Téged azért már most megdugnálak

„Pál levelére szeretnék reagálni” – Eleonóra rögtön azzal kezdi a levelét, hogy megírja, kinek az írásához kapcsolódik a beszámolója. Pál csajozási tanácsokat adott pár héttel ezelőtt, és Eleonóra nagyonis egyet ért az összes tippel, főleg azért, mert ő a saját exei jóvoltából tapasztalhatta, hogy milyen az, ha egy férfi nem úgy gondolkozik, ahogy Pál. Érdekes egyébként, hogy a levél az idősebb férfiakat dicsérő posztra is válasz lehetne annyiban, hogy Eleonóra most egy ellenpéldát hoz, ő egy 16 évvel idősebb férfival sem találta meg az örök szerelmet. Ha az alábbiakat olvasva ön úgy érzi, hogy lenne mesélnivalója a témában, ne habozzon, írjon! A Randiblog e-mailcímén várjuk az ön levelét is!

„Le a kalappal, Pál, nem sok férfi gondolkodik úgy, ahogy te. Úgy gondolom, egy nő (és egy férfi is persze) sokkal inkább elkötelezett egy kapcsolatért, ha kiegyenlítettnek érzi a kapcsolatba fektetett energiát.

El sem hinnétek, milyen férfiak vannak. Olvasva a cikket, bevallom, egy olyan úriembert szeretnék találni, mint Pál. Volt néhány elhibázott kapcsolatom, amikor én akartam megváltozni, hogy megfeleljek a páromnak. De idővel erősebb lett bennem a vágy (és a remény), hogy létezik az az ember, akinek természetes, hogy a kapcsolat oda-vissza alapon működik és egymásra találunk...

Volt egy barátom (30 éves), akinek valami gondja volt a merevedéssel, sehogy sem tudtuk összehozni az akciót. Nem tettem megjegyzéseket, nem hoztam fel soha, mégis ő lett támadó velem szemben, én pedig bőgtem, hogy erre sem vagyok képes. Talán más kérdés, hogy a megoldás részéről annyi volt, hogy átfordult és aludt. Nem is lett hosszú életű románc.

Egy másik srác, (35-40 között) az első randin kérdezte, mikor dugunk. Meglepett a „nyíltsága”, de szeretem előbb megismerni és bízni abban, akivel szexelek. Szerinte „aki az első randin dug, az kurva, a második már oké, a harmadikon már kötelező... de téged azért már most megdugnálak”. Ő előre kijelentette, hogy bizony nem húz gumit, szedjem a gyógyszert. Nem lett belőle semmi...

A harmadik, aki sebeket hagyott a lelkemben, egy nálam 16 évvel idősebb férfi, aki alig tűnt annyinak, mint mondta magát. Iszonyatosan meg akartam neki felelni, és hálás voltam, mert úgy éreztem, végre nőként bánik velem valaki. Szerettem, hogy érett, tudja mit akar, és úgy gondoltam, magabiztos nővé váltam mellette. Elfogadta és támogatta a terveimet, gyerekeket tervezett stb.

Rövid időn belül elillant a köd, mikor bejelentette, hogy a haverokkal elmennek kurvázni, úgyhogy ma ne találkozzunk, hogy „hölgy”-koszorúban tetszeleg a Facebookon, vagy kiderült, hogy hazudik a koráról... Elnéztem neki az üzleti utakat is és rohantam hozzá, bármikor keresett. Egyszer csak eltűnt, nem keresett többé, nem válaszolt, én pedig nem voltam hajlandó megalázni magam senki előtt. Egyszer csak megkeresett, hogy jó lenne látni. Találkoztunk. Megváltozott. Hiányoztam neki. Újra felhozta a gyerektémát, ugyanakkor tisztában van vele, hogy én még nem érzem magam érettnek az anyaságra. Újra bíztam benne, megnyugodtam és tervezgetni kezdtem. És ekkor újra eltűnt. Egy hónapra rá eljegyzett valakit (kösz, Facebook).

Nem törtem össze, hibáztattam magam, hogy kétszer hagytam magam átverni. Fáj a mai napig, remélem boldogok lesznek, jól fog bánni a nővel és hűséges családapává válik.

Ezen eset óta nem volt senkim. Nem adom könnyen magam és ez visszaszorítja a potencionális jelöltek számát. De nem fogom megjátszani magam, mert hiszek abban, hogy van valaki, aki a tökéletlenségem és a hibáim ellenére fog szeretni.”