a régire ír, azt is megkapjuk!

„Mondjuk inkább csak Genovéva utolsó gondolatai (Hát most így hirtelen ezek jutottak eszembe, jókat röhögök már csak rajtuk, de ugyanakkor szomorú is vagyok. Sokat sportolok, kondiba járok. Hol a túróba lehetne ismerkedni egy korombéli nőnek?) miatt akarok írni pár sort.

Szóval igazából megértem a leányzót. A férfioldalon is van ilyen. Tudom, hogy a hivatkozott levél a társkeresőkkel kapcsolatban íródott, de én abban nem nyilatkozom, megvan a véleményem róluk. Max. annyit fűzök hozzá, hogy kb. én vagyok olyan, akinek a képeit bitorolhatják csajozós célra a gyökerek. Ennyi elég is az egóból, amúgy is kitörölhetem vele a seggem.

Szóval ennek ellenére a sikersztorik száma na az édeskevés, lényegében semmi. Hozzátartozik, hogy eléggé szerencsétlen helyzetem van, tök egyedül élek a városban gyakorlatilag baráti kör nélkül. És így azért elég nehéz, az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy egyenesen lehetetlen, mert ugye egyedül ki a francnak van kedve mondjuk szórakozóhelyre menni vagy bárhova csak úgy? (Ha sokaknak, akkor én kérek elnézést, tényleg én vagyok a hülye. Mondjuk megesett már, hogy koncertre egyedül mentem, de az más célt szolgált alapvetően.) Szóval nekem állandóan egyedül – az nem megy. Pár éve bekerültem egy társaságba, nagy reményeket is fűztem hozzájuk, de igazából komolyabb ott se jött össze, mondjuk szartak is a fejemre ilyen téren, persze mindenkinek megvolt a maga párkapcsolata, érdekes is volt a helyzet többnyire, meg nem is volt túl aktív a csapat.

Párszor persze próbáltak összehozni olyan ismerőseikkel, akik meg nekem nem jöttek be, így ezzel sem lehetett túl sokat kezdeni, a vicces az volt, hogy még továbbra is erőltették. Mindegy, ma már nincs ez a társaság sem. (Nem, nem azért, mert egy antiszociális elviselhetetlen utolsó szar alak vagyok és kiutáltak.) Néhány jobb ismerősöm, barátom van, de nekik is megvan a maguk élete már. Gyanítom, hogy az én helyzetem inkább ritka, szerintem a normális embereknek azért van legalább egy pár fős állandó ismerősi körük, akikkel időnként valamit csinálnak. Arra azért lehet alapozni, akár nő, akár férfi az illető. Én legalábbis biztos tudnék.

Ugye általános még a munkahelyi ismerkedés. Nem egy ismerősöm került így párkapcsolatba, volt, akik kollégáim is voltak. Ugyanazon a helyen nekem semmi helyzet nem alakult. A mostani munkahelyemen kb. másfél éve vagyok, elég nagy létszámú hely, de eddig még csak olyannal se találkoztam, aki potenciális jelölt lehetne.

Kondit én is látogatok, de ott aztán tényleg nem lehet ismerkedni, mondjuk nem is azért járok. Ezt nem hiszem, hogy részletezni kell.

Kedvencem az, amikor pl. megyek az utcán és többször is össze-össze nézek jó mélyen a nőkkel (ez Budapesten szerintem nagy dolog, mert általában semmi szemkontakt ember-ember között, persze az is lehet, hogy én képzelem túl... De inkább nem ezt hiszem, az egómnak is jobb). Na én olyankor röhögök jókat, persze kínomban. Mert örülhetnék jobban, de igazából kitörölhetem ezzel is.

Meg aztán kiderült a múltkor, hogy már a korombeli nők is a középkorú, érett férfitársaimra buknak inkább, szóval akkor még várhatok minimum 10 évet gondolom...

Ja, amúgy a válasz Genovéva utolsó kérdésére (Hol a túróban lehetne ismerkedni...?): gőzöm sincs.”