A srác másik nőt dug a nappaliban, én meg hallgatom

„Igazából én nem tudom, melyik levéllel állhat kapcsolatban a sztorim, de azért leírom” – Antónia ezzel a mondattal kezdte alábbi levelét, és rögtön meg is nyugtatjuk, hogy egyáltalán nem probléma, ha egy levél nem kapcsolódik egyik korábbi poszthoz sem, sőt, kifejezetten örülünk a teljesen új témáknak! Bár a végkifejlet ebben a sztoriban is egy olyan kérdés, amit mi lassan most már csak költői kérdésnek tudunk tekinteni, hiszen írtak már nekünk jó sokan, akik nem találják sehol az úgymond normális férfiakat/nőket. De amíg Antónia eljutott eddig, addig egy teljesen egyedi utat járt be, tanulságos elolvasni, hogy milyet. Ezek után ha van kedve, kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére, várjuk véleményét, saját tapasztalatait!

„25 éves lány vagyok, több, mint 2 éve szingli, a legtöbb ismerősöm szexinek, aranyosnak tart, kb. ennyit is rólam. A történetem nem lesz egyszerű, de így legalább remélem, hogy más nem fog hasonló naivan tenni, mint én.

A történet a következő: mivel az előző kapcsolatom is egy félremenéssel ért véget még 2 évvel ezelőtt (ő általa, én mindig hűséges voltam!), úgy gondoltam, utána csak kiélem magam (bulik, flörtök, stb.). Aztán gondoltam egyet, és megspórolt pénzemen kimentem külföldre, hogy világot lássak. Akkor ott rájöttem, hogy baromi nehéz az élet egyedül, de mégsem találtam senkit, aki felvállal vagy nem épp csak szexre kellek neki. A flörtölések és találkozgatások vége az lett, hogy egyik nap (a sráccal már nem egyszer találkoztam előtte) sikerült megerőszakolnia. Nem boncolgatom a témát.

Elmentem night clubba táncolni, így az egóm az egekig emelkedett, viszont az önbecslésem mind a mai napig a béka segge alatt. Hazajöttem.

Itthon vagyok már pár hónapja, mialatt belekeveredett egy srác az életembe. Bízva a legjobbakban, teljes beleadással vágtam neki ennek a „kapcsolatnak”, mindent megkapott (étterembe én vittem, a kisállata után én takarítottam, stb.), mire kiderült (vagyis mostanra), hogy a srác egy faszfej. Viszont még a „szakítás” előtt megígértem neki, hogy nem hagyom cserben, bármi történjen is (és a szavam mindig állom).

Így kivettünk egy albérletet, amibe ő egy kanyit nem fizetett bele, míg én nagyjából fél milliót (még a külföldről megspórolt pénzemből), bízva abban, hogy ezt az egészet újrakezdhetnénk tiszta lappal (és gondolom, benne lehetett a több éve gyötrődő egyedülállóság).

Tudni kell, hogy nagyon domináns típus vagyok, és a férfiak nagy része az elején teljesen odavan ezért, utána nagy része megijed. Jelenleg ott tartok, hogy éppen ez a srác másik nőt dug a nappaliban, én meg magatehetetlen hallgatom, játszom tovább holnap a jéghercenőt, mivel ha felbontom a szerződést, buktam a kauciót, ha meg nem, annak jó vége nem lesz részemről. (Legjobb esetben is egy pszichiátria).

A családomnak nem tudnám elmondani, a barátnőimnek nem merem, így teljesen egyedül maradok ezzel és úgy érzem, az egész világ ellenem van és elbuktam.... ...és még segítségért sem merek kiáltani.

Csak annyit kérdezek: én vagyok ennyire szerencsétlen és így fogom ki őket, vagy tényleg a nagy része ilyen alávaló fasz?!”